[Tajfutas] tájfutás és a Magyar Néphadsereg

[Mária Hegedűs]

Sziasztok!
Egymást érik a múltidéző írások. Eszembe jutott egy, ami MAFC-os történet.
Annak idején az edző Salacz Imre volt, akit mindenki csak Citromnak
nevezett. Igazi nevét sokan nem is ismerték.
Éjszakai edzés volt valahol Szentendre fölött (Gombkötő Péter talán
pontosabban tudja). A forgatókönyv hasonló volt: a katonák kezdték
begyűjteni a futókat. Amikor kiderült, hogy éjszakai edzésről van szó,
megkérdezték, hogy:
- Ki az edző?
- Hát a Citrom.
- Mi az igazi neve?
- Nem tudom.
- Nem tudjuk -mondták
Természetesen itt is bevitták őket, még a kémelhárítás vezetője is
megjelent. Sötét szemüvegben, nehogy valaki felismerje. Szentül hitte, hogy
egy kémszervezetet számolnak fel.
Nem tudom, hogy mikorra derült ki, hogy "Citrom" nem a bandavezér, de a
felsorolt esetek még ma is óvatosságra intenek, ha katonaság közelében
szeretnénk bármilyen tájfutó rendezvényt tartani.
Sokan emlékezhetnek éles lövészeti gyakorlatokra (pl. Iharos), ahol volt
olyan, aki éppen csak megúszta.

Régi történeteket, anekdotákat is lehet gyűjteni....
Üdvözlettel Mindenkinek: Hanusz Mari







Péter Gombkötő <oldgombi at gmail.com> ezt írta (időpont: 2025. ápr. 27., V,
20:37):

> Sziasztok!
>
> Boxinak Szarka Ernőről szóló visszaemlékezése alapján jutott eszembe az
> alábbi történet 1961-ből. Akkor nem az egész Varsói Szerződéssel, hanem
> csak a Magyar Néphadsereggel kerültünk kapcsolatba, de a történetnek
> általános sporttörténi tanulsága is lehet.
>
> A Magyar Néphadsereg és a természetjáró tájékozódási  versenyzés.
>
> A cím azért ilyen hosszú, mert sportágunkat, a tájfutást akkoriban így
> nevezték. Nem voltunk önálló sportág, hanem a természetjáró szakosztályokon
> belül működő szakcsoport.  Így volt ez a Bp.-i Vörös Meteor Központi (
> budapesti) Szakosztályában is, amelyiknek 1961-ben lettem igazolt
> versenyzője. Az akkori rendszerről még annyit kell tudni, hogy a
> sportegyesületek állami támogatása különböző szervezetek által történt, a
> Dózsa nevű egyesületek pl. rendőrségiek voltak, a Vörös Meteorok a
> Kereskedelmi, Pénzügyi  és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete (KPVDSz)
> által voltak támogatva.
>
> A Vörös Meteor Központi Szakosztályának ebben az évben Nyári Tamás
> (becenevén Nyomott) volt a legjobb versenyzője, akitől az I. osztályú
> minősítés elérését várták. A minősítés eléréséhez kiemelt versenyeken
> kellett jó helyezéseket elérni. A versenyszezon végén Nyomottnak egy jó
> eredménye hiányzott. Ehhez például egy országos bajnokság megnyerése
> elégséges volt, ezért a szakosztály vezetése úgy döntött, hogy kiír egy
> országos éjszakai szakmai bajnokságot. Szakmait azért, mert így csak Vörös
> Meteoros Egyesületek versenyzői indulhattak, tehát Nyárinak a győzelem
> eleve adott volt. De ehhez még a szerencse is hozzájárult, mert a sorsolás
> úgy hozta, hogy ő lett az utolsó induló!
>
> A versenyt Törökbálint versenyközponttal rendezték meg, a versenyközpont
> egy iskolában volt. Tizenvalahányan lehettünk indulók. Vörös Meteoros,
> tájfutással is foglalkozó szakosztályok általában a megyeszékhelyeken
> voltak, a Pécsi Vörös Meteor utódja még mai is létezik. Így jött össze a
> mezőny. Talán még valaki emlékszik is erre a versenyre. Az éjszakai
> versenyzéshez akkor még kézi elemlámpákat használtunk, a három góliátelemet
> befogadó rúdlámpa menő felszerelésnek számított.
>
> A rajt Kamaraerdő irányában volt, kb. 1 km-re. A második vagy a harmadik
> pont után egy kukorica-földön kellett átfutnunk a szemközti erdőhöz. A
> kukoricaföld közepén egy aszfaltozott út vezetett egy laktanyához. Az első
> két-három futó még átjutott, de felfigyeltek rájuk a laktanyában, és
> kiküldtek egy őrjáratot, hátha kémek vagy diverzánsok rohangálnak az
> éjszakában lámpával világítva! Az őrjárat az erdő szélén várt ránk, a
> lámpával időnként villogva, hogy biztosan odamenjünk. Be is gyűjtötték a
> mezőny további részét. Amikor már együtt voltunk, bekísértek minket az
> őrség ügyeleti helyiségébe. Mi akkor már jó balhénak fogtuk fel a dolgot,
> útközben valaki bedobta, hogy fiúk, énekeljünk valamit a katona bácsiknak.
> Rá is kezdtünk, hogy „Százados úr, sejehaj, százados úr ha felül a lovára”.
> (Szerintem ti ezt a dalt már nem ismeritek, de ha igen, akkor gratula!!!)
>
> Az őrszobán kihallgattak minket, amikor kiderült, hogy tájékozódási
> versenyről van szó, beültek egy autóba, és elmentek a törökbálinti
> versenyközpontba a versenybíróságért. Ők kijöttek, igazolták, hogy
> versenyzők vagyunk, és távozhattunk. De mi legyen a versennyel? Ha nincs,
> Nyári Tominak nincs meg az I. osztályú minősítése. Úgy döntöttek, hogy az
> erdő széléről, ahol begyűjtöttek minket, újra indítják a versenyt, az
> eredeti rajtsorrenddel, de rövidebb, talán 2 perces időközökkel, a néhány,
> még átjutó versenyzőnek meg valamennyi időt jóváírnak.
>
> El is rajtoltunk, fokozatosan kialakult egy nagy boly, így Nyári Tomi
> mindenkit utolérve a bollyal együtt, a befutón mindenkit lehajrázva
> megnyerte a versenyt, és így el is érte az I. osztályú minősítést.
> (Zárójelben jegyzem meg, hogy az 1962-es eredményei alapján azért nem
> érdemtelenül!)
>
> Gombkötő Péter
>
>
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> Vírusmentes.www.avast.com
> <https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
> <#m_-3843513730845314643_DAB4FAD8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
> _______________________________________________
> Tajfutas mailing list
> Tajfutas at lazarus.elte.hu
> http://lazarus.elte.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/tajfutas
>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20250428/dd83c553/attachment.html>