| HUNGEO 2000 |
Szekcióülések - Geográfia |
B4 |
| Az alkalmazott történeti földrajz feladatai a Kárpát-medence tájvédelmében*
Ilyés Zoltán
Eszterházy Károly Főiskola, Eger, H
ilyesz@geminin.ektf.hu
|
A tájvédelem fontos része a tradicionális humán környezetek, az életmód és szociokulturális viszonyrendszer alakította tájszerkezetek, táj- és településarculatok esztétikai-rekreációs értékelése, megőrzése. A humanizált tájban, amelyet történeti kultúrtájként is vizsgálhatunk, sokszor éppen a hagyományos paraszti üzemszervezeti és gazdálkodási formák tartanak fenn olyan tájmintázatokat, melyeknek természetvédelmi, ökológiai értéke is jelentős (sövények, mezsgyék, fasorok mint ökológiai folyosók, reliktumfoltok, hagyományos rétgazdálkodás láp-, illetve hegyi réteken stb.).
A történeti kultúrtájat, mint az aktuális kultúrtáj részét reliktum és perzisztens elemek egyaránt alkotják. Mindkét tájelem csoportot a történeti idők gazdasági-szociális viszonyai, valamint az akkor uralkodó esztétikai elképzelések határozták meg. Ezek a mai feltételek közepette már nem, vagy csak kis mértékben alakulhatnak ki, tehát legtöbbször egyértelműen elkülöníthetők az aktuális kultúrtáj elemeitől. A Kárpát-medencében a modernizáció viszonylagos megkésettsége, a paraszti üzemszervezet és tájhasználat konzerválódása azonban bizonyos történeti kultúrtáj-elemeket máig éltet, azok megtartják eredeti funkcióikat (perzisztens elemek). A történeti kultúrtáj más elemei mára elvesztették funkcióikat (reliktum elemek). Természetesen, egy elem reliktum és perzisztens formában egyaránt előfordulhat (például földművelési teraszok). A fentebbi megkülönböztetés érvényesítésével elkülöníthetünk tradicionális-, illetve reliktum-tájakat.
A történeti kultúrtáj kutatása a természet- és társadalomtudományok interdiszciplináris együttműködésével valósítható meg. A történeti kultúrtáj kutatásának két egymásra épülő, egymást kiegészítő szintje van, mely mindkét szinten más geográfiai, kultúrakutatási és történeti részdiszciplínák bevonásával oldható meg.
A) Történeti földrajzi tájfelvételezés, tájanalízis
Bázisát az önálló határforma vizsgálatok jelentik, az in situ (jelenlevő), még látható elemek, reliktumok felismerése, regisztrálása és feldolgozása a kultúrtáj-leltározás keretében.
- Formális-fiziognómiai vizsgálat - a forma, a külső jegyek alapján csoportosít.
- Fejlődéstörténeti-genetikai vizsgálat - a formák kialakulását helyezi előtérbe.
- Funkcionális vizsgálat - az egyes funkciócsoportok szerint rendezi az elemeket.
B) Történeti földrajzi tájdiagnózis
A történeti földrajzi tájértékelés a tájökológiai megközelítésmód szempontjait egészítheti ki. A történeti kultúrtáj struktúráit - melyekben komplex térszerkezetek tükröződnek, történetiek és jelentősebb mennyiségben, sűrűségben védelemre méltóak - szükséges magasabb absztrakciós nívón, integráltan bemutatni.
Az alkalmazott történeti földrajz dokumentálja és feltárja a történeti kultúrtáj térbeli fejlődésfázisait, változását és perzisztenciáját. A létrejött kultúrtáji mintázatok és elemek számbavételével és szisztematikus rendszerezésével ajánlásokat tesz a tájvédelem, a tájtervezés és a településfejlesztés - adott esetben az ökoturisztikai és ökomuzeális hasznosítás - gyakorlati megvalósításához.
Az alkalmazott történeti földrajz kárpát-medencei alkalmazása nem történhet meg - főleg Nyugat-Európában kidolgozott - a módszertan bizonyos mértékű átdolgozása nélkül. Itt nemcsak az eltérő tájtényezők a tájhasználatot és morfodinamikai folyamatokat meghatározó eltéréseit kell figyelembe venni, hanem a történeti források szűkösségét, az Elbán-túli térség eltérő társadalomfejlődési tendenciáit és az elmúlt ötven év társadalmi-gazdasági változásait.