[Tajfutas] DOL 2010

Kovalcsik István kovalcsik.istvan at gmail.com
2010. Május. 19., Sze, 11:56:37 CEST


Azok számára, akik valamit is a rendezőkön követelnének vissza...

Mint a verseny ellenőrzőbírója kint jártam a terepen vasárnap reggel,
a versenyt megelőző órákban.
Amit tapasztaltam:
A felvezetők kiraktak minden pontot (elég extrém körülmények között
dolgoztak). Csak gratulálni tudok nekik, elvégezték a feladatukat.
A rajt "0" időre készen volt a versenyzők indítására, holott nem
tudták gépkocsival megközelíteni, mindent gyalog hordtak ki. Rendben
elvégezték a munkát.
A cél fel volt állítva (szintén nem lehetett gépkocsival odamenni,
előző nap megpróbálták, úgy kellett kivontatni őket, még a terepjáró
is csak csörlővel tudott kijönni).
A technika a versenyközpontban működött. A téjékoztató rendszer, az SI
kiolvasás...
Minden rendező a helyén volt, hogy elvégezze a feladatát.

Amit viszont a terepen tapasztaltam, másfél héttel az után, hogy
ellenőrizni kint jártam:
A felvezetők beszámolója után feltett szándékom volt, hogy
"kipróbálom", hogyan tudnak átkelni a versenyzők a patakokon.
Fentről haladtam lefelé. Először simán átkeltem, s úgy éreztem, a
versenyzőknek sem okozhat gondot.
Lejjebb érve már térdig merültem a vízbe, de mivel emlékeztem rá, hogy
köves itt a meder, még nekivágtasm, s stabilan átjutottam. (Nem
biztos, hogy versenyzőként, először járva ott ilyen bátran
nekiindulok).
Még lejjebb, harmadjára már csak négykézláb tudtam kimászni, fogam
között a térképpel.
Ezek után telefonáltam, hogy minden versenyzővel és edzővel
tudatosítsák, csak terepen jól mozgó, gyakorlott futók tudják
teljesíteni a pályát (az már hamarabb kihirdetésre került, hogy
stoplis cipő nélkül senki ne vágjon neki a pályának).
Negyedszerre (még lejjebb) nem találtam olyan helyet, ahol ne kellett
volna derékig belegázolni a vízbe, ehhez már nem volt kedvem, mivel
valószínűleg a fényképezőgép is elázott volna.
Ötödszörre, egy olyan szakaszon, ahol a logikus útvonalon három
kategóriáknak is "szokásos időjárás esetén" átkelése lett volna, olyan
sártenger fogadott lásd
http://img3.tar.hu/kovalcsik/img/75842574.jpg#3
hogy betelefonáltam a rendezőknek, hogy a terepnek ezt a részét
tiltott területnek kell jelölni, mert életveszélyes.
A másik patakvölgybe meg már el sem tudtam jutni, mert az eltervezett
útvonalon áthatolhatatlan mocsár volt.
Közben kaptam a hírt, hogy a versenyt lefújták, s ezt a döntést nagyon
helyeslem, mert extrém körülmények uralkodtak a terepen, s bizonyos
(logikusan választható) útvonalakon egyszerűen nem lehet
futófelszerelésben átjutni.

Visszafelé jövet (már ráérősebben) még megnéztem egy pontot (itt
derékig kellett volna gázolni a megáradt patakban, lásd a fotót), de
közben láttam, hogy egy másik völgyben is összegyült a sár, s
áthatolhatatlan, valamint utólag döbbentem rá, hogy a versenyzők
felének olyan területen kellett volna áthaladni, ami nagy
valószínűséggel (az előzőekből következtetve) szintén járhatatlan.
Ezen felül bizonyos eséllyel az is megtörténhetett volna, hogy
teljesen átszakad a félig már elmosott út, s egy hatalmas, az előző
nap keletkezett tó vize rázúdul egy olyan völgyre, amiben versenyzők
tartózkodnak.

Hát ilyen körülmények között...

Ha egy versenyt hetekkel vagy napokkal előbb törölnek vagy
elhalasztanak, azt mondom, hogy a rendezőség csak belefogott a
feladatba, de nem végezte el. Így viszont a rendezőkön nem múlott
semmi, "mindössze" megóvták a versenyzőket az időjárás több mint
kellemetlen, sokkal inkább rájuk veszélyt jelentő viszontagságaitól.
Arról nem beszélve, mennyire rossz érzes sokat dolgozni valamiért,
amiről aztán le kell mondani.

Vajon visszaadja-e valaki a befizetett nevezési díjadat, ha a versenyt
megrendezik, de te nem tudsz eljutni oda, mert nálatok van otthon
árvíz és járhatatlanok az utak? Ráadásul a versenyek egy része (a
diákolimpiai résztvevők számára igen méltányos áron) le is zajlott, a
maradék egy futamról pedig megkapja mindenki a térképet, a
szolgáltatásnak ezt a részét a rendezőség teljesíti.
Én tehát azt mondom, örüljön az, akinek nem kellett ilyen körülmények
között megpróbálnia teljesíteni a pályát, mert bizony nagyon pórul
járhatott volna.
Itt bizony kollektíe kell viselni a terheket. A rendezők az időjárás
miatt jelentős pluszmunkát végeztek - mint utóbb kiderült, hiába. A
versenyzők (illetve klubok, iskolák) pedig a nevezési díjért a végén
csak biztonságot (balesetmentességet...) kaptakés térképet a
pályákkal. Egyébként ha megnézitek majd a pályákat, látszani fog, hogy
száraz időben sem kis feladat teljesíteni őket.

Ha valaki azt is végiggondolja, hogy a diákolimpia a legösszetettebb
versenyrendezési feladat, amit nem lehet mindenki megelégedésére
lebonyolítani (egy váltó és egy egyéni futam egy napon, amiben
ráadásul valami átgondolatlan ötlet miatt a szövetségi kapitány
válogatóztatni akar együtt 3 kategóriát azonos pályán), akkor talán
nem akarná most a rendezőket piszkálni.

S vajon hány jelentkező lesz a következőkben, ha most még anyagilag is
nekiestek a rendezőségnek (tipp: az utiköltségeteket is kérjétek
vissza, akkor garantáltan nem rendez több versenyt a Tipó).

Tehát két megoldás van. Vagy képezzünk egy garancia alapot (egyfajta
biztosítást kössünk), amit az MTFSZ kezel, mint biztosítótársaság, s
minden nevezési díj emelkedjék meg azzal az összeggel, amiből az
időjárás miatt elmaradt versenyek költségeit állja a tájfutó
társadalom, vagy béküljetek meg azzal a gondolattal, hogy ilyen esetbe
közös a költségviselés, s nem jár vissza a nevezési díj, mert a
rendezők elvégezték a feladatot.

Ü: Kovalcsik István



További információk a(z) Tajfutas levelezőlistáról