Sziasztok<div><br></div><div>Csak Kati alábbi eszmefuttatásához szeretnék hozzáfűzni egy-két gondolatot. </div><div><br></div><div>"Nagyon sok gyereket rendszeresen feljebb indít az edzője vagy szülője annak reményében, hogy így jobb tájfutó lesz. Pedig így pont úgy jár, mint az oktatás az eltúlzott tananyagokkal. Nem az életkornak megfelelő terhelést kapja a gyerek, kevesebb sikerélmény, a kamasz korra pedig kiégést eredményezhet, a tájfutást (esetleg bármiféle sportolást) abbahagyja. Ennek semmi értelme."</div>
<div><br></div><div>Őszintén minden tiszteletem azé, aki utánpótlást nevel, de ezt az okfejtést egy kicsit eltúlzott leegyszerűsítésnek érzem. Csak azért gondoltam reagálni rá és terheli a hálót mondandómmal, mert a saját példám ennek a tökéletes ellentéte, hisz Vöcsöknek (aztán később saját beteges étvágyamnak) köszönhetően az utánpótlás éveimet úgy húztam le, hogy a versenyek többségét eggyel magasabb kategóriában nyammogtam el. Néhány kivételtől eltekintve az OB-kon pedig saját korosztályommal meccseltem. </div>
<div><br></div><div>Persze nem lett belőlem egy Mortensson, de szerintem megfelelő edzői neveléssel igenis hasznos tud lenni, ha a gyereket arra trenírozzuk, hogy gázolja el a nagyokat, és szokja a nehéz pályákat, nehéz feladatokat. Persze csak ha élversenyzőt kívánunk faragni a tanítványból.</div>
<div><br></div><div>Elnézést, hogy nem az eredeti ranglistás témához szóltam, nekünk felnőttben már egyszerű az élet, mi csak esszük az amit elénk tesznek, így ez a része kevésbé érint.</div><div><br></div><div>Tengermély tisztelettel:</div>
<div><br></div><div>zsebeisti</div><div><br></div><div><br></div>