Sziasztok!<br><br>Egyetértek, és hozzá tenném, főleg azoktól furcsállom nagyon a bácsizást (tegeződés mellett), akik csak 10-20 évvel fiatalabbak, tehát 40-60 év közötti szeniorok. Viszont megértem azokat a fiatalokat, akik nem szívesen tegezik vissza az idősebbeket, tudom, hogy van olyan fiatal, aki szenved attól, ha elvárják tőle, hogy a 60 fölötti öregeket tegezze. Talán főleg a vidékiek között. Én is vidékről Bp.-re került ifjú voltam annak idején, és hasonlóan viselkedtem az idősekkel szemben. Fiatal felnőttként a sport tevékenységet éppen szüneteltettem, ezért csak munkahelyi példákra tudok hivatkozni, arra, hogy első munkahelyemen több volt tanáromat (vagy aki tanárom lehetett volna) megbánthattam azzal (mivel azt hittem, ahhoz szoktam) hogy nem tegezhetem vissza azt, aki annyival idősebb, mint ők voltak. Név szerint Vincze István, Sarkadi Károly, Freud Géza, id. Makai Endre szenior oktatók / kutatók, ők jutnak hirtelen eszembe, akiket nem bírtam visszategezni. (Gondoltam, nevek említésével meggyőzőbben lehet érvelni, ezért elnézést kérek a más szakmájúaktól, akiknek ezek a nevek nem mondanak semmit. Talán Erdős Pál nevét többen ismeritek, vele is így voltam, amikor konferenciákon találkoztunk.) Érdekes, hogy a Mat. Kutató akkori igazgatóját, Rényi Alfrédot simán visszategeztem, amikor a hallgató korombeli magázódásból átváltott a munkahelyi tegeződésre. Igaz, hogy ő fiatalabb is volt mindazoknál, akiket az előbb említettem. <br>
<br>Üdv:<br>Kéri G<br><br>