<div dir="ltr"><div>Az idei Postás kupán ünnepelhette Janó pályakitűző és tájfutó térképész munkásságának kerek 50 éves jubileumát.</div><div><br></div><div>1969 márciusában, a szezonnyitó Petőfi Sándor emlékversenyen lepte meg mezőnyt itt mellékelt első térképével az addig még leginkább csak hegymászó körökben ismert fiatalember.</div><div><br></div><div>A térképhelyesbítés akkoriban kimondottan hobbitevékenység volt. Leginkább a válogatott aspiránsok művelték, hogy ezáltal fejlesszék domborzati látásmódjukat, technikai tudásukat. Jubilánsunk ezen a téren gyorsan befutott, 1971-ben már az összes létező egyéni bajnokságot megnyerte (mind a kettőt). 1972-ben pedig VB bronzot zsebelt be.<br></div><div><br></div><div>Az MTFSz elnöke, akit barátilag csak Röfinek tituláltunk, adta meg meg a végső lökést Janónak az életre szóló térképhelyesbítés felé vezető úton. Történt ugyanis, hogy az 1973-as zalaegerszegi Hungária kupa 5. napján katasztrofális térképhibák verték szét a férfi pályát, amit Sőtér sporttárs is meg mert óvni. Az ezredes elvtárs magához rendelte a renitenseket és közölte: nem azért tartjuk a válogatottakat, hogy okoskodjanak, hanem  azért, hogy oldják meg a feladatot! Akinek ez nem tetszik, az meg csináljon jobb térképet!</div><div>Janó a tanácsot megfogadta és kezdte ontani a térképeket. Különösen miután a szövetség koncepciózus vezetése a VB érmes férficsapatot is szétverte egy-két évvel később.<br></div><div><br></div><div>1983-ban Sőtér térképen futott az első magyarországi VB mezőnye, mindenki tökéletes megelégedésére. A VB központja - talán véletlen egybeesés - szintén Zalaegerszeg. Ekkor indult be Janó nemzetközi szinten is elismert térképész karrierje, melynek korai állomásai a svéd és az amerikai VB volt. <br></div><div>Az összes nevezetes helyszínt talán sohasem fogjuk megtudni Janó közismert szófukarsága miatt.</div><div>A 2009-es miskolci VB-n természetes szintén ő vitte a prímet Vecsembükk térképével, de tudtommal a váltótérképbe is bedolgozott. és mint láthatjuk, azóta is fáradhatatlan.</div><div><br></div><div>2009-nél még azért is meg kell állnunk egy pillanatra, mert Janó az akkor még létező Tájfutó klubban tartott előadást. Kegyelmi állapottól eltelve ömlött belőle a szó, hogy helyesbítései során sokkal több élményt élt meg, mint egy világot járó milliomos amerikai globetrotter. Erdőben talált akasztott embertől kezdve, sáskajáráshoz hasonló amerikai kullancs özönön át az Etna környéki térképromboló lávaömlésig bezárólag.</div><div><br></div><div>Egy ötvenéves tájfutó térképész évfordulón talán érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy miért értékeljük a tájékozódás élményével megajándékozó versenytérképet alacsonyabbra, mint a befutás után pik-pakk legurított korsó sört, persze forintban kifejezve, ami még tisztességes megélhetést sem tud biztosítani a térkép készítőjének. Eközben a sörkimérő csapos egy nap alatt megkeresi a térképész egyhavi jövedelmét.</div><div>Mielőtt még túl messzire merészkednék, zárom soraimat:</div><div><br></div><div>Janó köszönjük a jó térképeket!</div><div><br></div><div>Boxi<br></div></div>