Középső-miocén otolithok összehasonlító vizsgálata
(Ipolydamásd, Börzsöny-hegység; Plum Point, Maryland, USA)
Bosnakoff Mariann
Eszterházy Károly Főiskola, Eger, H
davida@gemini.ektf.hu
Mindkét feltárás vizsgált rétegsora középső-miocén korú. Az ipolydamásdi feltárás a bádeni emeletbe tartozik, a marylandi pedig a középső-miocén legalsó részét, az úgynevezett Langhian emeletet képviseli. Az 50 kg üledék Ipolydamásdról, a Damásdi-patak völgyéből származik; a laza limonitos homokkőből eddig 19 faj 358 otolithja (halak hallókövei) került elő. A fajok ökológiai igénye alapján szubtrópusi klímára és sekélytengeri környezetre lehet következtetni, mivel a partközeli, sekélytengeri fajok dominálnak.
A marylandi lelőhely finomszemű, aleuritos, laza limonitos homokkövéből 15 kg mintából 143 hallókövet válogattam ki, ezeket hét fajba soroltam be. Az üledék a Calvert Formáció Plum Point tagozatának finomszemű homokkő rétegéből származik. Legjelentősebb fajai: Afroscion trewavasae (SCHWARZHANS, 1993), (50,01%), Trisopterus sculptus (KOKEN, 1891), 30,83%). E fajok hőmérséklet és vízmélység igénye alapján mérsékelt éghajlatra és litorális környezeti viszonyokra következtethetünk.
Mindkét lelőhelyre jellemző az ősmaradványokban való gazdagság. Jellegzetesek a puhatestűek (Gastropoda, Bivalvia) és a porcoshalak maradványai. Összehasonlítva a két lelőhelyet, jelentős különbség csak a paleoklimatikus viszonyokban figyelhető meg.