<div dir="ltr"><div>A Dobogókői számomra eddig a terepmotorosok körében ismert "királyválasztó" volt...</div><div>- Jó nevű, válogatott tájfutók indultak eddig minden évben.</div><div>- Ismertek a pályacsúcsok, van miért futni. Már ha az időjárás engedi...</div><div>- A Maratoni OB után még ott volt a lábunkban az erő és a gyorsaság. Viszont novemberben már sokat pihenőn voltak, készültek a téli alapozásra...</div><div>- Folyamatosan optimalizáltuk az útvonalat. Már a verseny előtt ment a térképcsere, útvonalakkal. Ott volt a zsebünkben az ősrégi tájfutó térkép kivágata... Az idei szalagozott útvonal mégis jóval rövidebb volt, mint amit valaha is futottunk rajta. A szparisoknak sikerült elérni a talán legoptimálisabb útvonalat, nem tudom, hogy érdemes-e ezt tovább fejleszteni. Most már tényleg csak annyi, hogy le kell tölteni a track-et GPS-es órára, és akkor már a szalag sem fontos.</div><div>- A frissítést régebben eléggé amatőr módon kezeltük, csak pár éve viszünk magunkkal géleket. Már aki...</div><div>- Azok lehettek eredményesek, akik maratoni távra edzettek, terepfutásban jók voltak, bevállalták a lefeléket, elbírták a meredek mászásokat, és tudtak tájékozódni. Sok jó nevű tájfutó kevert el... Sajnos soha sem jött össze az álomrangadó, mert volt több kiváló tájfutó, akiket sohasem érdekelt.</div><div><br></div><div>Én nyertem nevezést az első hazai Spartan Race-re, egy hegyifutó verseny megnyerésével. Kicsit furcsa volt, hogy ez egy sima amatőr nevezés volt, és felárat kellett fizetnem, hogy az elit kategóriába átkerüljek. Végül nem én indultam, de ott voltam szurkolóként, berekedtem a végére. Eplényben volt, a sípálya alatt hosszan lehetett kísérni a versenyzőket. Egy ~50kg-os lány lett elitben az aboszolút 7. ha jól emlékszem. Az volt a trükk - amit akkor még sokan nem tudtak - hogy ha sorban <br></div><div>állás van egy akadálynál, akkor ki kell hagyni :) Tudtommal a szöges cipúőt tiltják, ami eléggé érdekessé teszi a saras oldalakon mászást.</div></div>