Lipszky emlékülés és kiállítás, előadások (1998. XII. 14.)
Plihál Katalin:
plihal.jpg - 36065,0 K
Térképi források és segédletek a "Mappa generalis regni Hungariae ..." szerkesztésénél

Lipszky János élete alkonyán 1825-ben vetette papírra önéletírását, amelyben a "Mappa generalis regni Hungariae..." születésének történetéről az alábbiakat jegyezte le.
"[1794-től Vécsey adjutánsaként] ezen tisztségem alkalmával más szolgálati kötelezettségeim mellett, kihasználtam az időt, és maradék óráimat Magyarország és a hozzá csatlakozó határországok lehetőleg teljes térképének kidolgozására fordítottam, amihez teljes szolgálati időm alatt, vonulásaim és magánutazásaim során az anyagot már összegyűjtöttem. ..." (Reisz 1997).
Lipszky egykori katonai elöljárójához, Festetics Györgyhöz 1798. július 5-én írt levelében névszerint felsorolta azokat a térképészeket akiknek Magyarországról, illetve annak részeiről készített mappáit ismerte, így Marsigli, Müller, Kray, Mikoviny és Krieger nevét is megemlítette (Reisz 1995).
Schedius a következő tudósítást küldte 1798 végém Zachnak. "... Magyarország pontos térképének elkészítéséhez nélkülözhetetlen említett segédeszközökön kívül Lipszky főhadnagynak az is szerencséje, hogy céljához minden oldalról, és különösképpen egy magas kézből hazánk minden részéről a legkitűnőbb, valódi trigonometriai felmérésen alapuló kéziratos rajzolatokat megkapta. ..." (Reisz 1997).
A kérdés az, hogy Lipszky önéletírásában említett, de különböző időben keletkezett mappák vajon mennyire lehettek alkalmas források egy jó térkép megszerkesztésére hazánkról?
Vajon mi lett a sorsa Lipszky János halála után önéletirásában is emlitett térképgyűjteményének?
Károly herceg 3. sz. huszárezred parancsnoksága 1826. augusztusában azzal a kéréssel fordult Trencsén vármegye elöljáróihoz, hogy a Lipszky ezredes által hátrahagyott könyveket, térképeket, terveket és kéziratokat küldjék el a fenti ezred címére.
A vármegye felszólítására az örökösök azt válaszolták, hogy Lipszky a könyvekről ugyan végrendelkezett, de a kérésben szereplő térképekből és a vázlatokból számukra már semmi sem maradt. Később a majd 30 évig elhúzódó hagyatéki perben, más ingóságok mellett az egyik esetben 680, míg más iratokban 750 térkép is képezte a "juss" tárgyát. Ugyanakkora a kutatók sem hazai sem külföldi közgyűjteményekben Lipszky egykori térképeinek nyomára nem bukkantak. Azért joggal feltételezték azt, hogy az eredetileg egységes anyag a hagyatéki eljárás lezárultával részekre szóródva talán magánszemélyek birtokába kerülhetett, s utóbb a történelem viharaiban el is pusztulhatott. E kérdésről különvéleményt csak Juraj Fojtik fogalmazott meg 1957-ben. Szerinte a térképeket a Lipszkyre vonatkozó egyéb tárgyaikkal együtt Budapestre szállították még 1896-ban, majd a millennáris kiállítás után azok a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. A múzeum nyilvántartása szerint Lipszkyre vonatkozó tárgyi anyagokkal nem rendelkeznek, ilyen anyag 1896 után gyűjteményeikben nem is került, így értelemszerűen a Lipszky-féle térképgyűjtemény sincs a birtokukban (Reisz 1997).
Annak ellenére, hogy Lipszky Magyarország-térképének készüléséről Zach folyóirataiban időről-időre pontos és részletes beszámolót olvashattak a kortárs érdeklődők, illetve napjaink kutatói is, mégis a szakirodalomban eléggé ellenmondó értékeléssel találkozhatunk a "Mappa generalis regni Hungariae ..."címü mű térképi forrásairól.
E kérdéskörrel foglalkozó kutatók állásfoglalását eddig két dolog befolyásolta:
a./ Lipszkytől származó kéziratos térképek teljes hiánya.
A korabeli tudósítások adatait a kutatók egy része úgy értékelte, hogy a "Mappa generalis regni Hungariae" készítésénél a fő szerepet nem az eltérő méretarányú és tartalmú megye- és országtérképek játszhatták, hanem feltételezéseik szerint e munka alapját az ún. "kis-térkép" azaz 1:115 200-as, az első katonai felmérés szelvényeiből levezetett mű képezthette. Ezt sugallta Schedius által említett "valódi trigonometriai mérések" kifejezés is.
b./ Az egykori kortárs Márton József 1843-ban közreadott plágiumvádja. Márton állítása szerint Lipszky 1802 végén felkereste Görög Demetert, s elkérte a nála lévő vármegyetérképeket, hogy azokról másolatot készítsen, s utóbb pedig felhasználta őket a "Mappa generalis regni Hungariae..." szerkesztési munkálatainál (Reisz 1997). Milyen célja lehetett Márton Józsefnek a Lipszky elleni vádák papírra vetésével? Márton József, aki principálisa, Görög Demeter életrajzában Lipszkyről a plágiumvádat megfogalmazta talán sérelmezte a "Mappa generalis regni Hungariae" anyagi és erkölcsi sikerét. Amíg a "Magyar Átlás" lapjainak kiadása csak mecénások segítségével történhetett, s maga a vállalkozás a benne résztvevőknek anyagi haszonnal nem járt, addig a Lipszky-féle Magyarország-térkép elkészítésénél a hatalom biztosította az egyes vármegyei mérnököknek e munkába való részvételét. Az 1812. évi könyvelési adatok szerint Lipszky vállalkozásának tiszta haszna 28 442 forint és 32 krajcár volt, amely összeg a korabeli időben igen tisztességes summának számított! A halott Lipszky örököseinek e jusson való marakodása miatt nem juthatott idejük arra, hogy az akkor még valószínűleg együtt lévő térképgyűjtemény alapján Márton József igaztalan vádjait visszautasítsák, jótevőjük becsületén esett foltott letöröljék!
A kortársak közül csak Gyurikovits próbált igazságot szolgáltatni Lipszkynek, sajnos válaszát és ellenvetéseit igazán senki sem vette figyelembe.

Ha "gonoszkodni akarunk", akkor Márton József vádja mögött a "védekezés" csirája fedezhető fel, ugyanis a szóban forgó "Magyar Átlás"-ban több olyan térképre is bukkanhatunk, amelyen a közreadók vármegyei mérnököt nem neveztek meg, s lapok igen hasonlítanak a Lipszky-gyűjteményben előforduló, de 1799-ben készített vármegyetérképekre (pl. Trencsén vármegye lapja), illetve a "Mappa generalis regni Hungariae"-én lévő részletekre (pl. a katonai igazgatás alatti kerületek térképei). Ami végsősoron nem lenne baj, csak a dolog éppen forditott folyamatról árulkodik, mint amit Márton József leírt, lelke rajta!
A "kutatói szabadság szellemében" a korabeli tudósítások adatait teljesen figyelmen kívül hagyva a kései utódok közül némelyek még, Márton József vádjait is tovább fokozták, s volt aki arra a megállapításra jutott, hogy Lipszky katonának sem volt kiváló, de a nevével fémjelzett térképeknél is legfeljebb, mint szervező működhetett közre (Csendes 1982)!
Sajnálatos és egyben nagyon szomorú, hogy a korabeli nyomtatott források adatainak mellőzésével kialakított hamis képet a kutatók minden kritika nélkül átvették, mig a fenti téves megállapítások kiigazítására született tanulmány adatait szinte teljesen figyelmen kívül hagyták (Bartha 1983).
Az elmúlt esztendő októberében egy nem várt és már nem is remélt tudománytörténeti fordulatnak lehettünk részesei és boldog tanúi. Egy budapesti antikvárium kéziratos térképeket ajánlott fel vételre az Országos Széchényi Könyvtárnak. Az anyag megtekintése után derült arra fény, hogy közülük 62 mű eredetileg a "Mappa generalis regni Hungariae ..." című térkép előmunkálataihoz készült, közöttük 37 lap Lipszky János kezemunkája volt egykoron. Valamint arról is megbizonyosodhattunk, hogy e 62 kéziratos mappa eredetileg az elveszettnek vélt Lipszky-féle térképgyűjtemény részét képezte.
Utóbb arról is tudomást szereztünk, hogy a fenti anyaggal együtt még további 13 nyomtatott megyetérkép is eladásra került. Vizsgálataink során bizonyítékot találtunk arra, hogy eredetileg azok is a Lipszky-féle gyűjteményhez tartoztak.
Szerencsénkre e térképek utolsó tulajdonosa nem tudta eltüntetni annak a könyvtárnak a bélyegzőjét (Bibliotheca Hedervariana), ahol e műveket egykoron őrízték.
Utóbb megint a szerencse segített bennünket, mert a hédervári könyvtár kézzel írott katalógusa úgyszintén az elmúlt évben bukkant fel. E katalógus bevezetőjéből megtudhattuk, hogy a hédervári könyvtár nagy része 1875. augusztus 20-án egy nyári villámcsapástól elpusztult. A tűzvész után megmaradt művek között az 1926-os leltárkönyv adatai szerint még 309 Lipszky kéziratos térkép volt. Amit egy természeti katasztrófa nem tudott elpusztítani, az megtette az 1945-ös világégés, amelynek nyomán az egykor ritkaságokban bövölködő gazdag főúri könyvtár sorstársaihoz hasonlóan az "ebeké lett". (Ismereteink szerint e térképeket a környékbeliektől vásárolta meg egy gyűjtő, az ő örökösei ajánlották fel eladásra az elmúlt esztendőben a számunkra oly becses ritkaságokat.)
E napjainkra ismertté vált 75 nyomtatott és kézíratos térkép segítségével feltárul elöttünk a Lipszky-féle térképgyűjtemény felépítése és forrása.
A számozás alapján arra lehet következtetni, hogy Lipszky térképeit élete végén rendezte, s látta el sorszámmal. A sorszámok szerint e rendezés alapja a korabeli vármegyék, illetve más földrajzi nevek latin nevének betürendje volt. Így Bars megye e térképek között például a 21-es számot, Békés 36-ost, a kézíratos Zala térkép közül az egyik 161-est, a nyomtatott pedig 162-es számot kapta.

Hogyan és milyen úton kerültek e térképek Lipszkyhez?

  1. Leveleből tudjuk, hogy gyűjtötte a térképeket, ezek közé sorolhatók Mikoviny Sámuel munkái Túróc, Zólyom és Bars vármegyékről.
  2. A "Mappa generalis regni Hungariae" szerkesztésének előmunkálataihoz általa készített kézíratos térképek, amelyeket a megyék "inzsellérei" javítottak ki, s küldtek vissza.
  3. A fenti munkákhoz kapcsolódóan a vármegyei mérnököktől beküldött új megyetérképek, amelyek között nyomtatásban közreadottak is voltak.
    Az általa készített vármegyetérképek, illetve az azok helyébe küldött új térképek a vármegyéktől eredetileg - a korabeli hivatali eljárás rendje szerint - a Helytartótanácshoz futottak be. Az oda visszaérkezett térképeket a hivatalnokok a kisérő iratról leválasztva korabeli szóhasználattal élve "brevi manu" azaz rövid úton Lipszkyhez küldték el. Ő a "Mappa generalis regni Hungariae" szerkesztésének befejeztével nem küldte vissza azokat a Helytartótanácshoz, sőt utóbb gyűjteményébe tartozónak tekintette azokat.
  4. Vélhetően valamely katonai hivataltól kerülhett Lipszky kezéhez az a 35 lapból álló topográfiai térképsorozat, amelyet utóbb ő a gyűjteménybe 544-es számon sorolt be. (Talán a már emlitett huszárezred parancsnoksága éppen e művet kivánta Lipszky János halála után visszakapni.)
Feltételezéseink szerint - ahogy arra a napjainkban felbukkant 75 kézíratos és nyomtatott térkép számozása alapján következtetni lehet -, a teljes Lipszky-féle térképgyűjtemény kerülhetett eredetileg a Bibliotheca Hedervariana-ba. Azt, hogy a még hányzó Lipszky-kézíratok egyszer még előkerülnek-e vagy sem csak remélni tudjuk.
E kézíratos és nyomtatott térképek segítségével igen pontos képet alkothatunk arról a munkafolyamatról ahogy egykor a "Mappa generalis regni Hungariae" készült. S így többé már nem "lehetséges" források alapján kell e mű megszületésének hátterét megvilágítani.

A birtokunkba került hajdan Lipszky gyűjteményének részét alkotó 62 kézíratostérkép öt csoportba rendezhető:
1. csoport: A Lipszky által rajzolt megyetérképek (32 mű).
A Helytartótanács iratai között találjuk meg Lipszkynek 1799. július 18-án keltezett előterjesztését, amelyben arról értesítette hivatalt, hogy "az egyes vármegyék összes helységét alfabetikus sorrendben feltüntette, illetve készített ehhez a vármegyékről egy térképvázlatot is. ..." (Reisz 1997).
Mi jellemzi e térképeket? Lipszky szinte mindegyik vármegyéről azonos a című térképet rajzolt, néhány esetben feltüntette az általa tervezett Magyarország-térkép munkacímét ("Mappa generali totius regni Hungariae") nevének kezdőbetűit valamint a rajzolás évét. E térképek jelkulcsa azonos, de méretarányuk különböző. A domborzatábrázolás általában elnagyolt, inkább jelzés-szerű. Sopron vármegye kivételével a térképek többségét felületileg nem szinezte, azokat különböző színü tintával rajzolta meg. A vármegyéken belül a járásokat határaikkal jelezte, neveiket rendszerint számmagyarázatban adta meg. Néhány esetben - ahogy azt még ma is látni lehet - a járáshatárokat Lipszky eredetileg csak ceruzával rajzolta be. Más esetben napjainkban annak csak nyomát fedezhetjük fel nem tudva azt, hogy azokat ki mikor és miért tüntette el? A Helytartótanács közvetítésével kiküldött térképek és településnév-jegyzékek javításánál az alábbiakat kérte az érintettektől Lipszky.

  1. "Először javítsák ki a névjegyzéket, hogy nincs-e valami tévesen felvéve vagy kifelejtve, ezután hasonló módon vizsgálják meg a térképrajzot is. Hiba esetén a vármegyei geometra vagy más, a dologhoz értő alkalmas személy javítsa ki azt.
  2. A vármegye útjait jelöljék meg úgy, hogy hol, milyen helységeken keresztül, milyen messzire terjednek a különféle kövezett és nem kövezett utak.
  3. Pontosan határozzák meg a vármegyében található folyók, patakok folyásirányát, a tavak és mocsarak elhelyezkedését, körvonalát, az egyes átkelőhelyeket és hidakat.
  4. Elhelyezkedésük és kategóriájuk szerint a térképen szereplő jelekkel tüntessék fel az emlékezetes hegyeket, az egyedül álló templomokat, kolostorokat, erődítményeket és más említésre méltó és a földrajzi-topográfiai térképet illető tárgyakat, mint pl. bányákat, verőházakat, üvegműveket, ásványvízforrásokat, hévizeket stb." (Reisz 1997).
    Végezetül arra kérte a javítókat, hogy nevüket és beosztásukat is közöljék "a köztisztelet és az ő dicső érdemeik tanúskodásának kedvéért és örök emlékezetül". Volt aki eleget tett e kérésnek, s nevét feltüntette, pl. Szatmár vármegye mérnöke, Szartori Imre is így cselekedett.
    A javítások között - amit az érintettek rendszerint piros tintával végeztek -, tévedésekre is bukkanunk, például Borsod vármegye mérnöke elvétette az azonosítást, s Alsó-Vadász helynevet - ami eredetileg helyes volt - Felső-Vadászra igazította, míg az utóbbit pedig annak ellenkezőjére.

2. csoport: A kortárs vármegyei mérnökök munkái (15 mű), amelyet azok készítettek, akik annyi hibát találtak a számukra megküldött térképeken, hogy a sok javítás helyett inkább új mappa rajzolására vállalkoztak. (Ismereteink szerint 22 új vármegyetérkép készült a "Mappa generalis regni Hungariae" szerkesztési munkálataihoz.)
A vármegyei mérnökök által készített javított térképváltozatok kidolgozása, illetve részletgazdagsága természetesen eltérő. Kétség kívül közülük a legszebbek a Vertics József által készített térképek, amelyek Csanád, Csongrád és Békés vármegyéket ábrázolták. E mappák igényes és pontos kidolgozása utóbb arra sarkalta a fenti vármegyék vezetőit, hogy azokat Verticcsel a maguk számára is elkészítessék.

3. csoport: Lipszkynek a "Mappa generalis regni Hungarie" térkép vetületszerkesztéséhez használt mappája (ez sajnos töredékes), amely az első katonai térképsorozatból az ún. "nyolcad-méretarányú"-vel azonos, azaz a 1:230 400-as.
E a műről - amely az egykori Habsburg-birodalom teljes területét ábrázolta -, a szakirodalom azt tartotta, hogy csak 1804 után egyetlen példányba készült, s amelyet ma a bécsi Kriegsarchiv gyűjteményében őriznek. Schedius Lipszky Magyarország-térképének vetületszerkesztési munkálatairól a következő számolót küldte Zachnak 1799. február 17-én. "Saját ötlete szerint készített vetületének számításait elvégezte, és így már hat hete az egész hálózatot befejezte." (Allgemeine Geographische Ephemeriden" 1799.) Tehát az ún. "nyolcad-mérarányú" összevont lapok egykoron korábban készültek el, mint ahogy azt napjainkban feltelezték, mivel azokat Lipszky legkésőbb 1798 végére már maga számára átmásolta. E töredékek alapján a lehetséges vetületi hálózatnak Lipszky által számított két változatával is megismerkedhetünk. Csak a további kutatások adhatnak választ arra a kérdésre, hogy a Lipszky által tervezett, illetve a Zach által javasolt Murdoch-vetületet közül melyik segítségével készíthető valójában jobb térkép?

4. csoport: Lipszky-féle szerkesztési alaplapok.
A vármegyéktől visszaérkezett térképeken előforduló javításokat szintén egy "nyolcad-méretarányú" térképre vezette át Lipszky, ez egykor 34 szelvényből, valamint egy áttekintőlapból állt. Ez utóbbi azért is fontos számunkra, mert segítségével nyomon követhetjük azt, hogy eredetileg Magyarországról hány szelvényből álló térképet tervezett Lipszky, s abból hogyan született meg nyomtatásban is közreadott változat.

5. csoport: Egyéb térképvázlatok, amelyek közül némely talán Bogdanich számára, vagy ő adatai nyomán készülhetett el.
Erre utalhat például az a vázlat, amely Dubica térségét ábrázolta, ahol Bogdanich 1799. május 7-én a Merkúr bolygó napkorong előtti vonulását szerette volna észlelni, ám a kíváncsi tömeg megzavarta a csillagászt munkájában, így a földrajzi hosszúság meghatározására oly alkalmas mérés elmaradt.

Miért kellett Lipszkynek az egyes vármegyékről külön-külön térképet rajzolni, ha használhatta az első katonai felmérés egyébként titkosan kezelt térképszelvényeit?
E kérdésre Lipszkynek Festetics Györgyhöz írott levelében találhatjuk meg a választ. "A világnak egyetlen országáról sem annyira nehéz általánosan használható térképet szolgáltatni, mint Magyarországról, nagy részben a nemzetiségek sokrétűsége miatt, melyeknek mindegyike szinte másik, gyakran a többitől teljesen különböző nomenklatúrát használ, márpedig úgy, hogy rengeteg olyan helység fordul elő, melyek négy, minden egyes nyelvben teljesen különböző nevet viselnek, ..." (Reisz 1995)
Napjaink kutatói előtt sem ismeretlen az a probléma, amely az első katonai felmérésen (Josephinische Aufnahme) a földrajzi nevek írását jellemezte. A felmérést végzők többsége magyarul nem tudott, azért 1786-ban a több nyelvet beszélő Korabinszky János Mátyást bízták meg a helységnevek írásának utólagos ellenőrzésével, illetve II. József elrendelte, hogy e munkálatokba az érintett területek főispánjai is kapcsolódjanak be. A császár véleménye szerint ugyanis önmagában az, hogy valaki széleskörű nyelvismerettel bír, az még nem elégséges tudás a helységnevek pontos ismeretéhez. Településneveket pontosan csak olyan emberektől lehet megtudni - érvelt a császár -, akiknek hivatali ténykedése során azokat gyakran le kellett írni (Borbély-Nagy 1932).
Azonban azt feltételezzük, hogy a térképekkel egy időben kiküldött település névjegyzékek forrása - hiányosságok ellenére - a már említett az ún. "nyolcad-méretarányú" első katonai felmérés lapjai voltak. Ezt a feltételezésünket az is megerősíti, hogy a "Mappa generalis regni Hungariae" című térképnek a végleges formában kiadott nyomtatott változatát lefedő szelvények szegélyén a helynevek visszakeresésére Lipszky hálózat szerkesztett.

Vajon kiknek a munkái alapján készítette el Lipszky a vármegyék felé kiküldött térképeket?
Az ismertté vált 32 Lipszky által rajzolt vármegyetérkép lehetséges forrásainak felkutatása napjainkban is tart. Lipszky levelezéséből tudunk arról, hogy Festetics Györgytől nemcsak térképeket kölcsönzött, de közbenjárást is kérte annak érdekében, hogy Széchényi Ferenc gazdag térképgyűjteményét a rendelkezésére bocsássa (Reisz 1995). Sajnos a Térképtárba bekerült egykori Festetics-gyűjtemény vármegyetérképei, illetve az ismertté vált Lipszky-vármegyetérképek között ez idáig nem sikerült olyat találnunk, amelyről egyértelműen bizonyítható lenne a fenti gyűjtemény használata. Igaz Lipszkynek Festeticshez írt leveleiben megnevezett vármegyék horvátországiak, s az általunk megvásárolt anyagból éppen azok hiányoznak.
Ugyanakkor - szerencsénkre - Lipszky Sopron vármegyét ábrázoló mappájának forrását azonosítani tudtuk, amelyet ő csak Széchényi Ferenc gyűjteményében örzött Hegedűs-féle kéziratos térkép alapján készíthetett. Hasonlóan az előbbihez Baranya vármegyét is a fenti gyűjteménybe található Eisenhut-féle térkép térkép alapján készítette - igaz ez esetben kivételesen - forrását is feltüntette. Az eredeti Eisenhut-féle térképet Lipszky kiegészítette a vármegye területére érvényes aktuális mágnesen elhajlási adattal is. Ez utóbbi adat forrását még nem sikerült felderíteni, de más vármegye térképén ilyen adatot nem tüntetett fel. Bács vármegye térképének forrása a Kiss-testvéreknek a Ferenc-csatorna tervezéséhez és építéséhez készített mappája volt.
Lipszky bizonytalanságát, illetve a feladat nehézségét jól jelzi az is, hogy a napjainkban megvásárolt kéziratos térképek között Zala vármegyéről két befejezett és egy befejezetlent találhatunk. Bizonytalannak, illetve egymásnak ellenmondóak tarthatta azok a térképi forrásokat, amelyek segítségével Lipszky 1799-ben e vármegye felé kiküldött térképet rajzolta. A bizonytalanságot az okozta - ahogy a kortárs Vizer István utóbb le is írta -, hogy Lipszky elfogadta Varasd fekvésének már régebben kiszámított, de mint utóbb kiderült pontatlan csillagászati helymeghatározását. A hibás mérési adat következtében a "Mappa generalis regni Hungariae" térképén úgy Zala vármegye, mint a csatlakozó horvátországi részek a valóságos helyzetükhöz képest kissé elcsavarodott helyzetbe kerültek. Emiatt Lipszky sok Zala, Vas, Varasd és Zágráb vármegyei település helyét nem is tudta pontosan lokalizálni, ezért nevüket ma csak a repertóriumban fedezhetjük fel (Vizer 1833).
Lipszky térképi forrásainak, illetve segédleteinek ismeretében, valamint Festetics Györgyhöz 1798. július 5-én keltezett levelében megfogalmazódtak alapján - reményeink szerint már senki sem feltételezei azt -, hogy e kiváló ember a nevével fémjelzett mappáknak legfeljebb csak szervezője lehetett egykoron (Reisz 1995).
Lipszky - hála pártfogóinak - megkapott minden segítséget ahhoz, hogy utóbb olyan térképet szerkesszen hazánkról, amellyel méltán vívta ki kortársai és a késői utódok megbecsülését.

Felhasznált irodalom: