<div dir="ltr"><div>Kedves Tájfutók!</div><div><br></div><div>MM: Köszönöm szépen a dicséretet. Bár az az igazság, hogy sajnos kicsit én is meg vagyok fertőződve az eléggé általánossá vált rossz szokás hatására, és hangulatomtól függően néha, de ritkán elfogadok segítséget, még sokkal ritkábban én kérdezek. Azonban semmi esetre sem bajnokságon vagy egyébként éles helyzetben. Néhány gondolatot szeretnék még hozzátenni, a fair versenyzés témájához a közelmúlt versenyei kapcsán.</div><div><br></div><div>Nagyon nem tetszett, hogy most vasárnap az ORVB-n az átfutás utáni parkos területen, Szegeden a Várkertben, két gyerek is megkérdezte, két különböző átmenetem során, hogy hányas pontra megyek. Természetesen nem válaszoltam, és annyi becsület volt a kérdezőkben, hogy nem kérdeztek újra, nem erőltették a válaszadást. Egy ennyire pörgő versenyen néhány mp-nyi megállás is érdemben befolyásolhatja az eredményt.</div><div><br></div><div>Múlt vasárnap, a Papp János emlékversenyen, Ruzsán, ahol F55-ben versenyezve, és erős fáradtságot érezve, semmi esélyem nem volt jó helyezésre, a versenyidő is már eléggé előre haladott volt, minden kérdezőnek megálltam, és segítettem nekik. Sőt, egy összeverődött gyerekcsapatnak én szóltam, hogy merre keressék a pontot, anélkül, hogy kérdeztek volna. A szituációból elég egyértelműen látszott, hogy ezek valamennyien nem dobogós helyezésért versenyeztek.</div><div><br></div><div>Véleményem szerint meg kell tanulnunk ráérezni, hogy mikor helyes és mikor helytelen, ha más versenyzőt helyre teszünk.</div><div><br></div><div>Üdv:</div><div>Kéri Gerzson<br></div><div class="gmail_extra"><br></div></div>