[Tajfutas] Emlékezzünk Monspart Saroltára!

2022. Nov. 19., Szo, 07:36:52 CET

Sziasztok!

Boxi írása
fantasztikus.

Én sokadmagammal
akkor kerültem Vele kapcsolatban, mikor szövetségi kapitány lett 1980ban. Első
döntései között volt, hogy akkor nyáron O-Ringen-en 3-at (Lantos-Széles)  kiküldött. Csupán két helyet kínáltak fel a
rendezők, de neki volt neve és ismeretsége, hogy a kvótát megtoldják. Ez azért
volt számunkra döntő jelentőségű, mert akkor külföldre nehezen lehetett menni
és ha lehetett is, nem az ifik kaptak lehetőséget! Egyetlen válogatott
szereplésem volt előtte: Romániában.

Saci 1970 és
utána lévő hazai OB eredményeit itt találhatjátok:

http://tajfutas.szieberth.hu/ob/szemely/218

Az utolsó OB
eredményét már bicegve, félelmetes akaraterővel, lábát húzva tette meg . Mindent
megpróbált, hogy megint a régi lehessen. Ezen az OB nem voltam jelen, de a
Tavaszi Sparin Saci ott volt! Indult és végigment. A célba érkezésekor néma
csönd volt.  Nem tudtuk, hogyan viselkedjünk.
Az elismerés tapsot érdemelt volna, de nem mert senki belekezdeni. Csak néztünk
és csodáltuk némán. Pár évvel később több alkalommal elkísérte a válogatottat
külföldre. Néztük ahogy maga cipeli a vál. táskáját. Vittük volna, de nem
engedte. A magyar ’83 VB előtt német válogatón a korelnök Toncsi megpróbálta
óvatosan elvenni… kitépte a kezéből és kommentár nélkül cipelte tovább. A
rámért csapást tűrte és nem adta fel. Mint világbajnok kioktathatott volna
minket, de nem tette. Óvatosan félmondatokkal próbált minket rávenni
változásokra. Beírt az edzésnaplómba. Nem fogadtam meg….ráfaragtam .

Nem csak
Saci volt „kemény” és küzdő, voltak társai. Pl „nagy” Düdü, akinek az 1975
fadarab fúródott a lábába, de végigfutotta a versenyt. Vagy Magyar Zsolt, akit fejberúgott
a ló verseny közben.

Bizonyára
most is vannak  esetek, történetek
amikről jó volna olvasni, ha megosztanák velünk. 

Sz. Péter

-- Eredeti üzenet --
Feladó: Ábel Hegedüs<abel.terkep51 at gmail.com>Címzett: Bozán György<bozan.gyorgy at gmail.com>, Lista<tajfutas at lazarus.elte.hu>Elküldve: 2022. november 19. 2:17Tárgy : Re: [Tajfutas]  Emlékezzünk Monspart Saroltára!

SziasztokBoxi nagyon szépen írt, mindennel egyetértek, a Józsa Samról írt gondolatokkal is.Ezt a képet viszont Homoki Géza (1947-2014) készítette és adta át nekem, amikor az50 év futás, Monspart Saroltának írtuk című könyvhöz gyűjtöttem az anyagot.Mint Saci talán legjobb futóképét, ezt választottam a címlapra és az alkotót a 4. oldalon feltüntettem.Tudtommal ez volt a kép első megjelenése, azóta feltűnt itt-ott, a fotós neve nélkül.Én átadtam Sacinak a könyv megjelenése után, valószínűleg neki is tetszett, mert továbbadta több helyre.Később ez a kép illusztrálta honlapunkon a halálhírét is.
Vélhetően a könyvet használta mintául a plakett alkotója, a balassagyarmati Kovács Gábor is.(A levél megírása előtt egyeztettem Józsa Sanyival.)
A történethez tartozik még, hogy az MTFSz gyűjteményébe került az eseményről a versenytérkép és mellette a zárójelentés(?), amiket mellékelek. 
A térképről látszik, hogy a baleset a pálya vége felé, a 10-es pont után történt és a kategória női, tehát nem ő volt egyedül a szebbik nem képviselője a versenyen.A négy nyelvű irományból én szinte csak a fasort értem, de a dátumok április 18 és 20. (Fordítási-értelmezési segítséget köszönettel vennék.)
A váltóbajnokság május 20-án volt Salgótarjánban.Mindezek semmit nem vonnak le sem Boxi, sem MoSa érdemeiből.Alig 50 éve történt...Ábel

Bozán György <bozan.gyorgy at gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. nov. 18., P, 11:41):

    Most, a kabbalisztikus 78.
        születésnapon tartott
        kettős díjkiosztó ünnepély háttér paravánján kinagyítva volt
        látható a díj méretes
        plakettjének képe, amin a világbajnoknő begipszelt karral fut a
        célba. Az
        éremművész Mosa életművének olyan emblematikus pillanatát
        örökített meg, amely
        túlmutat a sportolói sikereken, és a minden akadályt leküzdő
        elhivatottságának
        állít emléket.
    A gipsz Dániában került Mosa karjára,
        ahol akárcsak ’72
        őszén a Csepeli maratonin „versenyen kívül” indult el egy
        éjszakai versenyen.
        Akkoriban nők még nem indulhattak, ahogy nem volt még női
        kalapácsvetés, meg
        ökölvívás sem. A dánok trendinek érezték, hogy a szőkeség éjjel
        akar futni,
        aztán törött karral szirénázó mentőautó vitte kórházba, még az
        éjjel
        megműtötték.  Az alkar
        mindkét csontja
        eltörött, amelyeket a könyöknél betolt egy-egy platina pálcával
        rögzítettek. 
    Még nem múlt el az esés fájdalma Mosa
        már futott.
        Ügyetlenségéért akarta büntetni magát, és bizonyítani, hogy
        mindent kibír. A
        hétvégén volt a váltóbajnokság, természetesen futott és a
        dobogóra hozta fel gyengén rajtoló csapatát. Két hét után már
        kezdte leszedegetni a gipszet, amivel hat hét
        múlva kellett volna kórházban jelentkeznie. Gyűlölte, ha
        kérdezgetik karja
        felől, pedig volt, hogy beütötte, vagy esett vele.
     Aztán futószalagon jöttek a nyári
        versenyek, ahol a
        sorozatos győzelmek ópiumként hatottak. Egy éven belül kellett
        volna kivenni a
        pálcákat, de egyszerűen nem volt rá idő. Amikor végre kórházba
        ment, derült ki,
        hogy nem forrt össze a csont. A törés helyén kialakuló ízületet
        egy fogorvosi
        fúróhoz hasonló eszközzel távolították el.
    Elkényelmesedett világunkban, ahol
        minden fizikai
        erőfeszítéstől gépekkel kívánjuk kímélni magunkat és közérzetünk
        legkisebb
        jelzéseit mesterséges szerekkel fojtjuk el, nehéz elképzelni az
        50 évvel
        ezelőtti élsportolói mentalitást. A sportsiker a letiport,
        szürke hétköznapiságból
        való kitörést jelentette, sőt azon is túl, a spiritualitást,
        ahogy Balczó
        András fogalmazott a Küldetés című filmjében.
     Monspart Sarolta több volt, mint egy
        tehetséges
        tájfutó, hanem saját fizikai és lelki korlátait fáradhatatlanul
        ostromló és
        céljaiért megszállottan küzdő példakép volt már világbajnoki
        győzelme előtt és
        az is maradt haláláig. Életében több személyiség váltáson ment
        át, de kegyetlen
        betegsége sem tántorította el, országszerte ismert példaképpé
        tudott válni.
        Számtalan sportszakmai elismerésen túl ezért kapott már korábban
        Köztársasági Elnöki
        Érdemérmet. Halála után ezért alapított volt kollégája Novák
        Katalin Monspart
        Sarolta díjat, amit szintén november 17-én adnak át.
     Visszatérve a tegnapi díjkiosztásra
        érdemes
        megemlíteni, hogy díj plaketten is szereplő emblematikus
        Monspart kép
        megjelenítése Józsa Sándor 1973. májusi fényképe alapján
        történt. Sam, még a
        mechanikus gépek korában, olyan érzékkel tudta megnyomni a
        gombot, hogy ne csak
        körvonalakat, foltokat örökítsen meg, hanem a látványon
        túlmutató drámaiságot,
        a máig ható varázst.
    Köszönet érte.

_______________________________________________

Tajfutas mailing list

Tajfutas at lazarus.elte.hu

http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas

_______________________________________________

Tajfutas mailing list

Tajfutas at lazarus.elte.hu

http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20221119/901bb869/attachment.html>