Török Enikő:
Mikoviny megyei térképei
Mikoviny Sámuel az ország térképezését Bél Mátyás Notitiájának keretében kezdte meg, mely megyénként mutatja be Magyar ország földrajzát és történelmét. Mikoviny és Bél kapcsolata 1723-tól datálható, amikor Mikoviny metszetei megjelentek Bél Prodromusában. 1725-től, miután Mikoviny külföldről hazatért, tovább mélyült munkakapcsolatuk. Az Epistolában a következőképp számol be erről: "miután hazatértem, tanácsomat kikérted [ti. Bél Mátyás], azaz: kölcsönös eszmecserével kerestük, miként lehetne a geográfusok tévedéseit felszámolni, és ezáltal hazánkat helyes megvilágításba állítani". 1728-tól végzett csillagászati méréseket, bizonyára a Notitia térképeinek elkészítése céljából. Meglehet, hogy 1729-ben Bél Mátyás is rá gondolt, mikor a következőket írta a magyar kancelláriához intézett levelében: “… ami a földrajzi térképek készítésének ügyét illeti – azok nélkül bizony vak lenne még a leggondosabb megyeleírás is -, olyan személyre lenne szükség, aki matematikus, ebben a tekintetben a legképzettebb, és magyar nemes. Ilyent kívánunk keresni, leginkább azért, mivel a jelenlegi térképek milliárd hibától hemzsegnek." Közben Mikovinynek alkalma volt kipróbálni térképezési módszerét, amikor az alsó-magyarországi bányavidéken térképezett, illetve amikor felmérte a Jászságot és a két Kunságot. Valószínűleg ekkor készíthette Pest-Pilis-Solt vármegyét ábrázoló kéziratos térképét is.
Végül is sikerült elnyernie az uralkodó támogatását. 1731. november 12-én kelt az a gr. Pálffy Miklós nádor, a helytartótanács elnöke által kiadott körrendelet, mely felszólította a megyéket, hogy támogassák Mikoviny térképkészítését. 1732-ben megjelent Mikoviny kartográfiai tanulmánya, az Epistola, Bél Mátyáshoz intézett fiktív levél formájában. További két kartográfiai írása, a Monitio és a Monitum II. a Notitia I. és III. köteteiben látott napvilágot.
A Notitia első négy kötetében (1735-1742) 9 megye 11 térképe jelent meg. Az első kötetben (1735) Pozsony vármegye térképe szerepel, a másodikban (1736) Túróc, Zólyom és Liptó vármegyéké, a harmadikban (1737) Pest-Pilis-Solt vármegye három térképe, a negyedikben (1742) Nógrád, Bars, Nyitra és Hont vármegyéké. Az 5. kötetben nem Mikoviny, hanem Kovács János térképe található, ez Moson megyét ábrázolja.
Bár a megyetérképek a Notitiához készültek, Bél és Mikoviny nem használták fel egymás adatait, a leírások és a térképek önállóan, egymástól függetlenül keletkeztek. Valószínűleg Bél és Mikoviny is tisztában volt ezzel a problémával, hisz Bél egyik Mikovinyhez írott levelében (Pozsony, 1736. március 5.) felajánlja, hogy ha Mikoviny szükségesnek látja, akkor elküldi neki a harmadik kötetben szereplő falvak neveit. Erre nemsokára sor is került. Azonban még nagyobb az eltérés természetföldrajzi vonatkozásban. A térképekhez képest a leírásban sokkal több domborzati és vízrajzi név szerepel, bár a térképek méretaránya lehetővé tenné több információ közlését.
A 11 rézmetszetű megyetérkép közül hatnak ismerjük a kéziratos előzményét: Pest, Pilis, Nógrád, Túróc, Zólyom vármegyék kéziratos térképeit az Széchényi Könyvtár Térképtárában, Liptó vármegyéét pedig a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzik.
Kérdéses, hogy a Notitiában megjelenteken kívül még mely megyék térképeit készíthette el Mikoviny. Ennek a kérdésnek a megválaszolásakor kiindulhatunk Bél Mátyás kéziratos feljegyzéséből, amelyet 1742 és 1745 között készíthetett. Feljegyzésében Bél vázolja az 5. és a 6. kötet tartalmát, valamint hogy az egyes térképek elkészítését kiktől várja. Még 38 megye leírása volt hátra, de csak 16 megye térképének elkészítéséhez talált megfelelő személyt. Ebből hat megyetérképet, Trencsén, Bács-Bodrog, Ung, Máramaros, Csongrád, Heves és Külső-Szolnok megyék térképeit várta Mikovinytől. Ezek közül Fritsch András Erik rajzában és Libay József másolatában ismerjük Trencsén megye térképét, és Fritsch rajzában Bács-Bodrog és Ung vármegyékét.
Bél azonban másokra is számított: Kovácsra, Peckre, Krayra, Peszlerre és Müllerre. Kovács alatt bizonyára Kovács Jánost érthetjük, hisz tőle többek között Moson megye térképét kérte, amely a Bél halála után kiadott csonka ötödik kötetben meg is jelent. Ezen kívül Fejér, Árva, Komárom, Győr megyék mappáját kellett volna elkészítse. Maga Kovács is azt írja az egyik 1750 után készült kéziratos Nyugat-Magyarországot ábrázoló térképének szövegében, hogy a Mikovinyvel együtt elkezdett munkát - bizonyára a Notitiához kapcsolódóan megkezdett térképezést - szeretné folytatni. Azonban magyarországi gyűjteményekben nincs megyetérképe a Moson megyein kívül. De Fejér megye térképe Mikovinytől, Fritsch rajzolásában fennmaradt.
Kray nem lehet az a Kray Pál, aki a Prodromusban kiadott Szepes megyei térképet készítette, hisz ő 1720-ban elhunyt. De több Krayról (Kreyról) is tud a szakirodalom, akik a 18. század közepén tevékenykedtek, azonban róluk csak szórványos adatokkal rendelkezünk. Különben az ő feladata lett volna Esztergom megye megrajzolása.
Kit takarhat a Peck név, aki Zemplén és Szabolcs megyék térképeinek elkészítésére vállalkozott? A kor helyesírási és hangjelölési rendszerébe beleillik a zöngés és zöngétlen mássalhangzók felcserélése, így ha Beck családnevet keresünk, akkor két mérnököt is találunk a korabeli Magyarországon: Beck Andrást és Beck Pált. Mivel Beck Andrástól maradtak fenn korábbi térképek (1770-es évekből) és ő főleg Zemplén megye területén dolgozott, hisz Zemplén megye mérnöke volt, ezért valószínűleg rá gondolhatott Bél. Beck Pál pedig a Hajdú kerület királyi biztosaként 1783-85 között minden hajdúvárosról önálló felvételeket készített, Beck András egyik térképe is az ő másolatában maradt fenn.
Eddig még tisztázatlan Peszler és Müller személye, az előbbi Bihar vármegye, az utóbbi Temes megye térképét kellett volna elkészítse.
Felmerül a kérdés, hogy mért nem Mikoviny készítette volna az összes megye térképét. Lehet, hogy már a munka kezdetén több mérnök együttes feladata volt a megyék térképezése, ahogy erre Kovács János is utal fent említett kéziratos térképének szövegében, de erre vonatkozóan más forrásunk nincs. Inkább úgy tűnik, hogy egyedül Mikoviny feladata volt a megyetérképek elkészítése az 1740-es évekig. Valószínűleg Mikoviny túlterheltsége tette szükségessé a munka felosztását, hisz 1735 után elsősorban az Udvari Kamara szolgálatában állt mint bányamérnök, tanár, vízmérnök, hadmérnök. Kevesebb időt tudott szakítani a Notitia megyetérképeinek elkészítésére. Ezt megerősíti Bél egyik levelének azon megjegyzése is, hogy eltávolodott a Notitiától. Így szükségessé válhatott, hogy Bél mások munkáját is igénybe vegye.
Ugyanakkor Mikoviny az 1740-es évek közepén fogalmazta meg az ország feltérképezésének megújítására vonatkozó tervezetét, a Conditionest, melyet az uralkodónak is benyújtott. Ebben már arról ír, hogy a térképezést a "királyi hivatalok" számára kívánja folytatni, és térképeire szabadalmat kér. "Szeretné művét szinte előlről kezdeni, ami kész van, azt újra ellenőrizni, és az egész munkánál nagyobb gonddal eljárni." Eddig saját bevallása szerint "Magyarország több mint egy negyedét fölmérte és gondosan papírra vetette". Ez az egy negyed minden bizonnyal a Notitiában közreadott térképekre vonatkozik. Különben nincs tudomásunk arról, hogy tervezetét elfogadták volna.
Visszatérve a korábban megfogalmazott kérdésre, hogy hány megyetérképet készített, még két adatot említenék az eddigieken kívül. Levéltári forrásaink vannak arra vonatkozóan, hogy Mikoviny 1737-ben királyi parancsot kapott a Lengyelországgal határos Árva, Szepes és Sáros vármegyék felmérésére. 1743-ban felszólítják, hogy tegyen jelentést, hogy elkészítette-e ezen vármegyék térképeit. Tehát 1743-ig nem készültek el a térképek. Esetleg később elvégezte ezt a feladatot, erre következtethetünk Wagner Károly, az egyetemi könyvtár őre által 1780-ban gr. Teleki Józsefhez írott leveléből, melyben Wagner Sáros megye Mikoviny-féle térképét kéri a gróftól.
Korabinszky is használta Mikoviny térképeit, a Produktenlexikon előszavában felsorolja, hogy melyeket sikerült megszereznie. A kéziratosok között Veszprém, Tolna, Ugocsa, Csongrád megyét és a Kővári kerületet ábrázoló térképeket említi. Ezek közül Ugocsa vármegye térképe esetleg elkészült, bár lehetséges, hogy a Mikoviny nevével fémjelzett térkép csak az egyik munkatársa, tanítványa vagy kortársa műve.
Mikoviny térképészeti hatása igen kiterjedt volt, hisz selmeci tanárkodása idején nemcsak elméleti tárgyakat tanított, hanem a gyakorlati oktatásban is részt vett, évenként két hallgató volt hozzá beosztva bányamérési és térképészeti gyakorlatra. Hatása azonban sokkal nagyobb körben érvényesült a nyomtatásban megjelent elméleti írásainak és térképeinek köszönhetően. Kortársai és követői felhasználták csillagászati méréseinek eredményeit, alkalmazták a pozsonyi kezdőmeridiánt és térképeinek jelölésmódját, másolták térképeit. Hatása a 19. század elejéig nyomon követhető.
Pozsony vármegyei térképe alapján még az 1740-es években készült egy újabb megyetérkép. A szlovák szakirodalom ezt a rézmetszetű térképet Johann Christoph Burgstaller (1674-1758) művének tekinti egy olyan példány alapján, melynek alsó térképszegélyén kézírással az szerepel, hogy Burgstaller szenátor javította 1747-ben. Fennmaradt azonban Bél Mátyás egyik Burgstallerhez írott levele 1740-ből, melyben öt évre lehetővé teszi számára, hogy a Notitiában megjelent térkép alapján Pozsony vármegye kicsinyített térképét kiadja. Burgstaller különben vaskereskedőként tagja volt a pozsonyi kereskedők gildjének és többször volt városbíró, 1734-35-ben pedig polgármester. Mecénásként is hírnévre tett szert, hisz ösztöndíjat alapított a Göttingenben tanuló pozsonyi evangélikus diákok számára, valamint támogatta a rajzolókat, a rézmetszőket és a nyomdászokat. Így inkább a térkép kiadója lehetett. Ezen térkép kéziratos példánya az Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található. A Széchényi Könyvtár Térképtárában őrzött rézmetszetű változata – az alsó térképszegélyén olvasható kézírásos megjegyzés szerint - Korabinszky tulajdonában volt. Korabinszky a Produktenlexikon előszavában említi is, hogy Burgstaller-féle nyomtatott Pozsony és Sopron megyei térképeket vásárolt.
A Sopron megyei térkép valószínűleg az 1753-ban kiadott MAPPA / COMITATVS / SOPRONIEN / SIS című térkép, melyet Zeller Sebestyén metszett, s melynek kéziratos előzménye is megtalálható a Széchényi Könyvtár Térképtárában. A Pozsony és Sopron megyei térképek több szempontból is hasonlítanak egymásra: pozsonyi kezdőmeridiánt, halmos domborzatábrázolást, oldalnézeti településjeleket, parcellajelölést, kettős vonallal ábrázolt útjelt használnak. A Széchényi Könyvtár Térképtárának gyűjteményében van még két, keretes és cím nélküli térkép, melyeket ugyanaz a kéz készíthetett, mint a Sopron megyei kéziratos térképet, és melyek Somogy és Bihar vármegyék területét ábrázolják. Korábban ezt a három kéziratos térképet “szorosan Mikoviny nevéhez" fűződő művekként említik, de inkább úgy tűnik, hogy az ő hatását tükröző térképekről van szó, melyeket esetleg Burgstaller kívánt kiadni.
A Széchényi Könyvtárban lévő kéziratos térképek közül még azokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket egyes szerzők Mikoviny legkorábbi műveinek tekintettek. A cím nélküli “gubacstinta rajzok"-hoz tartozik a Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokából további három kéziratos térkép is. Ezeket összehasonlítottam Müller Ignác 1769-es Magyarország térképével, s kiderült, hogy annak kéziratos vázlatai. A vízrajz és a települések ábrázolása teljesen megegyezik, a domborzatábrázolás azonban hiányosabb a kéziratos rajzokon.
De nem csak Magyarországon volt ismert Mikoviny munkássága. Az Epistola megjelenése után a berlini tudós társaság tagjává választották.. Ezenkívül a nürnbergi Homann-cég is felfigyelt térképeire. Johann Michael Franz (1700-1761) geográfus, 1730-55 között a Homann-cég vezetője is elismeréssel írt Mikoviny munkájáról, műveit világviszonylatban a jó méréseken alapuló és a helyesen megrajzolt térképek között említi. A Homann-cég ki is adta Mikoviny Pozsony megyei térképét 1757-ben, és ezt követően több atlaszukban is megjelent. Ezek az adatok is bizonyítják, hogy Mikoviny térképészeti tevékenysége nemzetközi színvonalon állt.
Irodalomjegyzék
Bendefy = Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. 1-2. Bp., 1976. 360 p., 16 p. + 24 térk.
Bendefy 1970 = Bendefy László: A magyar kamarai mérnöki intézmény kialakulása 1650-1850. - Adatok Mikoviny Sámuel és Walcher József kamarai mérnöki tevékenységének ismertetéséhez. In: Levéltári Szemle. 20. évf. 3. sz. Bp. 1970. 548-571. p.
Dávid – Polónyi = Dávid Zoltán-T. Polónyi Nóra: Az első magyar nyelvű leíró statisztika. Kovács János: Az esztergomi érsekséget illető jószágok Geographico Topografica descriptiója. Budapest, 1980. 112 p.
Deák = Deák András: Mikoviny Sámuel két "Monituma". In: Somogyi múzeumi közlemények. 8. 1987. 83-100. p.
Deák 1996 = Deák Antal András: Egy ismeretlen ismerős: Fabricius Kovács János. In: Cartographia Hungarica. 1996. dec. N. 5. 41-43. p.
Dékáni = Dékáni Kálmán: Bél Mátyás földrajza. Marosvásárhely, 1903. 119 p., 1 térk.
Dóka 1992 = Dóka Klára: Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. Bp., 1992. 272, XXX p.
Faller 1939 = Faller Jenő: Mikoviny Sámuel szerepe a selmeci bányászat történetében. In: Bányászati és Kohászati Lapok. 72. évf. 1939. 11. sz. 270-276. és 288-293. p.
Fodor = Fodor Ferenc: A magyar térképírás. 1-3. kötet. Bp., 1952-1954. 176 p. + 6 térk., 177-309 p., 313-441 p.
Fodor 1957 = Fodor Ferenc: A Tiszavölgy úrbéri térképei 1773-1841. In: Geodézia és Kartográfia 9. évf. 1957. 1-2. sz. 39-48. p.
Fodor F. = Fodor Ferenc: Magyar vímérnököknek a Tisza-völgyben a kiegyezés koráig végzett felmérései, vízi munkálatai és azok eredményei. Bp., 1957. 267 p.
Forbát = Forbát, Eugen: Dejiny bratislavského obchodu v 18. a 19. stročí (1699-1873). Bratislava, 1959. 579 p.
Haan = Haan Lajos: Bél Mátyás. Bp., 1879. 75 p.
Hrenkó 1977 = Hrenkó Pál: A pest-budai viziátkelő, Budavára és az Invalidusház Jászkerület Mikoviny tékrépein. In: Geodézia és Kartográfia. 29. évf. 1977. 1. sz. 31-50. p.
Hrenkó 1984 = Hrenkó Pál: Mikoviny Sámuel és Epistolája. Bp., 1984.
Hrenkó P. 1978 = Hrenkó Pál: Térképtörténeti korszakváltás Mikoviny Duna-Tisza közi térképein. In: Geodézia és Kartográfia. 30. évf. 1978. 1. sz. 37-47. p.
Hrenkó P. 1986 = Hrenkó Pál: Mikoviny Sámuel, a háromszögelő topográfus. In: Geodézia és Kartográfia. 38. évf. 1986. 3. sz. 201-204. p.
Hung. Nova = A "Hvngaria Nova" megrajzolója Mikoviny Sámuel 1700-1450. Ford.,kísérő tanulm.: Deák Antal András. Bp., 1987. 159 p.
Kemény = Kemény Lajos: A Burgstallerek. In: Nyugatmagyarországi Híradó 30. évf. 1917. dec. 25. 302. sz. 7. p.
Kiss = Kiss József: Emlékezetes jászkunsági határperek az eladottság idejében. In: Jászkunsági évkönyv 1998. 41-59. p.
Komoróczy = Hajdú-Bihari kéziratos térképek. Szerk.: Komoróczy György. Debrecen, 1972. 341 p.
Mihalovits = Mihalovits János: Az első tisztképző iskola alapítása Magyarországon. In: Bányászti, kohászati és erdészeti felsőoktatásunk története 1735-1935. 1. füzet Sopron, 1938. 5-24. p.
Purgina = Purgina, Jan: Samuel Mikovini 1700-1750 - život a dielo. Bratislava, 1958. 263 p., 23 térk.
Purgina 1972 = Purgina, Jan: Tvorcovia kartografie Slovenska do pol. 18. storocia. Bratislava, 1972. 150 p.
Raum = A magyarországi földmérők és térképészek fontosabb életrajzi és bibliográfiai adatai. Összeáll. Raum Frigyes. (Kézirat) Budapest, 1993. 157 p.
Rózsa = Rózsa György: Grafikatörténeti tanulmányok. Bp., 1998. 165 p.
Sandler = Christian Sandler: Die homännischen Erben. In: Acta Cartographica. 5. kötet. Amsterdam, 1969. 370-423. p.
Schmidt = Schmidt, Franz Anton: Chronologisch-systematische Sammlung der Berggesetze der österreichischen Monarchie. Wien, Aus der k.k. Hof- und Staats-Aerarial-Druckerey, 1834. II. Abt. 6. köt. 561 p.
Szelestei = Szelestei N. László: Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Bp., 1984. 299 p., XXXII t.
Tárczy = Tárczy-Hornoch Antal : Mikoviny Sámuel, a selmeci bányatisztképző tanintézet első tanára. In: Bányászati, kohászati és erdészti felsőoktatásunk története 1735-1935. Sopron, 1938. 25-42. p.
Tárczy 1936 = Tárczy-Hornoch Antal: Mikoviny Sámuel. In: Térképészeti Közlöny. IV. kötet. 1936. 1-2. füzet 64-82. p.
Tarnai = Bél Mátyás levelezése. Szerk.: Tarnai Andor. Bp., 1993. 686 p.