HUNGEO 2000 Szekcióülések - Geológia C1
Alternatív megoldások az alpi övezetben

Zolnai Gergely
konzultáns, Pau, F
gmzolnai@club-internet.fr


Hosszú időn keresztül minden gyűrt szerkezetet a gyűrődések tengelyirányára merőleges térrövidüléssel magyaráztunk, ami az esetek nagy részében helytállónak is tekinthető. Amint azonban görbe, ívelt szerkezeteket, illetve szerkezeti öveket kell értelmeznünk [Kárpátok (K), gyűrt Jura-hegység (J), Nyugati-Alpok (WA), ÉNy-Kanada egyes térségei] térproblémákkal kerülünk szembe: a kiterítendő övezetet ugyanis kisebb felületelembe kell bezsúfolnunk. Ez az alapvető ellentmondás sokáig nem okozott fennakadást, a hátulról-tolt (bulldózeres) modell tehát érvényben maradt.
Az ismeretanyag bővülésével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy más megoldások kielégítőbb képet engednek alkotni. Így például az oldaleltolódásokhoz [wrench corridor (wr) < >] kapcsolt elvonszolásos gyűrődések [drag folds (dgf)], a tektonikai inverziókhoz kötött gravitációs tektonika (gt) és az alaphegységi feltorlódások okozta fedő (sekély) szerkezetek [drape folds (dpf)] is bebizonyítást nyertek, annál is inkább, mert segítségükkel új nyersanyagtelepeket is találtunk!
Nyilvánvalóvá vált továbbá, hogy a gyűrt övezeteken belül vannak kevéssé vagy egyáltalán nem gyűrt területek [stable area (sa), mint például Dél-Tirol (dT), a spanyol Meseták (SM), Erdélyi Középhegység (Am), Massif Central (MC)] is, valamint olyan lineáris szerkezeteket is tanulmányoztak, amelyek keresztezik az orogéneket és a köztes területeket, illetve az előtereket is (x-x). Ezek szükségszerűen korlátozzák a kompressziós mozgások nagyságát, viszont eredményeznek deformációkat, gyűrődéseket távol az orogén zónáktól [Dél-Anglia, Wessex-medence (Wb)]. Mindez arra utal, hogy
  1. a gyűrt övezetek egy (nagyobb?) részében is van "alaphegység", amely meghatározza az adott területek fejlődését, és
  2. a valós térrövidüléses zónák csak a hegyláncok egy (kisebb?) részét alkotják.
A "fedő" szerkezetek (rátolódások, nappes) kísérleti tanulmányozása azt bizonyítja, hogy nagyméretű rátolódások puha, változatos litológiájú és/vagy kis vastagságú rétegsorokban nem valószínűek (a nyugat-kanadai "cordillerai" modell az Alpokban aligha helytálló); valamint a flis-sorozatok bölcsői, a mélytengeri árkok, vályúk, teknők, stb. nemcsak kompressziós tektonikához kötődhetnek, hanem lehetnek széthúzásos, transztenziós mozgások eredményei is.
Összefoglalva: A vastag kéreg (thick skin) tektonika alkalmazása olyan egységes és egyszerű szerkezeti kép kialakításához vezet, melyből kiiktathatók a hatalmas (nehezen beilleszthető és nem bizonyított) óceáni térségek, valamint a túl nagyméretű összetorlódások (kompressziók, kolliziók) is.