[Tajfutas] Martinovics-hegy

[Tóth Károly]

Sziasztok !

 

Teljesen egyetértek Istivel. Nem csak az a jó tájfutás, ahol szálerdőben
futunk, esetleg száz méterre el is látunk. A Boróka Kupára sem a szálerdőért
megyünk.

nem azt mondom, hogy legyen sok a bozót, de furcsán jön ki, amikor már a
rajtban azt mondja valaki, hogy sok a zöld a térképen. A pontos tájékozódást
is lehet és kell is gyakorolni egy világoszöld, kissé nehezebben futható
terepen. Sokszor látom a gyerekeket az erdőben, akik közül van aki keményen
nyomja, aztán még a tehetségesebbek között  is van olyan, aki amikor át kell
ugorni egy gallyat, akkor megáll, mérlegel, óvatosan átlépi. Csak
szálerdőben nem lehet eleget fejlődni. Ifi koromban Ránky Pista jóvoltából
több olyan edzésünk volt az Irhás-árok oldalában, vagy a János-hegyen, ahol
a feladat egy bozótos rész minél gyorsabban történő leküzdése volt a
feladat, "tömegrajttal". 

Negatív példa: egyszer egy negyed pályát futottam együtt a Hamuház terepen
O. Thonnal, az akkori világbajnokkal.

Jött keresztbe egy horhos, és mire én körülnéztem, hogy hol menjek le, addig
Ő már a másik oldalán futott. Ezt is gyakorolni kell.

Szóval néha nem árt bevállalni egy-egy ilyen terepet is. Inkább, mint
pályafutásom 137. gánti futását, még akkor is, ha jó a terep.

 

Üdv.

Tóth Karesz

 

From: tajfutas-bounces at lazarus.elte.hu
[mailto:tajfutas-bounces at lazarus.elte.hu] On Behalf Of István Zsebeházy
Sent: Thursday, March 13, 2014 12:52 PM
To: tajfutas at lazarus.elte.hu
Subject: [Tajfutas] Martinovics-hegy

 

Miért mondanánk ezt? A tájfutásban az akarat szabad, mindenki úgy dönt ahogy
neki a legjobb. A bozót mint terepi akadály, és annak leküzdése nem csak
járulékos, de egyenesen szerves része a sportnak. Akinek ez rossz az teljes
mértékben megérthető, ki az az őrült aki szeret szenvedni? Emiatt van az a
kiváltságunk, hogy nem kötelező ezt a sportot űzni. (A rosszindulat
legcsekélyebb szándéka nélkül nélkül mondom) Én a havat utálom, nem is
sífutok. 
Egyszer egy Hegyvidék kupán valaki megkérdezte tőlem, hogy miért vittük
keresztül a pályát bozóton?! És nem röhögte el magát! Nekem azért fájt ez a
kérdés, fizikailag fájt. Néha elképedek mennyire minimális skálán mozog  a
honi ingerküszöb.
Higgye el mindenki, nem kibabrálás vezérelte tegnap a pályakitűző tollát, a
Martinovics hegy ilyen terep. Ilyen adottságokkal rendelkezik, azt hiszem a
Budai-hegységben nem egyedülálló az a jelenség, hogy a térkép nyomtatásokhoz
sok zöld tentapatron ürül ki. Egy örök klasszikussal zárnám ezt le: ez van,
ezt kell szeretni.
zsebeisti
 

Persze lehet hogy azt monjátok (nagy ember szavai után ferdítve): tetszett
volna az úton kerülni!

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20140313/3138c352/attachment.html>