<div>Kedves Vellner Gábor!</div>
<div> </div>
<div>Bocsánat! Én azt hittem, az ifjabb tájfutó Vellner Gábor írta a korábbi levelet. Hát bizony változik a nyelv. Édesanyám is úgy szokta mondani, hogy egyenlőre (egyelőre helyett). De nekünk jó magyar tanárunk volt, aki megmagyarázta mi a különbség, s én attól kezdve tudom. Ettől még nagyon tisztelem ma is az Édesanyámat, és Téged is.</div>

<div> </div>
<div>A miskolci egyetemen volt egy idősebb kollégám, aki a polinom szót polinómnak mondta, és mindenhol így írta a jegyzetében is, hosszú ó-val. Bizonyára valamikor régen úgy írta elő a nyelvtan. Ez nem változtat azon, hogy őt is nagyon tisztelem.</div>

<div> </div>
<div>Ha viszont szóvá teszik, hogy valami helytelen, nem ellentámadásba fogok, hanem lehetőleg kijavítom a hibát. Ilyen volt, hogy a kombinatorika szót még mi is hosszú o-val, kombinatórikának tanultuk az egyetemen, így kellett tantárgyként felvennünk a kinyomtatott stencil szerint. Én is mindaddig hosszú ó-val írtam, amig nem szólt valaki, hogy már a rövid o a helyes. Ellenőriztem, tényleg így </div>

<div>van-e, és akkor, ahol tudtam, vagyis a még nem kinyomtatott, hanem elektronikusan tárolt szövegekben kijavítottam rövid o-ra.</div>
<div> </div>
<div>Üdv:</div>
<div>Kéri Gerzson<br></div>