<div dir="ltr">Hogy őszinte legyek, rendkívül örülök Sólyom levelének, mert tökéletesen rámutatott a mai tájfutó igények groteszk eltorzulására. Természetesen aki rendez az hibázik, idáig nincs baj, legyünk csak önkritikusak. (És hozzáteszem a mostani elhanyagolt szintméréssel kapcsolatban az egyik harsányabb kritikus klubjának nem éppen kicsi versenyén kaptuk ugyanezt, ahol 21E-ben, 450m helyett 720-at lanovkáztunk a 10,5km-es pályán a legoptimálisabb útvonalon, ami persze nem baj, csak ha már más szemében a szálkát... nem folytatom)<div>Visszatérve az előző gondolatmenethez, ma már egyre több rendezőnek az a vesszőparipája, hogy legyen a verseny mellett kacsaúsztató, céllövölde, zenebohóc, és oroszlánszelídítés, és persze 50m-t se kelljen gyalogolni a parkolótól a célig, mert annyira elcsökevényesedtek már a lábaink az elmúlt 20 évben, hogy a sportágunk az ilyesfajta megpróbáltatásokat már képtelen leküzdeni. (Csak menjetek ki egy cseh vagy egy skandináv versenyre! O-ringen 2002: parkoló-cél, 2,5km, cél-rajt 3,9km, és még egy szutyvadék pontot sem fogtál meg!)</div><div>Ha ezeknek az igényeknek akarnak megfelelni a rendezők senki ne csodálkozzon, hogy ilyen épületes hibák is becsúsznak. A magyar tájfutó társadalom csak magának köszönheti, hogy ezt a tendenciát erősíti és generálja, ahelyett, hogy a jó térkép és jó pálya vonzaná és ez lenne neki a döntő tényező nevezéskor, nem a szemfényvesztés.</div><div>(Természetesen, akinek nem inge, ne vegye magára).</div><div><br></div><div>zs.</div><div><br></div><div><br><div><br></div></div></div>