<div dir="ltr"><div><div><div><div><div><div><div><div>Argay Gyula életműve volt megteremteni a szenior tájfutás hazai kultuszát,<br></div>amelynek lényege volt a szeniorok integrálása a bajnoki rendszer minden létező eseményébe. Mégpedig az eliteknek (és az utánpótlásnak is) megrendezett <br></div> valamennyi versenyformában.<br><br></div>A virtuális egyenlősdinek persze voltak nehézségei, különösen a csapat- és váltószámokban, amit fogcsikorgatva, de ki lehetett erőltetni a szeniorokkal <br></div>kevésbé jól ellátott klubokban is. Pl. nő fut a férfi csapatban, stb.<br><br></div>A váltóversenyen evidenciának számító mezőnyrajt azonban hisztérializált <br></div>néhány szenior hangadót, amikor ez a forma a HOB-n is felmerült. <br>Ezzel elkezdődött a szeniorok elszakadásának folyamata a versenysporttól.<br></div>Az elszakadás következő állomása lehet az egyéni indításos, csak szenior HOB megrendezése,a mezőnyrajtos elit OCSB formájának követése helyett.<br><br></div><div>Valami hasonló folyamat játszódott le úgy 48 évvel ezelőtt, az MTFSz megalakulását követően, amikor a futni nem akarók létrehozták a  természetjárók "hagyományos" tájékozódási versenyeit, ahol ma már bajnokságokat is rendeznek (persze ott is vannak titkos futók).<br><br></div><div>"Virágozzék száz virág!" mondta a nagy Mao. <br>Lehet a szenioroknak bármi, amit csak kívánnak és a rendezők a nevezési díjból számukra megcsinálnak, csak akkor az már nem "igazi" bajnokság. <br>Az már inkább csak paratájfutás. <br><br></div><div>Boxi <br></div><div><div><div><br></div></div></div></div>