Néhány további himnológiai érdekességet említek. (Nem tájfutás, akit nem érdekelnek a himnusz-zenék érdekességei, ne olvassa tovább!)<br><br>A hiteles Erkel-féle magyar himnusz zene helyett időnként azt a változatot lehet hallani, ahogy Liszt Ferenc "Himnusz és szózat fantázia" című művében hangzik el a himnusz dallama. Ebben a változatban persze jobban rá lehet ismerni az eredetire, mint abban, amit most a kard egyéni eredményhirdetésén játszottak el az olimpián. Szeretném hozzátenni, hogy elég jól ismerek sok nemzeti himnuszt, és így meg tudom állapítani, hogy más himnuszokat, amit hallottam a mostani olimpián, legtöbbször a kínait és az amerikait, nem rontották el úgy, ahogy a magyart először. (Viszont Gyurta Daninak már a jót játszották el.)<br>
<br>Érdekes, hogy különböző nemzeti himnusz zenék felismerhetők neves zeneszerzők műveiben. Itt most csak hármat szeretnék említeni: a brit himnuszt, mivel ők rendezik az olimpiát, a norvég himnuszt Gyurta Dániel győzelme kapcsán Alexander Dale Oen emlékére, és az uruguayit, mivel az utóbbinak magyar származású zeneszerzője van (Debály Ferenc).<br>
<br>Az első (brit himnusz) egyebek közt Beethoven (Wellington's victory) és az olasz származású, de Angliába áttelepült Muzio Clementi (3. szimfónia) művében hallható, a másodikat (norvég himnusz) az angol Frederick Delius (Folkeraadet - Norvég szvit), a harmadikat (Uruguay) az amerikai Louis Gottschalk idézi (2. szimfónia). Gottshalkról azelőtt a nevén kívül semmit nem tudtam, azt is csak mostanában vettem észre, hogy ő már Gershwinnél jóval korábban jazz elemekkel ötvözte a szimfonikus zenekarra, ill. főleg a zongorára komponált műveit.<br>
<br>Kéri Gerzson<br><br>