Tudományos Diákkör (TDK)
Vezető tanár: Jesús Reyes Nunez
A természeti népek életében nagyon fontos szerepet játszott a tájékozódás. A környezet pontos ismerete létfontosságú volt számukra, az élelemszerzéshez elengedhetetlen volt. Az ismert terület nagysága nagyban függött a természeti viszonyoktól.
Ezek a népek is térképszerű ábrázolásokat készítettek, az első "térképészek" nagy valószínűséggel maguk a vadászok voltak. Amikor megjelentek a hajszából az otthon maradtak részére elmesélték, eljátszották az eseményeket. A földbe karcolták a látogatott területet és magát az eseményt. De ezek még nem voltak olyan pontos rajzok, amilyeneket az utazók számára készítették. Ezeknek a térképszerű ábrázolásoknak nagy hasznát vették a későbbi nagy felfedezők, mint például maga Kolumbusz Kristóf.
A dolgozatban bemutatásra kerülnek az észak-amerikai népek által készített térképek. Ezek a térképek a legkülönbözőbb anyagokon készültek, illetve az egymástól nagyon eltérő területeket, gyakran az eget ábrázolták. A prérin élő népek bölénybőrön készítették a térképeit, ilyen a XVIII. századból származó Quapaw térkép. A mai Egyesült Államok észak-nyugati területén, a Snake-folyó környékén ma is látható az északi földrész legjelentősebb kőtérkép, amely mintegy 50 000 km2-t ábrázol egy hatalmas bazalttömbön. Az észak-amerikai térképek "hordozóinak" a változatosságát is nagyon jól illusztrálja egy jávorszarvas agancsára rajzolt térképszerű ábrázolás, amelyet a Lewis és Clark által vezetett expedíció során készített egy shoshone eredetű asszony 1804 és 1806 között.
A csillagtérképek (esetleg égi-térképek) az egyik legkülönösebb fennmaradt térképfajta. Ezeket is legtöbbször állatbőrre készítették, de a tudósok keveset tudnak róluk, mert a mai leszármazottak sem tudják elmagyarázni az őseik rajzait. Az egyik legérdekesebb példa is bemutatásra kerül: a Pawnees-ei Skiri csoport által készített csillagtérkép, amelyet Oklahomában 1906-ban készítették.
Konzulens: Dr. José Jesús Reyes Nunez
egyetemi adjunktus