A 2000. évben, a kerek évforduló kapcsán, az egész keresztény világ ünnepségek egész sorával emlékezik és ünnepel. Ünnepel a magyarság is. Ünnep ez számunkra, sokkal inkább, mint bármely más nemzetnek. 1100 éve élünk honunkban, melyet súlyos harcok és áldozatok árán szereztünk meg, és amelyet súlyos harcok és áldozatok árán sem tudtunk megtartani úgy, ahogy azt meg kellett és meg lehetett volna tartani. A miértre millió válaszunk van, a "balsorstól" kezdve az idegenek gonoszságán át egészen az önmarcangolásig. Sokat veszítettünk, de őseink olyan örökséget hagytak ránk, hogy még mindig maradt veszíteni való a jövő generációk számára is. A veszteségekből már legyen elég!
Most ünnepelünk. Istvánra emlékezünk, első szent királyunk megkoronázásának 1000. évfordulóján. Őt tekintjük a keresztény európai magyar állam megteremtőjének. Ez már elődei, a nagyszülők és szülők munkájának befejezése volt és övé a dicsőség. Mert a dicsőség mindig azé, aki a művet befejezi.
Most ünnepelünk. Ha ünnep, akkor vissza kell tekinteni a múltba, de nem azért, hogy a bűnöket és bűnösöket kutassuk, hanem csak azért, hogy jövőnket értelmesen építhessük. Erre most végre újra van lehetőség, ami ugyan korlátozott, de töltsük ki előbb e korlátok szabta teret - mely nem is oly szűk - mielőtt még energiánk elfecsérlésével feszegetnénk a ma még lehetetlent.
Tíz évvel ezelőtt, egyik pillanatról a másikra új távlatok nyíltak, melyekre vágytunk, de amelyeket - valljuk meg őszintén - már régen nem reméltünk, és mégis bekövetkezett. Az újdonsült demokrácia adománya az önszerveződés szabadsága, a HUNGEO gondolata is ebben fogant. A földtudományok képviselői geológusok, geofizikusok, geográfusok és kartográfusok vették számba mindazt, ami közös. Hívtuk a kollegákat határokon belülről és kívülről egyaránt. 1996-ban először, és aztán minden évben néhány napig együtt voltak a magyar földtudományi szakemberek. Sokan jöttek és sokan nem, főleg a nyugati világból vártunk nagyobb érdeklődést.
A mostani ötödik találkozónkon számot kell adni, hogy kitűzött céljainkból mi az, ami teljesült és mi az, ami nem. Ez nagyon fontos. Az elmúlt évek tapasztalatainak birtokában újra kell gondolni a jövő feladatait és fel kell mérni lehetőségeinket. Melyek az adott - vagy jogosan várható - lehetőségek, és melyek azok, amelyeket céljaink megvalósításához meg kell teremteni. Ehhez szellemében elkötelezett és dinamikus vezetőség és pártoló tagság is kell.
A HUNGEO Szervező Bizottságának mandátuma most lejár, új vezetőséget kell választani. Ez a választás mindannyiunknak a jövő iránt érzett közös felelőssége.
Sok szeretettel üdvözlöm a HUNGEO 2000 minden résztvevőjét, mindenekelőtt otthont adó házigazdánk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem vezetőségét, a tudományos tanácskozás védnökeit, a Tiszteleti Bizottság tagjait, az előadókat és kedves vendégeinket. Külön szeretném üdvözölni a hozzánk idén először csatlakozó barlangászokat és meteorológusokat. Köszönöm, hogy jöttek, és köszönöm, hogy az előkészítő munkákban ugyanúgy részt vettek, mintha kezdettől fogva velünk lettek volna.
Kívánok mindenkinek kellemes ünnepi napokat és kérem aktív részvételüket. Kérem a fiatalabb generációt, vigyék tovább ezt a zászlót a jövő évezredbe.

Budapest, 2000. június 27.

Komlóssy György
a HUNGEO Tudományos és Oktatási Program elnöke