Térinformatika és térképészet

Benyomások a XV. Térképészeti Világkonferenciáról

Nehéz elfogultság nélkül írni az ICA (International Cartographic Association = Nemzetközi Térképészeti Társulás) Angliában rendezett konferenciájáról. Különösen azoknak, akik részt vettek a két évvel ezelőtti emlékezetes budapesti konferencián. Az előkészület a szokások szerint történt. A kétévenként különböző országokban tartott konferenciát 1991. szeptember 23. és októ­ber 1. között, az angliai Bournemouth-ben rendezték. A társaság tisztújító közgyűlése, bizottsági és munkacsoporti ülések, szakmai kirándulások, térkép- és technikai kiállítás tarkították a viszonylag nem zsúfolt programot.
A programok legalábbis a budapesti konferencia színvonalát sejttették, de hiába, mert az ördög a részletekben bújt meg. A rendkívül magas részvételi díjat ugyan mindenki tudhatta – több mint kétszerese az előző budapesti konferenciának, és az 1993-as Kölnben megrendezésre kerülő konferenciára is fele költségeket ígérnek –, de ehhez képest a jelentkezők egy részének még a re­gisztrációs lapja sem volt meg a konferencia kezdésekor. A díjat talán indokolja, hogy a konferencia igen hosszú ideig tartott (9 nap, közte egy szünnap), ami miatt az elejétől a végéig csak a résztvevők kisebbik része tudott jelen lenni. Az extra szolgáltatások közé talán csak az állandóan fogyasztható és valóban kitűnő tea tartozott.
A résztvevők száma igen alacsony volt: a hivatalosan mintegy 700 regisztrált jelentkezőből a valóságban 3-400 jelent meg. A jelentős részvételi díj és a rosszul megválasztott időpont – szeptember vége már oktatási nagyüzem a konferencialátogatók döntő részét kitevő egyetemi oktatók és hallgatók körében – a hazai résztvevők szinte teljes távolmaradása okozta. Ráadásul szeptember elején tartották a brit kartográfusok nemzeti konferenciáját több száz résztvevővel, ami – gyaníthatóan – „elszívta” mind a részvételi kedvet, mind a rendelkezésre álló pénzt és időt. Így aztán a több ezer főre tervezett Bournemouth International Centre sokszor üresen tátongó váróteremre emlékeztetett.

Nemzeti adatbázisok

A konferencia mindezek ellenére a nemzetközi térképészet igazi seregszemléje volt. Másfélszáz – plenáris illetve a szakemberek szűkebb köre előtt tartott – előadás hangzott el a nyolc konferencianap alatt a térképészet helyzetéről, perspektíváiról. A szervezők kilenc témakörbe sorollak az előadásokat: térképtörténet, oktatás, térképtervezés, speciális térképek vakoknak, három- és négydimenziós kartográfia, digitális térképezés és GIS-technikák, digitális térképezés és GIS alkalmazás, a térbeli információ termék jellege és a szabványosítás továbbá a nemzeti térképészeti cégek és intézmények bemutatkozása.
A kérdés persze mindig az, hogy merre tart a nemzetközi élvonal a térinformatika és a térképészet kapcsolatában, és mire számíthatunk a közeljövőben. A témakörökből is látható, és az előadások mennyisége alapján is egyértelmű volt a térinformatika dominanciája a térképészetben. Ami a budapesti konferencián még csak érezhető volt, az Bournemouth-ben már egyértelművé vált a GIS és a hozzá kapcsolódó digitális kartográfia a pár évvel ezelőtti kísérleti tapasztalatok után az iparszerű termelés korszakába lépett.
Gyakorlatilag a digitális térképek nemzeti és nemzetközi robbanásszerű elterjedésének küszöbén vagyunk. A hagyományosan ismert, szinte már tradicionális adatbázisok (például az amerikai USGS, az angliai OS digitális térképek, az amerikai TIGER adatbázis) mellett, új nemzeti térképi adatbázisok készülnek. Egyes országokban, például Franciaországban és Dániában, a nagy méretarányú (közmű, kataszteri, földmérési) digitális térképekre, állami megrendelések alapján, – hazai szemmel nézve gigászi méretű – több száz millió dolláros költségvetésű, többéves programok zajlanak, az évtized közepére igért befejezéssel. Más országok, lépésről lépésre haladva a folyamatosan készülő adatbázisokat részleteiben bocsátják a felhasználók rendelkezésére (Új-Zéland, Svédország). Feltűnő, hogy az állami adatbázisok mellett jelentős „magán” adatbázisok is készülnek különböző cégeknél. Ilyenek például a Bartholomew vagy az Automobile Association Nagy-Britanniából.
A kuriózumok sem maradtak el. Ezek közé számítható a szereoszkopikus térképezés ötlete (USA), valamint a holografikus térké­pek és digitális domborzatrajzok megjelenése (Japán). Ezek talán a konferencia legérdekesebb kiállításai voltak.

A GIS-technikák jövője

A GIS technikák és alkalmazások előadásai tükrözték a GIS jelenlegi technológiai szintjét, elsősorban a lehetőségeket, az algoritmusoktól a szakértői rendszerekig felsorolva. A főbb témák a generalizálás (USA), a CD-ROM és a multimédiák használata (USA, Svédország) valamint az automatizálás mindig aktuális problémái voltak.
A térbeli információ termék jellege és a szabványosítás szinte már örökzöld témák. Az ismert szabványok mellett (USA, Nagy-Britannia) úgy tűnik lassan minden nemzetnek lesz saját digitális térképi szabványa (svéd, francia és dán példa volt a konferencián). Az eltérő szabványok során keletkező térbeli adatok minőségével az ICA külön munkacsoportja kíván a jövőben foglalkozni.
A technikai kiállítást – sajnos – a résztvevők létszámához hasonló elgyengülés jellemezte. A hatalmas kiállítóterem harmadán a beígért több tucat kiállító helyett mintegy tíz-tizenkét cég próbálta elkeseredetten magához édesgetni a csekély számú érdeklődőt. Mint kiderült, a bérleti díj rendkívül magas volt és a cégek jó része a regisztrált résztvevők számát megtudva már el sem jött a kiállításra. Fokozottabb érdeklődést talán csak az Intergraph rendkívül impozáns bemutatója váltott ki, igaz a figyelem sokszor csak a cégajándékoknak és a posztereknek volt köszönhető.
Térinformatikai szempontból a legfontosabb kiállítók a digitális térképek szoftvereinek előállításában évek óta jelentős ZEH Graphic System, a professzionális térképi nyomtatókat forgalmazó Barco Graphics és a GIS óriásának számító Intergraph voltak. A ZEH a Workstation és PC számítógépekből összeállított hálózaton futó és a térképsokszorosításhoz szükséges rajzi eredetik szerkesztésére szolgáló szoftverét mutatta be. Hasonló célúnak és minőségűnek tűnt az Intergraph MapFinisher és MapPublisher szoftvere, amelyek a cég mindig látványos, hatalmas két-képernyős munkaállomásain működés közben is bemutattak.
Az igazán káprázatos térképeket pedig a Barco Graphics tintasugaras plotter csúcsmodellje produkálta. A modell minőségi mutatói ugyan valóban kiválóak, de a kelet-közép-európai érdeklődők hamar lemondtak róla, a konkurens kiállítók által jelentőségteljesen hangoztatott, 100000 dollár fölötti alapárak hallatán.
A hat, párhuzamosan zajló szakmai kirándulás tökéletes és rendkívül érdekes volt, igaz csak azok számára, akik jó előre jelentkeztek a programokra. A „későn futottak” már csak a precízen vezetett és a kevésbé gondosan kiértesített várólistára kerültek – vagy még oda sem. Valamilyen különös oknál fogva, a végén még a lefrekventáltabb várólistás kirándulásokra is félig üres autó­buszok mentek. Különösen bosszankodhatott az, aki például az Ordnance Survey helyett a Nemzeti Postamúzeumot kényszerült megnézni.
Térinformatikai szempontból a 200 éves fennállását ünneplő Ordnance Survey és a vele sok tekintetben konkurens Automobile Association volt figyelemre méltó. Az utóbbi cég eddig számunkra kevésbé ismert volt, az viszont igen meggyőzően hatott, hogy 30 emeletes székházában a másfél szintet elfoglaló térképészeti részleg a szigetország egyik legjelentősebb digitális térképészeti eszköz- és adatvagyonával rendelkezik.

Befejezésül, szinte illik méltatni a magyar részvételt a konferencián, ami ezúttal – minden túlzás nélkül – rendkívül kiemelkedőnek nevezhető. Soha ilyen népes és tevékeny magyar delegáció nem vett részt külföldi ICA konferencián. A húsz fős delegáció a hazai térképészetből megszokott szokásos nagyvállalatok (Kartográfiai Vállalat, MH TÁTI, FÖMI), az egyetemi oktatás (ELTE), és a GIS cégek (Geometria) fokozott érdeklődését mutatta. A magyar delegáció aktivitását egy beszámoló és két fórumelőadás is jelezte.

Hargitai Péter