[Tajfutas] Emlékezzünk Monspart Saroltára!

[Bozán György]

Most, a kabbalisztikus 78. születésnapon tartott kettős díjkiosztó 
ünnepély háttér paravánján kinagyítva volt látható a díj méretes 
plakettjének képe, amin a világbajnoknő begipszelt karral fut a célba. 
Az éremművész Mosa életművének olyan emblematikus pillanatát örökített 
meg, amely túlmutat a sportolói sikereken, és a minden akadályt leküzdő 
elhivatottságának állít emléket.

A gipsz Dániában került Mosa karjára, ahol akárcsak ’72 őszén a Csepeli 
maratonin „versenyen kívül” indult el egy éjszakai versenyen. Akkoriban 
nők még nem indulhattak, ahogy nem volt még női kalapácsvetés, meg 
ökölvívás sem. A dánok trendinek érezték, hogy a szőkeség éjjel akar 
futni, aztán törött karral szirénázó mentőautó vitte kórházba, még az 
éjjel megműtötték. Az alkar mindkét csontja eltörött, amelyeket a 
könyöknél betolt egy-egy platina pálcával rögzítettek.

Még nem múlt el az esés fájdalma Mosa már futott. Ügyetlenségéért akarta 
büntetni magát, és bizonyítani, hogy mindent kibír. A hétvégén volt a 
váltóbajnokság, természetesen futott és a dobogóra hozta fel gyengén 
rajtoló csapatát. Két hét után már kezdte leszedegetni a gipszet, amivel 
hat hét múlva kellett volna kórházban jelentkeznie. Gyűlölte, ha 
kérdezgetik karja felől, pedig volt, hogy beütötte, vagy esett vele.

  Aztán futószalagon jöttek a nyári versenyek, ahol a sorozatos 
győzelmek ópiumként hatottak. Egy éven belül kellett volna kivenni a 
pálcákat, de egyszerűen nem volt rá idő. Amikor végre kórházba ment, 
derült ki, hogy nem forrt össze a csont. A törés helyén kialakuló 
ízületet egy fogorvosi fúróhoz hasonló eszközzel távolították el.

Elkényelmesedett világunkban, ahol minden fizikai erőfeszítéstől 
gépekkel kívánjuk kímélni magunkat és közérzetünk legkisebb jelzéseit 
mesterséges szerekkel fojtjuk el, nehéz elképzelni az 50 évvel ezelőtti 
élsportolói mentalitást. A sportsiker a letiport, szürke 
hétköznapiságból való kitörést jelentette, sőt azon is túl, a 
spiritualitást, ahogy Balczó András fogalmazott a Küldetés című filmjében.

  Monspart Sarolta több volt, mint egy tehetséges tájfutó, hanem saját 
fizikai és lelki korlátait fáradhatatlanul ostromló és céljaiért 
megszállottan küzdő példakép volt már világbajnoki győzelme előtt és az 
is maradt haláláig. Életében több személyiség váltáson ment át, de 
kegyetlen betegsége sem tántorította el, országszerte ismert példaképpé 
tudott válni. Számtalan sportszakmai elismerésen túl ezért kapott már 
korábban Köztársasági Elnöki Érdemérmet. Halála után ezért alapított 
volt kollégája Novák Katalin Monspart Sarolta díjat, amit szintén 
november 17-én adnak át.

  Visszatérve a tegnapi díjkiosztásra érdemes megemlíteni, hogy díj 
plaketten is szereplő emblematikus Monspart kép megjelenítése Józsa 
Sándor 1973. májusi fényképe alapján történt. Sam, még a mechanikus 
gépek korában, olyan érzékkel tudta megnyomni a gombot, hogy ne csak 
körvonalakat, foltokat örökítsen meg, hanem a látványon túlmutató 
drámaiságot, a máig ható varázst.

Köszönet érte.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20221118/c9b913fe/attachment.html>
--------- következő rész ---------
A non-text attachment was scrubbed...
Name: 1973 0520 Mosa gipszelt karral.bmp
Type: image/bmp
Size: 298946 bytes
Desc: nem elérhető
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20221118/c9b913fe/attachment.bin>