<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<HTML><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META name=GENERATOR content="MSHTML 8.00.6001.18702">
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff>
<DIV><FONT size=2 face=Arial><EM>Kedves Öcsém!</EM></DIV>
<DIV>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM></EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM>Képzeld, Zimmermann Karcsival, egykori
osztálytársaddal a polgáriból, futottam össze a Hungáriában az imént.
Megdöbbenve hallotta, milyen szerencsés résztvevője voltál az éppen három
hónappal ezelőtti nagy-nagy tragédiának, a Titanic hajó expedíciójának. Meséltem
neki, hogy az április 15-i, csodálatos megmenekülésed után most Angolhonban
lábadozol, s hogy a szanatóriumi estéken mily nagy örömmel olvasod Budapestről
érkező soraimat.</EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM>Karcsi legnagy</EM><EM>obb meglepetésemre
kijelentette, ma este indul neki vonata a Keletiből, mert mérnöki teendői most
Londonba szólítják, s éppen még valami finom magyar ízt bekapni ugrott be a
Hungáriába. Kaptam az alkalmon, s amíg ő elkölti it,t a kávéházban az estebédet,
én rögvest papírra vetem Neked a következő levelet. S minthogy ifjú-ifjú
korodban tenmagad is nagy rajongója, sőt magas mércéjű művelője voltál a sportok
olyikának, mai levelemben a stockholmi olimpiai versenyek küzdelmeiről és künn
lévő honfitársaink szerepléséről számolok be Neked. Könnyű a dolgom, mert Márton
– tudod, Márta nénéd fogadott fia – minden napon egyenesen a nyomdából hozza
nekünk a friss Népszavát, sőt, ha szerencsénk lesz, még e levél befejezése előtt
befut majd ide, hogy a táviratilag érkeze</EM><EM>tt legújabb híreket is
megossza velünk.</EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM></EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Az előzményekről némi híradást adtam már, most az
utolsó napjaiba fordult a világ sportolóinak nagy versenye. A máskülönben ravasz
és előrelátó rendezőség a program gyöngébb számait a végére helyezte. A
kíváncsiság azonban alig csökkent valamit, mert a 32 fokos, rekkenő hőségben is
majdnem tömve volt a stadion rengeteg padsora. A legnagyobb érdeklődés a
maratonfutást kísérte.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">A 40 km-es és 200 méteres távra a benevezett
kilencvenkét futó közül az indítást jelző sípszóra 67 erős lábú és tüdejű atléta
jelentkezett, még japáni versenyző is a startvonalra állt. Közöttük két magyar
is készülődött, Kárpáti (Kraml) Ödön és <STRONG>ifjú Ripszam Henrik</STRONG>, az
utóbbi saját költségén van künn, Stockholmban. A városban a katonák húztak
sorfalat, a mögött sorakozott sűrű sorokban az érdeklődők serege.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Az első beérkező a dél-afrikai McAthur volt
(ideje 2 óra 36 perc 54,8 mp), kit részint lelkesedésből, részint rossz
kondíciója miatt vállukon vittek ki földijei a stadionból. A második és a
többiek aránylag igen jó állapotban értek célhoz.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Birkózóink fájdalmasan áldozatául estek a
fondorlatos svéd rendezőség becstelenségének. A döntőbe került nehézatlétáink
(Radványi és Varga) alaposan megdolgoztak a svéd bíráskodás mellett teljesen
reménytelen győzelemért. Varga 2 óra 10 percig dolgozott a svédek reménységével,
Ahlgren-nel. Ez idő alatt kétszer is érintették a svéd vállai a szőnyeget, a
bírák azonban nem vettek erről tudomást. Mint ahogyan arról sem, hogy a küzdelem
végén Ahlgren meg nem engedett torokfogást alkalmazott, ennek köszönhette a svéd
a „győzelmét”. A kimerült Varga a továbbiakban már nem is tudott kiállni a
második helyért.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Az addigi győzteseknek július 15-én, hétfőn, egy
ceremónia keretében adták át a díjakat. Az első díjat és az azzal járó
babérkoszorút a király, a második díjakat a trónörökös, a harmadik díjakat
Károly herceg adta át.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">És hát akkor most következzék a legörömtelibb
esemény, amit oly sok kudarcunk után már annyira vártunk, s amelyet a hős
vívóink értek el ismét, tegnap, 1912. július 16-án:</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Kardcsapatunk megnyerte a világ bajnokságát az
olimpián!</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">De hogyan, drága Öcsén, hogyan?! Arra nincs is
méltó szó. A magyar vívók mindvégig nagy fölénnyel végeztek ellenfeleikkel. A
döntőbe jutásért az olaszokat 11-5 tusarányban, a németeket 13:3 arányban
győzték le. A nyolccsapatos döntőben a hollandokat is nagy fölénnyel verték meg.
A csehek csapata a biztos vereséget elkerülvén visszaléptek ellenünk. A különös
szabályok ezt lehetővé teszik egy alkalommal minden csapatnak, és korábban így
tettek a mieinktől megrettent görögök is.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">A legnagyobb harcot az osztrákokkal kellett
vívnunk. Az olimpiai szabályok szerint Stockholmban már oly mesterek is
versenybe állhattak, akik a vívást főállásban katonáknak oktatják. Az
osztrákoknál több ilyen mester is vívott, 5:5-ös állásig szorosan küzdöttek a
felek. Ekkor már egész álló nap álltak helyt hős fiaink a teniszcsarnokban, 35
fokot meghaladó hőségben, vívóruhába beöltözve, hatalmas erőfeszítéssel.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Verderber következett, a friss osztrák bajnok és
a mi legnagyobb reménységünk, Fuchs Jenő. Tudod, Öcsém, ő az 1908-as olimpiai
cím kivívása után már-már visszavonultan élt a sportolástól (igaz, sokakat
meglepve, egypárevezésben, a Sirály SE színeiben indult néhány futamon), mígnem
az 1912-ben meghirdetett olimpiai közös edzésen egyszerre csak megjelent, és a
nagyszerű teremformája alapján már nem lehetett kihagyni az indulók sorából.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Annyi bizonyos, valóban óriási formába jött ez a
30 esztendős Fuchs mostanra, biztosan legyőzte a magabízó Verdebert, és ez után
a nagyszerű magyar vívók már 11:5 tusarányban mértek vereséget az elkeseredett
osztrák csapatra.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">A nyolcas döntőben is egyenesen meneteltek
fiaink, és ott még egyszer megütköztek az osztrákokkal; 11:6 tusarányban
vereséget mértek rájuk megint. Fuchs egész nap alatt 16 csapatcsörtéjéből csak
egyet veszített el, a magyarok összesen 80 csörtében vívtak és 70-szer
győztesen.</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify">Dicsőséges viadal ez, olyan, amit, Édes Öcsém,
száz év múltán is büszkén emlegetnek majd utódaink. Beh’ szívesen beülnék a
Hungáriába, mondjuk 2005-ben is, végignézvést az akkori lapokat, könyveket, mit
is írnak majd akkor erről a fényes győzelemről!</P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM>De, Kedves Öcsém, most érkezett asztalomhoz
vissza Karcsi, jelzi, hogy indul a Keletibe hamarost. Be kell fejeznem
levelemet,</EM><EM> de mint azt a Népszava tudósítója táviratozta Stockholm
városából (Márton futva hozta most a hírt), még egy magyar jutott tovább az
egyénikard-küzdelmekben, a künn lévő valamennyi magyar (tizenkettő), bejutott
így az elődöntőbe. Itt, a kávéházban, a hatalmas formát mutató Fuchsot és
Mészárost tekintjük favoritnak, a következő levelemben beszámolok Neked a
végkifejletről.</EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM>Gyógyulj, lábadozz, várjuk itt nagyon már a
viszontlátásodat. Margitka sokat kérdez súgva felőled!</EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM></EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><STRONG><EM>Ölelő nagybátyád:</EM></STRONG></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><STRONG><EM>Harle Tamás</EM></STRONG></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM></EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM>Budapesten, 1912. július 17-én.</EM></P>
<P style="TEXT-ALIGN: justify"><EM>Forrás: <A
href="http://margaretlea.nolblog.hu/archives/2010/10/">http://margaretlea.nolblog.hu/archives/2010/10/</A></EM></P></FONT></DIV><BR><FONT
size=2 face=Arial>Az igazán szenzációs oldal a következő E-mail-ben
érkezik.</FONT></BODY></HTML>