<div dir="ltr"><div>Sziasztok!</div><div><br></div><div>Nem tudok nyugodni, egyre tanácstalanabb vagyok, mit tegyek, ha gyerekek a terepen segítséget kérnek. Sajnálom azt a két kislányt, akiknek a Mecsek Kupa 2. napján nem álltam meg, amikor kérdezték, melyik úton vagyunk. Ha utána gondolunk, sajnos felnőtteknek, a szeniorokat is beleértve, ugyanúgy megy az idő, és fél perc vagy akár annál kisebb veszteség is nagyon ronthat az eredményen, bár a legidősebb kategóriákban kicsi a valószínűsége, hogy fél percen múlna bármi is.</div><div><br></div><div>Mentségemre szeretném felhozni, hogy most vasárnap nemcsak a jobb eredményért hajtottam, hanem azért is, hogy elérjem az Abaligetről Pécsre 12:27-kor induló buszt. Ha a busz miatt is nem kellett volna nagyon sietnem, akkor valószínűleg segítettem volna a segítséget kérő kisgyerekeknek. Ezzel a busszal tudtam csak elérni azt az IC-t, amire a helyjegyem szólt. Az eredeti tervem az volt, hogy a versenyről levezetésképpen legyalogolok Abaliget vasútállomásra, oda jóval később is elég lett volna elindulni, de váratlanul sokkal több terhet kellett volna végigcipelnem a korábban elveszettnek hitt és Abaligeten visszakapott dolgoknak köszönhetően, amiről az előző levelemben írtam.</div><div><br></div><div>Üdv:</div><div>Kéri Gerzson</div><div><br></div></div>