[Tajfutas] gyászhír

[Felföldi Károly]

Kedves tájfutó Barátaink, Sporttársaink!

Ezúton tudatom Veletek, hogy Kéki Miklós - 42 évig életem társa, András 
és Norbert fiam édesapja - 2020. február 17-én, hosszan tartó, igen 
súlyos betegségében elhunyt.

Mikinek családján kívül és mellett a tájfutás jelentette élete igazi 
értelmét. Versenyzőként, térképhelyesbítőként, rendezőként, rövid ideig 
edzőként szolgálta szeretett sportágát. Munkahelyi elfoglaltságai 
növekedésével, majd édesanyja napi ellátásával nem maradt ideje az aktív 
sportolásra. Ezekben az években a "Tájoló" újságból követte a tájfutó 
élet eseményeit. Amikor lehetősége nyílt a visszatérésre, nagy 
igyekezettel, lelkesedéssel kezdett újra a sportoláshoz. Váratlan 
betegsége csaknem véget vetett terveinek. Ő a nehezebb utat választotta, 
a kezelések, fájdalom, egészségügyi problémák mellett is versenyző 
maradt, bízva a sport gyógyítóerejében. Ehhez a küzdelemhez a lelkierőt 
a közösségtől, Tőletek kapta: biztató szavakban, vigasztalásban, 
segítőszándékban. Köszönet érte!

Sajnos betegsége egyre erősödött, az ereje pedig fogyott. Az elmúlt év 
második felében már csak kísérőként de még eljutott néhány versenyre. 
2020-ra is tervezett - reménykedve - baráti beszélgetéseket, 
találkozásokat, "jelenlétet". Erre már nem kerülhet sor.

Örülnék, ha nevét hallva, rá gondolva, szép emlékeiteket őriznétek meg Róla!

Kékiné Lovász Márta