[Tajfutas] Re Hungária Kupa kapcsán - hol voltak a válogatottak? - vita indító

[Csaba Gösswein]

Kedves Mindenki!

A válogatottak szereplése a hazai versenyeinken témakör valóban csak a
jéghegy csúcsa. Az igazi probléma az, hogy borzasztóan szűkek a hazai
mezőnyök.

Egyetértek azzal a felvetéssel, hogy a válogatott versenyzőknek
mintaként is kell szolgálniuk, ezért szerencsés, ha a tartósan
külföldön tartózkodó legjobbjaink is rajthoz állnak néha itthon is.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az elmúlt években 1-2 válogatott
versenyzőnél több nagyon ritkán latókott huzamosabb ideig egyszerre
külföldön, jelenleg legjobb tudomásom szerint 4-en vannak - ami igazi
ritkaság - de még így is botorság lenne az ő nyakukba varni, hogy
egyszerűen elfogyott az élmezőny a hazai versenyekről.

Úgy tippelem, hogy igazán erős (széles) felnőtt mezőny utoljára a
80-as, 90-es években lehetett Magyarországon, de az biztos, hogy
amióta én rálátok, mindig is egy maximum tucatnyi, de inkább csak
féltucatnyi versenyző adta az élmezőnyt. Namost, hogy ha ebből 1-2
versenyző éppen küldölfön van, beteg, sérült, vagy esetleg csak
elfogyott a szabadsága, akkor már tényleg egész egyszerűen szinte
nincs ki elinduljon az elit kategóriákban.

Az elmúlt évek halovány növekedése ellenére is még mindig nagyon szűk
bázisról indul az utánpótlás, amiből aztán jelentős az amortizáció, és
juniorra szinte teljesen elfogy a mezőny. Tiszta szerencse, hogy az
elmúlt években a juniorból kiöregedettek szinte egy az egyben átléptek
felnőttbe, és nem hagyták abba a komoly edzésmunkát (mint az korábban
szokszor jellemző volt). Ezen maroknyi fiatal felnőtt nélkül ma még
szomorúbb lenne az összkép.

Ez az egyik oldal. A másik az az, hogy mit is nyújtanak a hazai
versenyek egy nemzetközi eredményességre törekvő válogatott
versenyzőnek? 4-5 olyan tényező van, amit érdemes végiggondolni:
terep, térkép, pálya, mezőny+versenyszituáció.

Namost a terep az jórészt adottság. Nem mondom, hogy nincsenek jó
terepek Magyarországon, mert vannak. De pont mivel rengeteg verseny
van évente, ezek szinte mindegyike leversenyzett. Egy felnőtt
válogatott versenyzőnek, aki vélhetően már 10-15 éve rendszeresen
versenyzik ezeken, túl sok újat már nem lehet a határainkon belűl
mutatni. Épp ezért is jók például az olyan kezdeményezések, mint
például a Thermenland Open, amik időről időre a határainkon kívűlre,
új terepekre is elvinnék a hazai kiemelt versenyeket. De hiába
lehetnének ezek a versenyek vonzóak az élemzőnynek, ha a versenyek
résztvevőinek túlnyomó többségét adó nem élversenyzőknek ezek a
versenyek nem elég vonzóak, messze vannak, drágák, stb. Egy szó mint
száz, a nemzetközi versenyeknek azt a jellemzőjét, hogy színvonalas,
és ismeretlen terepen kell tájékozódási feladatot megoldani, itthon
nagyon nehéz gyakorolni.

Térkép. E teknitetben mintha lett volna némi javulás az elmúlt
években, de még mindig túl gyakran előfördul, hogy - igyekszem finoman
fogalmazni - versenyzésre alkalmatlan térképekkel rendeznek
versenyeket. Élversenyzői szempontból pedig ez kritikus. Nemzetközi
szinten már rég meghaladta az élmezőny a "jelzőlámpa dogmát", vagyis,
hogy pontfogáshoz közeledve mérsékelni lehet a futósebességet és a
tájékozódásra fokozottan odafigyelve lehet támadni a pontot. Manapság
egész egyszerűen tudni kell pontosan és hiba nélkül futni maximális
tempó mellett a pálya egész hosszában. Egy Gueorgiout, Hubmannt, vagy
Lundanest nem lehet másként megverni. Ehhez viszont nagyon pontos
térképek kellenek, amikben maximálisan meg lehet bízni. Ráadásul ezt a
bizalmi állapotot is szokni kell! Ha valaki ahhoz van szokva, hogy a
térkép se biztos, hogy 100%-os, akkor egy nemzetközi versenyen is
hajlamos az első hibára utaló jeleket figyelmen kívűl hagyni, mert nem
az az egyetlen opció a fejében, hogy éppen ő követ el hibát. Ebből
adódóan egy nem megfelelően pontos térképpel rendezett versenyen részt
venni kifejezetten KÁROS is lehet, mert rossz berögződések
alakulhatnak ki! Most mindenki gondolja el, hogy hogy állunk ezen a
téren...

A pályakitűzés megint csak egy kardinális pont, viszont olyan, amin
elvileg viszonylag egyszerűen sokat lehetne javítani. Jelenleg ugyanis
a legtöbb hazai versenypályát a "tizenkettő egy tucat" jelzővel elég
jól lehet jellemezni. Egyszerűen fantáziátlanok. Általában szinte
tökéletesen analóg "szabvány" átmenetek váltogatják egymást,
útvonalválasztási opciók nélkül, minimális navigációs feladat mellett,
még a korlátozott terepi adottságokat se kihasználva. Nem akarok
példákat hozni, mert nem akarok senkit megbántani - különösen mivel
tudom, hogy így is mekkora meló egy országos versenyen a pálykitűzői
feladatokat ellátni - de ezen a területen mindenképpen szükség lenne
előrelépésre. Nem szabad hagyni, hogy az ellenőrzőpontok odáig
silányodjanak egy pályában, hogy azok pusztán a lefutandó táv
kijelölését szolgálják.

A mezőnyről fent már szóltam. Az ott leírtakhoz most még annyit tennék
hozzá, hogy a versenyképes konkurencia megléte elsősorban azért
fontos, mert a nemzetközi élmezőnyben történő érvényesüléshez
elengedhetetlen az olyan versenyszituáció gyakorlása, amikor a
versenyző tudja, hogy nem fér bele hiba, hogy minden egyes félperces
bizonytalanság súlyos helyezésekbe kerül. 4-5 fős mezőnyökben, ahol
mindenki tudja, hogy nagy valószínűséggel 1-2 perc hiba szinte mindig,
mindenkinek benne marad a pályában, a pontos tájékozódásnak sokkal
kisebb a tétje. Az nem igazi verseny, ahol még komoly kiszállással is
pontszerzőnek lehet befutni. Talán ez a legfontosabb érv amellett,
hogy egy élversenyző, ha teheti, a lehető legtöbbet külföldön kell,
hogy versenyezzen. Mert itthon, még ha összegyűlik is a teljes mezőny,
akkor se alakulhat ki "igazi" verseny.

Meg lehet nézni az idei VB válogató versenyek eredményeit, amiket
nagyon helyesen a VB helyszínén, Olaszországban tartott a válogatott,
egy nagy nemzetközi verseny keretein belül:
http://www.3days2014.it/
Na itt volt igazi verseny, jól ki is kaptunk. Lehet, hogy egy ilyen
verseny itthonról "láthatatlan", de ahhoz, hogy azok a válogatott
aspiráns versenyzők is megtapasztalhassák, hogy milyen egy "igazi
verseny", akik nem tudnak rendszeresen Skandináviában vagy
Csehországban versenyezni, az ilyen megmérettetések elengedhetetlenek.

Sommásan a véleményem, hogy elsősorban a mezőny szélesítésére kell
koncentrálni utánpótlástól kezdődően, valamint kevsebb országos
versenyre/OB-ra lenne szükség - mind a színvonalas terepek, mint a
kompetens rendezői erőforrások megkímélése érdekében - jobb minőségű
térképekkel, és fantáziadúsabb pályákkal. És akkor ezek után majd el
lehet gondolkozni azon is, hogy a külföldieket mivel csábítsuk ide,
hogy valóban legyenek itthon "igazi" versenyeink.

Üdv,
Csaba


Varsányi Attila <varsanyi.attila1 at chello.hu> írta (2014. augusztus 27. 7:39):
> Kedves "vitázó" Sporttársaim!
>
> Köszönöm az eddigi hozzászólásokat!
>
> Itt, nyilvánosan a lev.listán csak néhányan írtatok választ. Remélem, hogy
> még sok, a sportágunkért komolyan érdeklődő és a sportág jövőjét szívén
> viselő sporttársam hozzászól!
>
> Tudom, hogy sokan olvassátok a listát és tudom, hogy mindenkinek van
> véleménye, de vagy megtartjátok magatoknak, vagy nem vállaljátok
> gondolataitokat nyilvánosan a további viták elkerülése miatt.
> Nagyon érdekes, hogy magánlevélként tegnap a levelem után négyen is írtak
> nekem (köztük nagyon komoly válogatott sportoló ! ) mélységesen egyetértve
> gondolataimmal, de csak magán levelet írt mindenki, a listára nem kívánták
> elküldeni véleményüket.
> Úgy érzem, nem akar senki feleslegesen a falnak menni. Valahogy mindenki úgy
> érzi, nincs értelme egyedül ugrálnia, mert úgysem történik semmi.
>
> A levelekből az érezhető és a versenyeken történő beszélgetéseimből is az
> érződik, hogy nagyon sokan kívül álló szemlélőként nézzük sportágunk
> vegetálását. A versenyekre benevezünk, elindulunk, ezek a futásaink
> valamilyen szinten kielégítik egyéni vágyainkat (terep, rendezés, pályák,
> költségek, stb), ha ezek megvannak, akkor már a többi dolog nem érdekel
> nyilvánosan senkit ("minek húzzak magamra vitát és problémát"). A háttérben
> dünnyögünk, de csak ennyi.
>
> Válaszolni szerettem volna egy-két levélre, de Tóth Zsolt az alábbi
> levelében nagyon érthetően és jól összefoglalt sok mindent (lilával kiemelem
> a számomra fontos gondolatokat - nézzétek meg).
>
> Kelemen Janó által küldött költségvetés is tartalmaz sok érdekes sort, de
> ezt meghagyom mindenkinek elemezgetésre. Az viszont nagyon feltűnő, hogy
> bevétel csak a sportolók által történő különböző jogcímeken megtett
> befizetésekből realizálódik, szponzori bevételi sort nem láttam .... és a
> kiadási oldalon a sportág marketingjére a kiadás szinte nulla ....
>
>
> A válogatottak szereplése a hazai versenyeinken témakör lehet, hogy csak a
> jéghegy csúcsa? Ez a kudarc sok mindenre rávilágíthat(na)?
>
> Írjatok még!
>
> Írjanak azok is, akik szerint nem a lev.lista a kompetens fórum az ilyen
> vitákra (a "nagy dolgok" a Közgyűlésen történnek).
> Itt a lev.listán lehet dünnyögni nyugodtan, mert aztán a kis dolgokból
> lesznek a nagy dolgok :):)
> Beszélgessünk, senkit meg nem sértve!
>
> üdvözlettel:
>
> Varsányi Attila
>
>
> ----- Original Message -----
> From: Tóth Zsolt
> To: 'péter kovács'
> Cc: varsanyi.attila1 at chello.hu ; tajfutas-bounces at lazarus.elte.hu
> Sent: Tuesday, August 26, 2014 9:54 PM
> Subject: RE: [Tajfutas] Hungária Kupa kapcsán - hol voltak a válogatottak? -
> vita indító
>
> Kedves Péter!
>
>
>
> A nehézségeket tekintve jogosak a felvetéseid. Azonban ha jobban megnézed az
> eredményeket, akkor azt is látnod kell, hogy a gyerek kategóriákban elért
> nemzetközi sikerek mögött nem a nagyon költséges külföldi versenyzés, hanem
> a kihívást jelentő ellenfelekkel való küzdelem jelenti. Ezt gyerek
> kategóriákban még megoldják egy kategóriával feljebb versenyzéssel. Azonban
> 21-ben a sok pénzen kívül gyakorlatilag két lehetőség van a tovább lépésre.
> Az egyik valóban a külföldi versenyzés, azonban ezt az elmúlt évek jól
> mutatják, hogy csak egy-egy versenyzőnek adatik meg, így az itthon maradók
> gyakorlatilag kihívás nélkül, rutinból nyerik a versenyeket.
>
> Az Attila által felvetett megoldás valószínűleg hosszabb távon kifizetődő,
> azonban a feljövő országok példája azt mutatja, hogy biztosabb módszer. Ha a
> hazai nagyobb versenyeken részt vennének a válogatottak, akkor az
> lehetőséget adna az egymás motíválására, sokkal korrektebb összemérést
> biztosítana és nem a levelező listákon vitatkozgatnánk, hogy a külföldi és a
> hazai versenyzők hogy is állnak egymáshoz képest. Ráadásul a garantált
> színvonalas mezőny esetén könnyebben lehetne versenytársnak elcsalni a
> környező országok válogatott versenyzőit is, ami jóval olcsóbb megoldás,
> mint a sok utazás.
>
> Azért az értékválságot jól mutatja, hogy az alkoholisták trónfosztása
> érdekében több elit versenyző is beáldozta a versenyzési lehetőséget és
> inkább bohóckodott a sörváltón, ahol elég kellemetlen volt nézni az amúgy
> rendkívül tehetséges és a tájfutás részben mindenkit ronggyá verő Tugyi
> Levente szenvedését, hogy az egyre egészségtelenebb mennyiségű alkoholt
> magába préselje.
>
> Másrészt azt is tudomásul kellene venni végre, hogy a nagy létszámú
> versenyek jelentik a szövetségnek is a többlet bevételt, ugyanakkor
> szponzorokat pedig csak a marketing értékű versenyekhez lehet szervezni. Az
> utánpótlás szempontjából pedig nagyon fontos lenne a már sokak által
> felvetett példakép kérdése. A világon mindenütt megfigyelhető, hogy a
> kimagasló versenyzők személyes példája, illetve fanklubjai rendkívül
> fontosak a sportágak népszerűsítése tekintetében. Ehhez azonban fontos az
> is, hogy „arca” legyen ezeknek a versenyzőknek. (A Gyurkó Fannit, vagy a
> Lenkei Zsoltit sajnos már a tájfutók közül is sokan csak névről ismerik) Ez
> nem csak azért fontos mert igy lehet sportágat építeni, hanem azért is mert
> pénz hiányában legalább az erkölcsi elismertség kellene az élversenyzőknek
> is, hogy az akaraterőn kívül más motíváció is legyen. A Szlávik Zoli által
> emlegetett ONEB is jól mutatta, hogy teljesen más a versenyzők hozzáállása
> és a hangulat is, ha meg kell halni a győzelemért és van presztizse, hogy
> valaki megveri a válogatottakat, vagy éppen átmenetet tud nyerni.
>
> A jelenlegi felállás reménytelenségét azért jól mutatja, hogy juniorban már
> gyakorlatilag csak a potenciális válogatottak versenyeznek és az olyan
> tehetséges versenyzők , akik nem tudnak külföldre menni, kihívást jelentő
> belföldi ellenfelek hiányában még megcsinálnak néhány felnőtt VB-t, majd
> elkezdenek azon gondolkodni, hogy munka mellet miért is áldozzák minden
> szabadidejüket a sportágra, amikor rutinból is még évekig nyerhetik a magyar
> versenyeket.
>
>
>
> Üdv
>
>
>
> Tóth Zsolt