Az etnikai térszerkezet változásának szemléltetése
GIS szoftverekkel szerkesztett tematikus térképek segítségével
Sümeghy Zoltán
Szegedi Tudományegyetem, H
sumeghy@sol.cc.u-szeged.hu
Az etnikai földrajzi vizsgálatok egyik legfontosabb módja a kartográfiai kutatási módszer, amelynek során a hangsúly az etnikai (anyanyelvi és nemzetiségi) térképek megszerkesztésére kerül. Ennek az a rendkívül nagy előnye, hogy a térbeli vonatkozású információk közlése a térképek grafikai eszközeivel általában sokkal könnyebben és gyorsabban érthető formában történik, mint az adatok bármilyen más (például szöveges vagy táblázatos) típusú bemutatása esetén.
Korábban az etnikai földrajzi kutatások során megszerkesztett térképeket hagyományos eljárással készítették, de napjainkra a számítástechnika már a kartográfiában is széles körben elterjedt. Olyannyira, hogy ha a hagyományos és a számítógéppel segített térképszerkesztést összehasonlítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy az utóbbi mára uralkodóvá vált, mert számos előnye van. (Például a digitális formátumú grafikus információk tárolása könnyű, a kivitelezés során pedig az igényeknek megfelelően egyszerűen, rugalmasan alakíthatók. A megjelenítés területén is gazdag eszköztár áll a felhasználók rendelkezésére, legyen szó akár egy néhány vonalból álló térképvázlatról, vagy egy bonyolult nemzetiségi térképről.) Mára az is világossá vált, hogy a térbeli vonatkozású digitális adatállományoknak további, nem kizárólag kartográfiai felhasználási lehetősége is van. Sajnos azonban, a számítógéppel támogatott térképészet adatrendszerei önmagukban nem minden elemzéshez használhatók fel.
A minél kevesebb korlátba ütköző adatelemzés lehetősége viszont természetes igénye a geográfia bármely területével, így az etnikai földrajzi kérdésekkel foglalkozó geográfusoknak és kartográfusoknak is. Megoldást a térinformatikai rendszerek felhasználása kínál, melyek megteremtik a feltételét annak, hogy térbeli és időbeli, mennyiségi és minőségi adatokat gyorsan, gazdaságosan és nagy tömegben lehessen kezelni és feldolgozni.
A térinformatika azonban fiatal tudományág, a hozzá kapcsolódó fogalmak használata még nem teljesen kiforrott sem a hazai, sem pedig a nemzetközi szakirodalomban. Nem csoda hát, hogy tematikus kartográfiai célú alkalmazásának elmélete és gyakorlata is még számos megoldásra váró problémát rejt.
Kutatásom célja tehát a térinformatika alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata az etnikai földrajzi problémák tematikus térképészeti ábrázolásában. A kellő tapasztalatokra azonban csak megfelelően felépített és működtetett földrajzi információs rendszerek segítségével lehetett szert tenni. Az ezek segítségével végzett elemzések két területen is új eredményt hoztak:
Az etnikai földrajzi problémák tematikus kartográfiai bemutatása során az összes létező (tehát hétféle) tematikus ábrázolási módszer (jel-, pont-, kartogram-, diagram- és izovonal-módszer, illetve felületi és mozgásvonalak módszere) alkalmazható. A GIS szoftverek azonban nem mindegyik használatát támogatják azonos mértékben: egyesek (például a mozgásvonalak módszere) alkalmazásánál a korábbiakhoz képest nem várhatunk kiemelkedő eredményeket, míg másokénál (például a pontmódszernél) annál inkább. Sőt, a térinformatikai szoftverek nyújtotta előnyök a kartogrammódszer kategóriájának újragondolását is szükségessé teszik.
Minden eddiginél részletesebb vizsgálatok elvégzésére nyílt lehetőség az általam kiválasztott mintatérségek (a dél-alföldi régiónak, illetve a mai Nyugat-Szlovákia területének) etnikai térszerkezetében bekövetkezett változásokat illetően.
Ez a kutatás az F 030684 számú OTKA program támogatásával folyik.