Szabó Zoltán
Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, Budapest, H
szaboz@ffo.elgi.hu
Magyarországon az első geofizikai felmérést 1847 és 1857 között Kreil Károly végezte. Méréseinek célja a földmágneses tér eloszlásának vizsgálata volt. Méréseit a Monarchia egész területére kiterjesztette, 52 állomás esett a történelmi Magyarország területére. A földmágneses tér időbeli változásának megismerésére a méréseket 1864 és 1879 között Schenzl Guidó, 1890-ben pedig Kurländer Ignác megismételte.
Az első gravitációs méréseket a bécsi Katonai Földrajzi Intézet keretében Robert Sterneck végezte 1873 és 1901 között, saját tervezésű relatív ingájával. Az általa mért állomások közül mintegy 180 esett az ország akkori területére. 1885-ben Gruber Lajos fizikai inga segítségével meghatározta a g abszolút értékét a budai Várhegy északi oldalán, ahol ma a Bécsi kapu közelében levő parkoló van.
Az állomásszámokból látható, hogy ezek a kezdeti mérések csak nagyvonalú tájékozódásra voltak alkalmasak. Ezen a téren jelentős változást Eötvös Loránd munkássága eredményezett. 1891-ben készült első ingájával elsősorban a Föld alakját meghatározó gravitációs potenciálfelületet kívánta tanulmányozni.
Nevezetes dátum 1891 augusztusa, mikor a Celldömölk melletti Ság-hegyen első terepi méréseit végzi. Műszere laboratóriumi célra készült, így terepi használata meglehetősen nehézkes volt. A terepi mérések megkönnyítése érdekében kezdettől fogva arra törekedett, hogy műszere lehetőleg egyszerűen és könnyen kezelhető legyen. E törekvés első eredménye az 1898-ban elkészült és 1900-ban a párizsi világkiállításon díjat nyert egyszerű nehézségi variométer volt. E műszerrel végezte 1901 és 1903 telén az első terepi felmérést jelentő észleléseit a Balaton jegén. Ekkor már a Föld alak mellett méréseinek földtani vonatkozásai is felkeltették érdeklődését. Balatoni mérései alapján 1903-ban született meg az első, torziós inga mérésre alapozott földtani következtetés, mégpedig az, hogy a Balaton alatt egy hosszú törésvonal húzódik.
A terepi mérések 1902-től váltak rendszeressé. 1902 és 1904 között Eötvös Loránd a Fruska Gora környékén végzett méréseket. Az ingamérésekkel párhuzamosan földmágneses észleléseket is végzett. Ő volt az első, aki a gravitációs és földmágneses mérések eredményeit integráltan értelmezte. 1905 és 1907 között Arad környékén találjuk. Itt végzett mérései alapján szerkesztette meg az első, torziós inga méréseken alapuló földtani szelvényt. 1908-1909-ben összekötő méréseket végeztek az Arad és a Fruska Gora környéki mérései között. 1912-13-ban Erdélyben végez méréseket a földgáz előfordulások környékén.
Forradalmi változást és egyben a kőolajkutató geofizika megszületését jelentette az 1916-ban a Morva-mezőn (Egbell=Gbely, Szlovákia) végzett torziós inga mérés. Ezen a területen egy fúrásokkal már feltárt és szénhidrogéneket tartalmazó antiklinális található. Böckh Hugó javaslatára Eötvös és munkatársai ingaméréseket végeztek a területen. A mérési eredmények alapján szerkesztett térképen szépen körvonalazható volt az antiklinális kiterjedése. Ezzel megszületett a műszeres szénhidrogén-kutatás lehetősége, Eötvös ingája pedig elindult a világhír felé.