<html>
<head>
<style><!--
.hmmessage P
{
margin:0px;
padding:0px
}
body.hmmessage
{
font-size: 10pt;
font-family:Tahoma
}
--></style></head>
<body class='hmmessage'><div dir='ltr'>
A szó magyar eredet-történetéhez: a "szimbola" kifejezést se felejtsük ki a szóbokorból.<BR>
(egy P. Howard kedvelő)<BR>
Rozoga<BR>
<BR>
<DIV>
<DIV id=SkyDrivePlaceholder></DIV>
<HR id=stopSpelling>
From: tipomiksi@chello.hu<BR>To: bardosi.zoltan@mavinformatika.hu; tajfutas@lazarus.elte.hu<BR>Date: Sat, 10 Nov 2012 09:43:37 +0100<BR>Subject: Re: [Tajfutas] szimbol<BR><BR>
<DIV dir=ltr align=left><SPAN class=ecx812322108-10112012><FONT color=#0000ff size=2 face=Arial>Az élő magyar nyelvben,vagyis amit ma használunk, megfigyelhető egy jelenség: az idegenből átvett szavak kiejtés szerinti írása. Ezen belül legjellemzőbb a hosszú magánhangzók használata. (Én is sokáig rövid o-val írtam a szimb-o/ó-lt, de most már áttértem a hosszúra.) Hogy néhány régebbi példát hozzak: gól (goal), rádió, június, július, túra (tour) vagy újabbat (?): karikatúra, víkend, argó, zsúr (jour), azsúr. És ha (még) nem is így írjuk, akkor is így mondjuk - erre legjobb példa a radioaktivitás, amit (szinte) mindenki r<STRONG><FONT color=#ff0000>á</FONT></STRONG>di<FONT color=#ff0000><STRONG>ó</STRONG></FONT>aktivitás-nak ejt ki.</FONT></SPAN></DIV>
<DIV dir=ltr align=left><SPAN class=ecx812322108-10112012><FONT color=#0000ff size=2 face=Arial></FONT></SPAN> </DIV>
<DIV dir=ltr align=left><SPAN class=ecx812322108-10112012><FONT color=#0000ff size=2 face=Arial>Egy amatőr nyelvész :-)</FONT></SPAN></DIV>
<DIV dir=ltr lang=hu class=ecxOutlookMessageHeader align=left>
<HR tabIndex=-1>
<FONT size=2 face=Tahoma><B>From:</B> tajfutas-bounces@lazarus.elte.hu [mailto:tajfutas-bounces@lazarus.elte.hu] <B>On Behalf Of </B>Zoltán Bárdosi<BR><B>Sent:</B> Saturday, November 10, 2012 8:36 AM<BR><B>To:</B> tajfutas@lazarus.elte.hu<BR><B>Subject:</B> Re: [Tajfutas] szimbol<BR></FONT><BR></DIV>
<DIV></DIV><BR><FONT color=#000080 size=2 face=Verdana>"A "szimból" mint rövidítés talán nem közvetlen a symbol szóból alakult, hanem a magyarosított szimbólum (szimbóleum</FONT><FONT color=#000080 size=2 face=Wingdings>J</FONT><FONT color=#000080 size=2 face=Verdana>) lerövidítéséből, levágva annak a végződését. Az, hogy a szó visszafejlődött hangzásban az eredeti angol szóhoz az bizonyára véletlen műve</FONT><FONT size=2 face=sans-serif>,..."</FONT> <BR><BR><FONT size=2 face=sans-serif>Szerintem meg a "szimbol" szó akkor került a magyar tájfutó kifejezések közé, amikor (ha jól emlékszem) a '78-as Nov.7. emlékversenyen (illetve utána) Magyarországra került és elterjedt a symbol pontmegnevezések használata. Egyszerűen átvettük az angol kifejezést. Ezt aztán voltak rendezők, akik "symbol"-nak, mások "szimbol"-nak vagy "jelképes pontmegnevezés"-nek írták a kiadványaikban, de szimbólumra vagy szimbóleumra nem emlékszem.</FONT> <BR><FONT size=2 face=sans-serif>A fentiek miatt a "szimból" (hosszú ó-val) írásmódot pedig mindig is csak helyesírási hibának tartottam, ezért meglepődve látom, hogy egyre gyarapodó tábora van. :)</FONT> <BR><BR><FONT size=2 face=sans-serif>Szóval, én mindkét kérdésben Gerzson véleményével értek egyet.</FONT> <BR><BR><FONT size=2 face=sans-serif>Üdv: Brágy</FONT> <BR><BR><BR><BR>_______________________________________________ Tajfutas mailing list Tajfutas@lazarus.elte.hu http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas</DIV> </div></body>
</html>