[Tajfutas] Sivatagi túlélő verseny Tázláron

[Bozán György]

Az 1966-os nemzetközi Honvéd kupa kevés túlélője bújik meg az idei KOB 
indulói között. A kánikulai rendezvény központja a homokpuszta közepén 
lévő erdészház volt. A terepfoltos gulasátrakban táborozó mezőny már az 
első napon  kihúzta a vizet a tanyaudvaron lévő ásott kútból. Csak a 
vödör fenekén lévő nedves homokkal hűsíthették  a napszúrástól szenvedőket.

A svéd válogatottat nemcsak a rendkívüli hőség kínozta. A verseny előtt 
padlóra küldte a zabkásához szokott kákabélű csapatot az erdészné által 
felszolgált reggeli: ujjnyi zsírban tocsogó szalonnás rántotta vastagon 
megszórva csípős paprikával.
A 14 km-es pályán mindössze 3 pont volt "erdő"-ben, amennyiben a szúrós 
akácfoltokat erdőnek lehetett nevezni. Az átmenetek mély sívó vagy 
felszántott homokon, kiégett árvalányhajas pusztán vezettek.

A verseny színes térképe keresett ritkaság a gyűjtők körében, titkosság 
miatt mindet beszedték. Jól tették, semmi köze nem volt a terepen 
látottakhoz. Csak irányban lehetett menni és keverni. A hosszú átmenet 
2,8 km-es volt végig a tűző napon. A pálya felétől már senki sem futott 
az izzó homokban, legfeljebb tántorgott. Egy-egy csenevész bokor mögötti 
tenyérnyi árnyékfoltban hőgutától ájult versenyző hevert.
Hőmérő nem volt senkinél, de az erdészék macskái a kenyérsütéshez 
befűtött kemencében hűsöltek...

Jó versenyzést mindenkinek a hétvégén!