<div dir="ltr"><div>Ma éjjel történt...</div><div><br></div><div>A lakótelepen hiába kerestem parkolóhelyet a fehér trabantommal, mindenfelé értelmetlen közlekedési táblák voltak, minden aszfaltozott parkolóhelynél tiltó tábla volt, csak a füvön lehetett parkolni, ezért összevissza bolyongtam de végül sikerült helyet találnom, bár éreztem, hogy nem fogok visszatalálni.</div><div>Nagyon éhes voltam, ezért a menzán beálltam a sorba, mert éppen sárgaborsó-főzelék volt (amit az egyetemi menzáról már jól ismertem), de mikor odaértem a tálcával a pénztárhoz, kiderült, hogy nibncs ebédjegyem, és pénzzel nem lehetett fizetni, így hát éhen maradtam...</div><div>Kerestem az autómat, de nem találtam, tényleg nem emlékeztem, hova álltam le. Kétségbeesetten rohantam vissza a menzához, és kiderült, hogy ott áll a kocsim a lépcső alján.</div><div>Rengeteg szétszedhető gyerekjátékot meg egy babakocsit kellett bepakolnom, többen segítettek a szétszedésnél, és végül annyira tele lett a kocsi, hogy alig fértem be. Belül csiricsári színű lett, mint egy cigányasszony szoknyája. De az autó az istennek se indult, így hát gyalog keltem útra a földeken keresztül a másik városba.</div><div>Út közben nagyon beborult, és szürke színű fellegek jöttek-mentek, baljós idő volt. A földúton sok óriási pocsolya volt, és Mikivel (aki előttem ment) menet közben fejest ugrottunk beléjük, kicsit úsztunk a víz alatt, majd mentünk tovább.</div><div>Egyszer csak Miki egy érdekes dolgot vett észre az égen és mutatta nekem: egy hatalmas szürke, függőleges, keskeny gyűrű alakú felhő volt az, aminek az üres közepe lassan szabálytalan, de felismerhető szív alakot formált, majd hirtelen szétpattant, és a szétfröccsenő maradékából ejtőernyőkön kis (vagy inkább kicsinek látszó) űrhajók ereszkedtek alá, amikból fegyveresek pattantak ki, akik össze voltak nőve a fegyvereikkel, majd azonnal mindenfelé vaktában tüzelni kezdtek.</div><div>Megpróbáltam menekülni, de nem volt sehol fedezék, csak viszonylag magas fű egy patfal és egy drótkerítés mögött, így ezen átmászva, kúszva menekültem, Mikit közben elvesztettem.</div><div>Nagy nehezen a városba értem, ahol különös lényt láttam (ez elég hihetetlenül hangzik, padig bizisten így volt): kb. 3 m magas, úgy 5 m hosszú, széles, rövid lábú, rózsaszín, puha bőrű állat, leginkább egy malacra emlékeztetett, de az orra hegyes volt, és a vége nagy fecskendőben végződött, ahova az orrából sárgás folyadék csöpögött, már félig tele is volt.</div><div>Ekkor az állat hirtelen odakakált egy hatalmasat az úttestre... sötét-zöldesbarna volt, és több óriási "illatos" halmot alkotott. Ekkor az oldalán nyílt egy ajtó, és kiugrott belőle két élénk kékszínű egyenruhát viselő emberszerű, de annál puhább és pufókabb lény, széles, lapos testtel és rövid végtagokkal, akik kezükkel megtisztították a hátulját (elég kocsosak lettek enyhén szólva), majd az oldalán megnyomtak egy gombot, azon nyílt egy függőleges keskeny rés, melyen behajoltak, és az rájuk tapadva egyenként felszippantotta őket.</div><div>Zuhogásszerű hangot hallottam bentről, nyilván a LÉNY megtisztította őket, majd a tetején egy átlátszó fülkében megjelentek tisztán, és sorba a többi egyenruhás mellé ültek, akik egyébként rájuk sen néztek.</div><div>Közben az otthagyott áttetsző ürülékben - amit mint kiderült, szándékosan nem takarítottak fel - egy nagy (kb, 20 cm hosszú) féreg, vagy inkább pajor kezdett el nőni, miközben az ürüléket izegve-mozogva elfogyasztotta maga körül, utána még feltisztította a többi halmot is maga körül, így az úttest tökéletesen tiszta lett. Ekkor hirtelen begubódzott, és pár perc mocorgás után szétpattant, és egy, az előzőhöz hasonló rózsaszínű lény kelt ki belőle, csak sokkal kisebb, majd lassan elindult a másik után.</div><div><br></div><div>Ekkor sajnos felébredtem, és így nem tudom, mi történt azután. De leírtam, mert ez a különös lény nagyon megtetszett a csepegő fecskendővel az orrán. Nagyon aranyos, szimpatikus állat volt, nagy métere ellenére is. Úgy emléxem, még mosolygott is rám az utcán.</div><div><br></div><div>Remélem, nektek is tetszett. Persze a terepen és a Gálán majd találkozunk, remélem.</div><div>De Miki, azt ne mondd, hogy "Te hülye vagy Mester", mert ez az egész tényleg megtörtént ma éjjel, igaz álmomban, de akkor is....</div><div><br></div><div>Az vesse rám az első követ, aki még sose álmodott...</div><div><br></div><div>OldKajLa F65</div><div><br></div></div>