[Tajfutas] gyerekek segítése a terepen (Kéri Gerzson)

[Zoltán Hegedűs]

Kedves Sporttársak!

"Tájfutás, a családi zöld sport"

Ez a jó szlogen nem fejezi ki azt, hogy szeretett sportágunk
sajátságos "skizofréniában" szenved:
egyszerre versenysport és szabadidősport (mondjuk 10/90 %-ban).
Ezzel azt hiszem egyedülálló a többi sportág között, annyiban
biztosan, hogy nálunk ez teljesen összefonódik, egy időben, egy helyszínen,
néha még egy személyen belül is.
Ezzel úgy látszik nemcsak a hivatalos sportvezetés, de mi sem tudunk
megbirkózni.

Úgyhogy én is csak kérdezek:

1. Miért kérdezősködik a gyerek pálya közben?
2. Felkészítette őt az edzője az adott pálya teljesítésére?
3. Olyan nehézségű pályára nevezték őt, amire már felkészült,
    vagy olyanra, ami túl nehéz neki?
4. Az adott pálya technikai szintje megfelel annak, amit
    abban a korcsoportban, abban a kategóriában adni kell?
5. Azért kérdezősködik a gyerek mert nem tudja hol van,
    vagy csak bizonytalan egy kicsit?
6. Jó az, ha megszokja a gyerek, hogy, ha valami nem stimmel,
    akkor megkérdez valakit, vagy jobb lenne, ha megtanulná,
    hogy hibázás esetén mi a teendő, hogyan tudja helyre tenni magát ismét?
7. A megkérdezett csak időt veszít a válaszadással, vagy kiesik a
koncentrációból?
8. A fent említett, mondjuk 10 %-nyi elit versenyzőt leszámítva a
    többiek valóban segíthetnek a gyerekeknek, de valóban segítünk
    azzal, ha mi mondjuk meg, hol van, figyelembe véve az előbbi
    kérdésekre adható válaszokat?
9. Abban az esetben, ha baj van, nem kérdés a segítség,
   de ugye az eredeti felvetésben nem erről volt szó?

Biztos vagyok benne, hogy a legtöbbünk a jövőben is segíteni fog, de a
9 kérdésemre adható, sajnos többségében inkább negatív válasz
nem a gyerekekről szól.

Tehát hogyan segíthetünk nekik legjobban?

Sporttársi üdvözlettel
kisDüdü
Hegedűs Zoltán

2015. október 6. 21:38 Széles Gábor írta, <gszeles62 at t-online.hu>:

> Sziasztok,
>
>
>
> Nekem az a véleményem, hogy F/N35 fölött már nem számíthat néhány
> másodperc egy erdei versenyen (közép-, normáltáv) a gyerekek segítésére.
> Nem csak az iskolából kell edzésre csábítani a fiatalokat, hanem ha eljön
> versenyre és eltéved a „rengetegben”, akkor azzal, hogy segítünk neki,
> talán legközelebb is lesz kedve eljönni versenyre. Ha elmegy a kedve a
> keveréstől, messze el fogja kerülni a tájfutókat.
>
>
>
> Az utánpótlást is támogatjuk a segítéssel, mert az nem csak
> élversenyzőkből áll, hanem olyanokból is, akik kedvtelésből jönnek
> tájfutni. Ha megmutatjuk egy elkeseredett gyermeknek, hogy hol van, az
> eredményeket már nem befolyásoljuk jelentősen, mert mire megkérdezi, már
> rég nem az első helyért küzd, „csak” szeretne végigmenni a pályán.
> Előbb-utóbb, ha megmarad tájfutónak, úgyis belejön és nem fog kérdezni,
> hanem egyedül végig tud menni a pályán.
>
>
>
> Én azt tanácsolom minden szeniornak, hogy segítsenek a gyerekeknek. Persze
> ha ellenkező irányból 100+ méterről várja, hogy én menjek oda, és segítsek
> neki, akkor talán jobban meggondolom és inkább Gerzson véleményét osztom.
>
>
>
> Üdv,
>
> Széles Gábor.
>
>
>
>
>
> Message: 10
>
> Date: Mon, 5 Oct 2015 10:19:12 +0200
>
> From: Kéri Gerzson <gfkeri at gmail.com>
>
> To: Lista <tajfutas at lazarus.elte.hu>
>
> Subject: [Tajfutas] gyerekek segítése a terepen
>
> Message-ID:
>
>                 <
> CAPbHBSLrd=ahsi97F2WJHd+XV4g4R_hzk7j1BXnmKT5A1-2F2A at mail.gmail.com>
>
> Content-Type: text/plain; charset="utf-8"
>
>
>
> Sziasztok!
>
>
>
> Nem tudok nyugodni, egyre tanácstalanabb vagyok, mit tegyek, ha gyerekek a
> terepen segítséget kérnek. Sajnálom azt a két kislányt, akiknek a Mecsek
> Kupa 2. napján nem álltam meg, amikor kérdezték, melyik úton vagyunk. Ha
> utána gondolunk, sajnos felnőtteknek, a szeniorokat is beleértve, ugyanúgy
> megy az idő, és fél perc vagy akár annál kisebb veszteség is nagyon ronthat
> az eredményen, bár a legidősebb kategóriákban kicsi a valószínűsége, hogy
> fél percen múlna bármi is.
>
>
>
> Mentségemre szeretném felhozni, hogy most vasárnap nemcsak a jobb
> eredményért hajtottam, hanem azért is, hogy elérjem az Abaligetről Pécsre
> 12:27-kor induló buszt. Ha a busz miatt is nem kellett volna nagyon
> sietnem, akkor valószínűleg segítettem volna a segítséget kérő
> kisgyerekeknek. Ezzel a busszal tudtam csak elérni azt az IC-t, amire a
> helyjegyem szólt. Az eredeti tervem az volt, hogy a versenyről
> levezetésképpen legyalogolok Abaliget vasútállomásra, oda jóval később is
> elég lett volna elindulni, de váratlanul sokkal több terhet kellett volna
> végigcipelnem a korábban elveszettnek hitt és Abaligeten visszakapott
> dolgoknak köszönhetően, amiről az előző levelemben írtam.
>
>
>
> Üdv:
>
> Kéri Gerzson
>
> --------- következő rész ---------
>
> Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
>
> URL: <
> http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20151005/ecc906ad/attachment-0001.html
> >
>
>
>
> _______________________________________________
> Tajfutas mailing list
> Tajfutas at lazarus.elte.hu
> http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas
>
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20151008/549d39e9/attachment.html>