[Tajfutas] Tázlári tapasztalatok

[Bozán György]

Ha eltekintünk attól, hogy többen kihalásra szánt őslénynek tekintik az 
OCSB-t, mások meg erőltetett agylövésnek az EOVB-t, akkor, de csak ekkor 
azt mondhatjuk, hogy mégis:
*
Jó volt Tázláron**versenyezni!*

Ez a homokbuckás terep egyike azon kevés hazai terepeknek, ahol úgy 
kell(ene) tájékozódni, mint Skandináviában! Azaz meglehetősen pontos 
irányfutás csaknem a lila körig, azon belül pedig finom térképolvasással 
kell megfogni a pontot. A szintvonalak tényleg elvesztek a sárgában, de 
erre egyáltalán nem kellett volna figyelni átmenetben, csak 
pontközelben. Arra pedig ott a nagyító a tájolón, azoknak akiknek erre 
szüksége van.
Inkább az a baj, hogy itthon szinte sohasem kell a tájolót használni, 
ezért sokan nem is tudják mi az iránymenet. Több, rutinos, 
korosztályában menőnek számító versenyző is arról számolt be, hogy 
irányfutás közben olyan helyen kötött ki, ami 20-30-40 fokkal eltért a 
követni kívánt iránytól. Ez pedig nem a térkép hibája. Pedig itt nem 
kellett mocsarakon átgázolni, sziklafalakon ugrálni, mint egy átlagos 
skandináv terepen.

Vajon hány perces légvonal kilométereket teljesítenének azok a 
versenyzőink északon, akik itt 10 perces kilométerekkel felállhattak a 
bajnoki dobogóra?



--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20131014/23392338/attachment.html>