A nyomásmező módosulása a Kárpát-medence térségében 30 év alatt
Molnár József1, Tar Károly2 1Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, Beregszász, UA 2Debreceni Egyetem, H
kmtf@bereg.uzhgorod.ua
A meteorológiai megfigyelések, illetve ezek statisztikai feldolgozása szerint a külön-böző éghajlati elemek sokéves változása nagy változékonyságot mutat mind térben, mind a vizsgált időszakok tekintetében. Az említett elemek között kiemelt jelentősége van a lég-nyomásnak. A visszacsatolási folyamatok révén a nyomásmező változása jelentős szerepet játszik az éghajlati szcenáriókban, elsősorban regionális szinten. A módosuló bárikus mező megváltoztatja az áramlási viszonyokat, a légtömegek mozgását, ami szoros kapcsolatban van a hőmérséklettel és a csapadékkal
A jelen vizsgálat térben az északi szélesség 40o és 60o, illetve a keleti hosszúság 0o és 30o által közrefogott régióra terjedt ki. Időben az elemzés az 1966-1995-ös időszakot öleli fel. Adatbázisul a tengerszintre redukált légnyomási értékeket használtuk, amelyeket a napi, 0 greenwichi középidőre vonatkozó izobártérképről olvastunk le a megfelelő rácspontokban. A nyomásmező adatmátrixát különféle statisztikai vizsgálatoknak vetettük alá.
Az adott periódus egész évre vonatkozó légnyomási trendjeit vizsgálva Közép-Európát két ellentétes részre oszthatjuk, amelyeket az északi szélesség 55o választ el. Ettől északra a légnyomás csökkent, míg délre emelkedett. A csökkenés az északi szélesség 60o mentén a 30 év alatt 1,5 hPa körüli. A legjelentősebb emelkedést az Appennin-félsziget - Adriai-tenger térségben találtuk, ahol értéke meghaladta a 2 hPa-t. Környezeténél nagyobb mértékben nőtt a Kárpát-medence légnyomása: 1,9 hPa-lal.
Megvizsgáltuk a trendeket évszakos bontásban is. Három évszak esetében az éves-hez hasonló tendenciákat tapasztaltunk (tavasz, nyár, tél), csak a változások mértékében voltak eltérések. A legnagyobb szélsőségeket a téli trendek mutatják, ami összecseng más szerzők hasonló jellegű vizsgálataival (Schönwiese et al., 1994): az északi szélesség 60o mentén a 30 év alatt 4 hPa körüli a csökkenés, ugyanakkor a Földközi-tenger felett a nyo-másemelkedés helyenként a 6 hPa-t is meghaladja.
Egészen más jellegű az őszi légnyomásváltozás térképe. A legerősebb emelkedést Skandinávia felett tapasztaljuk (értéke meghaladja az 1 hPa-t), melynek gerince a Balkán felé húzódik észak-déli irányban. Közel 1 hPa a csökkenés Nyugat-Európa felett, amely nyugat-keleti irányban nyúlik Közép-Európa felé.
Fontosnak tartottuk a makrocirkulációs típusok gyakoriságának időbeli változását is megvizsgálni. Ehhez a Péczely-féle osztályozást vettük alapul, mivel az szintén a tenger-szinti nyomásmezőre támaszkodik és Kárpát-medence centrikus. Szükségesnek láttuk ugyanakkor a tipizáció automatizálását, csökkentendő a szubjektív tényezők szerepét a gya-koriságok módosulásában. Kiterjedt a vizsgálat az irányítottság és a ciklonális-anticiklonális típusok arányának változására.
A bárikus mező módosulásának vizsgálata, más időjárási elemek időbeli alakulásá-nak vizsgálatával összekötve, reményeink szerint segít a jelenkori éghajlati trendek értelme-zésében, előrejelzésében.