[Tajfutas] A versenyrendezésről és a sportág fejlődéséről (hosszú)

["Gombkötő Péter"]

Akinek nincs kedve végigolvasni, már most törölje!

Kedves Sporttársaim!

Engedjétek meg nekem, hogy a felvetett témák kapcsán - némi történelmi visszatekintéssel - kifejtsem a véleményem.
Aki a versenyrendezés kapcsán profitról beszél, annak fogalma sincs az üzleti életről. A profit ugyanis az üzleti vállalkozás lényege, a pénzbeli és munka, meg egyéb ráfordítások után a vállalkozónál maradó haszon. A versenyrendezés esetében úgy lenne értelmezhető, hogy a közvetlen költségek után figyelembe vesszük a munka ráfordításokat is. A térképjavítás, pályakitűzés, ellenőrző bíró esetében legalább diplomás minimálbérrel, a rendezőség többi tagjánál szakmunkás, illetve normál minimálbérrel. Ezek figyelembe vételével a jelenlegi nevezési díjak mellett minden verseny keményen veszteséges lenne. A tájékozódási versenyek rendezését tehát nem lehet üzleti vállalkozásnak tekinteni, ezért nincs értelme profitról beszélni.
A sportág csak azért létezhet, mert a versenyt rendező egyesületek igyekeznek csak a közvetlen költségek tekintetében legalább nullszaldósra kihozni a versenyeket, jó esetben marad néhány tízezer, nagyobb versenyeknél egy-kétszázezer Ft, amit a ki nem fizetett bérekre tekintettel tudatlanság profitnak nevezni.
Megjegyzem, hogy ez régen sem volt másképp, az 1967. évben pályakitűző voltam a XI. kerületi Szövetség rendezésében a kerületi bajnokságon, Dobogókőn. Versenybíróként a Szövetség fizette az útiköltségemet, a verseny előtti éjszakán a szállást Dobogókőn. A pályakitűzési napokra kaptunk 31 Ft napidíjat (egy ebéd és egy sör belefért), a verseny napjára valami jelképes versenybírói díjat, de ekkor meg nem járt napidíj. Szóval a munka akkor sem volt megfizetve, de nem is fizetésért csináltuk. És ennyi is csak azért volt lehetséges, mert akkor az állam a szövetségeken és a klubokon keresztül támogatta valamilyen mértékben a sportot. Persze a nagy pénzek akkor is a focinak, meg az olimpiai sportágaknak jutottak. (Tájékoztatásul: 1967-ben kezdő mérnökként 7-8 Ft között lehetett az órabérem.)

És most a sportág fejlődéséről néhány szót. Vegyük tudomásul, hogy természeti adottságaink miatt Magyarországon kevés az igazán jó terep, amelyeken jó, technikás pályákat lehet kitűzni. Ezek közül is soknál a környezetvédelmi hatóság nagy akadályt jelent. A lehetséges terepek meg eléggé leversenyzettek, a róluk készült térképek gyorsan elavulnak. Ezért nem látok problémát abban, hogy egy OB-t pl. Szlovákiában rendezzünk meg, ahol tapasztalataim szerint könnyebb az átlagos magyar terepeknél jobb terepet találni. Egy ilyen verseny az élmezőny fejlődését is jobban szolgálja, az OB-knak elsősorban nem a tömegigények kielégítését kell szolgálni.
Magam már 3. éve részt veszek a besztercebányai HADVEO által rendezett BBO Kupán, és soha nem bántam meg. Jó terepeken, jó térképpel nehéz, technikás pályákat kaptunk, amiért érdemes volt odautaznunk És Besztercebánya nincs a világ végén, még Pécstől sincs távolabb, mint Nyírbátor, vagy mint Szegedtől Sopron.
A sportág fejlődésének másik ága az utánpótlás kérdése. A gyerekekkel és más kezdőkkel a sportág megismertetését, megszerettetését nem egy OB-n kell elkezdeni, nekik megfelelnek az általában egyszerűbb hazai terepek. 
A probléma tehát itt is az, ami már korábban is felmerült és vitatéma volt: kinek az igényeihez igazítsuk a versenyeket? A szórakozni vágyó, a verseny után bulizni óhajtó szélesebb tömegekéhez, vagy a jelenlegi és volt élmezőny igényeihez? Én nem mondom, hogy nem lehet egyszerre mindkettőhöz, de ez nem egyszerű feladat, és nem mindig és nem mindenkinek sikerül.

 Dr. Gombkötő Péter
ny. adjunktus


--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <http://lazarus.elte.hu/pipermail/tajfutas/attachments/20150727/e969bf0a/attachment.html>