• A földrajzi nevek írásmódja, és egyes helységekre vonatkozó adatok kérdése ;
• A különböző méretarányú és vetületű részlettérképek egységesítése és azonos vetületi rendszerbe történő átszámítása (ezt a kérdést Lipszky maga oldotta meg).
• A felsőgeodéziai úton, csillagászati helymeghatározások segítségével kijelölt alappontok meghatározása.

A magyarországi csillagászati alappontok

A csillagászati úton meghatározott földrajzi szélesség- és hosszúságadatok nélkül a részlettérképek helyes összeillesztése nagyon kétséges feladat lett volna. Ezeknek az alappontoknak segítségével vált a Magyarország-térkép elhelyezhetővé a földgömbön, és beilleszthetővé a többi állam közé. Az elsőrendűnek nevezhető alappontok fontosságát maga Lipszky fejtette ki Zach Ferenc havonta megjelenő szakfolyóiratában, a gothai "Monatliche Correspondenz zur Beförderung Erd- und Himmelskunde" hasábjain ( "Nachcirht von der geographischen Karte von Ungarn in neuen Blättern und Einrichtung derselben", Zach´s Monatliche Correspondenz - ZMC - 25. köt. 1803. szept.).
A 17. sz. vége óta végrehajtott három nagyszabású francia országfelmérés és fokmérés tanulságai nyomán már akkoriban sem volt kétséges, hogy a szabatos eljárás a csillagászati úton bemért alappontokra felépülő műszeres háromszögelés volna. Ehhez azonban Lipszky és munkatársai sem megfelelő műszerekkel, sem a szükséges nagy létszámú segéderővel nem rendelkeztek.
Ezért meg kellett elégedni azzal, hogy az ország területén lehetőleg nagy számban és egyenletes eloszlásban választ ki elsőrendű (csillagászati) alappontokat, amelyek közeit a térképen végzett háromszögeléssel tölti ki. Amikor azonban megpróbálta összeállítani a csillagászati úton meghatározott koordinátájú pontok jegyzékét és helyét, csak nagyon kevés ilyen helységre talált. Sem a budai csillagvizsgáló igazgatója, Taucher Ferenc, sem a gothai Zach Ferenc Xavér nem tudott nagyobb számú elsőrendű pontról adatokat közölni [7].
Magyarországon az első modern földrajzi helymeghatározásokat L. F. Marsigli, a polihisztor olasz hadmérnök, és munkatársa, J. Chr. Müller végezték 1696-ban (elsősorban a Duna és a Tisza addig hibásan ábrázolt folyási irányának kiigazítása céljából). A 18. sz. első felében a nagy tudású Mikoviny Sámuel (1700-1750) már számos pont szélességét és hosszúságát megmérte csillagászati úton [8]. A 18. sz. második felétől a bécsi Egyetemi Csillagvizsgáló magyar születésű igazgatója, P. Hell Miksa S. J. (1720-1792) már többször sürgette a csillagászati pontok meghatározását; ő maga egy sor helység földrajzi szélességét megmérte 1776-ban, Fertőd és Eger között. (Igaz, hogy amint Lipszky megállapította: "... de nem az őrá egyébként jellemző pontossággal": [9].
Igen fontos volt azonban az ország négy csillagvizsgálójának helymeghatározása, amelyet (Hell módszerével) világviszonylatban kiemelkedő pontossággal állapítottak meg. Buda, Eger, Gyulafehérvár és Nagyszombat földrajzi koordinátáit átlagosan +-5" pontossággal ismerték [10]. Jóval csekélyebb azoknak a helyeknek a pontossága, amelyeket P. Josef Liesganig S. J. (1720-1799), uralkodói utasításra végzett 1759-63, ill. 1769-ben. Az osztrák csillagász-geodéta két mérési sorozatával - amelyek egyikét Magyarországon, Csurog és Kistelek közt hajtott végre - részben a Föld méreteit kívánta meghatározni, részben az ország déli határát kellett rögzítenie [11, 12].
Bár a 18. sz. második felében egyre több helyi (megye, egyházmegyei, birtok térkép) készült, és ezek több-kevesebb csillagászatilag bemért pontot is magukba foglaltak, az ezeken feltüntetett helyzetek megbízhatósága eléggé kétséges. Végeredményben Lipszkynek a korábbi évtizedekből csak kis számú, meglehetősen rendszertelen térbeli elosztású, nagyon inhomogén csillagászati alappontot sikerült felhasználnia.
Ezért elkerülhetetlen volt egy tervszerűbb, a kor mérési pontosságának megfelelő csillagászati alappont rendszer kimérése. Ezzel a munkával bízta meg az uralkodó, Lipszky javaslatára és József nádor-főherceg hathatós támogatására Bogdanich Imre Dánielt.

Bogdanich életútja

Bogdanich Imre Dániel a szlavóniai Vitrovicán (magyar nevén Verőcén) látta meg a napvilágot 1762. november 5-én [6]. Horányi Sándor, aki személyesen ismerhette, azt írja hogy "tiszteletre méltó szülők" (honestis parentibus) gyermeke volt, Constantin Wurzbach életrajzi lexikona szerint szerény körülmények között nőtt fel [13,6]. Egyetemi tanulmányait 1782-85 között a pest-budai királyi Egyetemen, a filozófiai fakultáson végezte. Már ekkor feltűnt kitünő matematikai képessége. Tanára, Pasquich János jellemzése szerint "... jeles lángelme, és bizonyára az osztrák császárság első matematikusa lesz" [14].
Bogdanich azonban igen széleskörű érdeklődést mutatott. Az elmélet mellett sokat foglalkozott a matematika alkalmazásával, gyakorlati mérésekkel. Főleg a csillagászat és a földmérés érdekelte. Emellett azonban ódákat, verseket is irt, pl. az első léggömb-kísérleteket is költeményben üdvözölte [14]. Anyanyelvén (a szlavón nyelvjáráson) kívül beszélt németül, horvátul, latinul, olaszul, olvasott angolul és franciául. Nem csoda, hogy már 23 esztendős korában kinevezték a nagyváradi Királyi Akadémia rendkívüli tanárává. Itt került kapcsolatba a kamarai Mérnöki Hivatallal.
Kitűnő matematikai képessége arra késztette elöljáróit, hogy 1793-ban a bécsi egyetemi csillagvizsgálóba küldjük, ösztöndíjas gyakornokként. Ettől kezdve főként a csillagászat és a felső geodézia - amely akkor az asztronómia része volt - foglalkoztatta. Három éves tanulmányi idő után, 1796-ban nevezték ki a budai Csillagvizsgáló másodcsillagászává, majd két év múlva elsőcsillagásszá (adjunktussá).
Bogdanich szorgosan részt vett a csillagvizsgáló észlelő munkájában - erről a bécsi "Ephemerides Astronomicae" és a berlini "Astronomisches Jahrbuch" hasábjain megjelent évi beszámolók tanúskodnak -, tanított az egyetemen, de sokat foglalkozott elméleti csillagászattal, és tanulmányt irt az üstökösök mozgásáról ("De orbis comatarum"). Magyarországon Bogdanich volt az első, aki az elméleti asztronómiának ezzel a területével sikeresen foglalkozott.
Valószínűleg tanári tevékenysége során került kapcsolatba Lipszky Jánossal. Tény, hogy az Ephemerides Astronomicae 1802. évre szóló kötetében, a budai intézet 1799/1800. években kifejtett tevékenységének ismertetésénél Lipszky János neve is előfordul az észlelők között [15]. Feltételezhető, hogy a tehetséges huszártisztet már korábban is Bogdanich oktathatta a felsőgeodéziának azokra az ismereteire, amelyeket az fiatalon, a térképészek közt nem sajátíthatott el [3].
Kapcsolatuk indíthatta Lipszkyt arra, hogy a térkép összeállításához nélkülözhetetlen csillagászati alappont felmérés végrehajtására Bogdanichot javasolja. A térkép munkálatai iránt nagy érdeklődést tanúsító József nádor felkarolta a tervet, és kieszközölte az uralkodónál (I. Ferencnél), hogy rendelje el a mérések elvégzését [16]. Az 1798. november 5-én kelt nádori és helytartótanácsi leirat tudatja Bogdanich-csal, hogy I. Ferenc elrendeli a csillagászati alappontok gyors és sürgős meghatározását.
A munka első szakasza majdnem kereken egy évig tartott. Az országos körutazás, főleg az 1798/99-i igen zord tél hidege azonban annyira megviselte az egyébként is gyenge egészségű tudóst, hogy 1800-tól állapota egyre válságosabbra fordult. Még megpróbálkozott egy rövidebb, kelet-nyugati méréssorozattal, de ennek feldolgozására nem maradt ereje. A nádor és tudós barátai gyógyfürdőkbe küldték, a nyirkos budavári lakás helyett Pesten Kilián Ádám könyvkereskedő házában béreltek számára otthont. Bogdanich még hozzáfogott egy elméleti égimechanikai kézikönyv megírásához, de ebből csak tíz ívnyi (kb. 150-160 nagy alakú oldal) készült el [4, 5].
A bécsi Magyar Hírmondó 1802. évi l. számában szomorúan jelenti: "A mi kedves Bogdanichunk is a´ Budai Tsillagvizsgáló Toronynak második tisztje, Bogdanich Dániel, ki az ősztől fogva vérpökésből eredett száraz betegségben sinlődött vala, másnap reggel, (január 31-én) megholt, életének 37-dik esztendejében" [16, 17.]. Könyveit a csillagvizsgáló intézetre hagyta, geodéziai méréseinek naplóját Lipszky János vette át. Ma az egyik napló az MTA Csillagászati Kutató Intézetének könyvtárában, a másik az ELTE Könyvtárában található.

A felmérő expedíció

A végrehajtott, ill. tervezett felmérési program arra mutat, hogy Lipszky és Bogdanich először egy, az ország területét körbe fogó alappont hálózatot kívánt kiépíteni - ez nagyvonalakban valóban elkészült, majd pedig kelet-nyugati irányba haladó, a parallelkörökkel párhuzamos észlelési sort próbáltak kialakítani.
Ezek a pontok valóban mintegy rögzíthették a Magyar Királyság területét a földgömbön, ill. kijelölték annak határvonalait. Az első, befejezett mérési szakasz nem érintette az egykori Erdélyi Fejedelemség területét.
Bogdanich első méréseihez egy másfél láb sugarú, szállítható kvadránst, valamint egy csillagászati távcsövet, és Seiffner Ferenc pesti órás műhelyében készült kiváló ingaórát vitt magával [18]. Megjegyzendő, hogy ez a felszerelés akkoriban már kissé ódivatú volt, a francia és angol fokméréseknél használatos ismétlőkörök, ún. Borda-körök és hordozható kronométerek mellett. Ám még számos európai felmérésnél alkalmaztak hasonló műszereket.
Az első eredményeken fellelkesülve 1801-ben Széchényi Ferenc gróf egy Emery-gyártmányú francia útikronométert ajándékozott a mérések céljaira - ez volt hazánkban az első kronométer -, míg Podmaniczky József báró egy könnyű Hadly-féle tüköroktánst vásárolt a munkálatokhoz [19].
Az expedíció eseményeiről Bogdanich levélben tájékoztatta Lipszkyt és Schedius Lajost. Utóbbi a levelek kivonatát, sőt úgy látszik, alkalmanként a teljes levél szövegét elküldte Gothába, Zach Ferencnek, aki az írásokat 1799-1800 közt az Allgemeine Geographische Ephemeriden-ben (röv. AGE), majd a Zach´s Monatliche Correspondenz-ben (ZMC) tette közzé. Így a tudós világ hamar értesült nem csak a Lipszky-térkép haladásáról, hanem Magyarország csillagászati-geodéziai felmérésének munkálatairól is.
Alig hat héttel a helytartótanácsi leirat kézhezvétele után, 1798. december 16-án indult útjára Bogdanich, először Fiume (ma: Rijeka) felé. Kissé meglepő, hogy a csillagászati észlelésekre egyáltalán nem alkalmas, többnyire borult téli időszakot választotta a munka kezdetéhez. Ennek magyarázata talán Lipszky János sürgetése lehet. Amint azt Schedius írja Zach-hoz 1799. február 17-én, Lipszky nem tudhatta, meddig maradhat Budán, melyik percben hívja ismét a harci kürtszó katonai szolgálatra [20]. Ezért sürgethette Bogdanichot is a mérések megkezdésére.
Bogdanich zord téli időben indult Fiuméba, előbb egy fedett útikocsival, majd amikor tapasztalta, hogy az aránylag nehéz műszerek szállítása ily módon sok bajlódással jár, e célra egy második szekeret bérelt. Már a munka elején kedvezőtlen események történtek. A csillagász és szolgája 1799. január 7-én érkeztek meg Fiuméba. Bogdanich felvitte műszereit a város feletti Tersato várába, ahol azonban csak január 20-22. között sikerült a viharos jeges szélben a földrajzi hosszúság és szélesség mérése. A három napos megfeszített munka azonban leverte lábáról a buzgó csillagászt, aki lázas betegséggel ágynak esett [20].
Nem volt sokkal szerencsésebb a Dalmát-tengerparton, Carlopagoban (ma: Karlobag, Horvátország) folytatott mérés sem, 1799. március 21-27 között, négy napon át. A helyi babonás lakosság a gyakori sűrű, mindent elfedő ködöt a csillagász tevékenységének rovására írta, és fenyegetően vette körül az észlelést végző tudóst. "Ne kukucskálja a csillagainkat" - kiáltozták, és csak néhány műveltebb polgár közbelépésének köszönhető, hogy nem lincselték meg Bogdanichot, akit csillogó műszereivel valamiféle varázslónak vélték [21 a].
Ha nem is ilyen veszélyes, de bosszantó és zavaró esemény gátolta a pontos észlelést Dubicán, az Una-folyó partján, április 19- május 7-i tartózkodásuk végén. Bogdanich a Merkúr bolygó napkorong előtti átvonulásából kívánta meghatározni a földrajzi hosszúságot. Közben azonban nagy csődület támadt a távcsővel dolgozó csillagász körül, és a lökdösődés egyre jobban gátolta a megfigyelő munkát. A tudós egy pillanatra elfordult a műszerétől, hogy eltávolítsa az őt zavaró személyt, de mire visszatért a műszeréhez, a Merkúr már a Nap elé lépett, így egy fontos időpontot elvesztett [21. b].
A méréseket azonban legtöbbször a kedvezőtlen időjárás, a gyakori felhőzet gátolta. Ez nagyon meglassította a munka menetét, mivel egyes helyeken napokig vártak a derült égboltra. Péterváradon annyira tartós volt a borultság, hogy ezt a pontot végleg ki kellett hagyni az észlelési sorozatból.
Pedig már az első mérési eredmények megmutatták, hogy mennyire jelentős Bogdanich csillagászati helymeghatározása. A Fiume fölött, Tersaton végzett földrajzi szélesség meghatározás alapján Zach Ferenc megállapította, hogy az Adria északkeleti partvidéke - amelynek földrajzi helyzetét az addig megbízhatónak vélt olaszországi nagyvárosok koordinátáiból vezettek le - négy mérfölddel, vagyis kb. 30 kilométerrel északabbra van az akkori térképeken, mint a valóságban. Más pontokon is jelentős eltérés mutatkozott a régebbi mérések, vagy gyakran csak becsült adatok és Bogdanich észlelései között [20, lábjegyzet Záchtól].
A további mérések során előbb az ország déli határa mentén kelet felé haladva, Pétervárad kihagyásával:
Zimony (jún. 25-30) - Ó-Orsova (júl. 14-15).
Majd visszafordulva Péterváradra az észlelési láncolat északnak fordult:
Szeged (aug. 5-8), itt segítőtársként egy később hírneves mérnök, Vedres István csatlakozott a munkához - Déda (Berettyódéda aug. 5-8) - Szatmár(németi) (szept. 4.) - Máramaros(sziget szept.? ) - Tokaj (okt. 5) - Kassa (okt. 18-23). Ettől kezdve már nyugat felé haladt az útvonal: Csáca nov. (6-26) - Szakolca (dec. 17) [22].
Az első felmérési szakasz ezzel véget ért. Az észlelő munka zömét maga Bogdanich végezte. Néhol akad ugyan önkéntes segítője, de a fáradozás oroszlánrésze reá hárult. Csupán az expedíció második felében csatlakozott hozzá a felmérésben járatos fiatal Podmaniczki Károly báró, selmeci bányatanácsos.
Az észlelő munka az óra beszabályozásából, majd ellenőrzéséből, a csillagok delelési magasságának méréséből és az égi jelenségek távcsöves megfigyeléséből állt. Bogdanich nagyon gondosan állapította meg mindenütt a helyi időt, amelynek alapján a jelenségek időpontjait feljegyezte. Az időmeghatározást többnyire a delelés körül végzett 10 15 napmagasság-méréssel végezte.

Az adatok kiértékelése

Bogdanich mérési adatait Lipszky vagy Schedius, néha azonban ő maga is elküldte Zachnak. Zach Ferenc előszeretettel végzett földrajzi hosszúság számításokat. De párhuzamos megfigyeléseket és számításokat végzett Bogdanich adatai alapján a budai csillagvizsgáló igazgatója, Taucher Ferenc, valamint a bécsi egyetem professzora , Franz Paula v. Triesnecker is. A hosszúságot a Hold csillagfedései, a Jupiter-holdak fogyatkozásai és a Merkúr átvonulásai alapján számolták, végső soron Budára, Bécsre, és ezek révén Párizsra vonatkoztatva.
Sajnos a gyakori borultság, és az észlelési nehézségek csak 4 pont földrajzi hosszúságának meghatározását tették lehetővé. A többi adatot közvetve Liesganig régi, némileg hibás méréseiből vezette le Lipszky. A csillagászati alappontok hosszúság értékei azonban még a gátló körülmények ellenére is, a korabeli mérési pontosság lehetőségeihez képest igen jók. Összesen 13 mért és interpolált hely földrajzi hosszúságának () átlagos eltérése a mai értéktől: 3´ 10". Ez a kronométer alkalmazása előtti korszakban az elérhető pontosság határa volt [22].
A Bogdanich által mért pontok közül legjobb Kassa (-35") és Csáca (-20") adata; legrosszabb Máramarosszigeté (6´ 10"). Ugyanebben a korban az obszervatóriumi körülmények közt végzett hosszúság mérések jellegzetes hibája 1´ körül mozgott [23].
A földrajzi szélességek meghatározása kitűnőnek mondható! A 13 alappont közepes mérési hibája (a hiba előjelét elhagyva) 22". Néhány ponton azonban a mérési hiba 1-4" között mozog. A legnagyobb mérési hiba Szegedé: 56 ", ez a nagy eltérés a mai értéktől azonban a mérési pont téves azonosításából is eredhet. A legkisebb a hiba Kassán (-1"), valamint Fiuméban, Dubicán és Ó-Orsován (-4"). Ez a pontosság az akkori idők terepi méréseinek legjobb teljesítménye volt. Bogdanich méréseit Lipszky számolta át az általa alkalmazott Föld-ellipszidra. Mivel ő a Liesganig-féle fokmérés alapján számított Föld-méreteket alkalmazta, a valóságosnál nagyobb sarki lapultsággal számolt [24]. Liesganig ui. a Föld egyenlítői sugarára a valóságosnál nagyobb, a sarki rádiuszra a ténylegeshez közel álló értéket vezetett le, így bolygónk lapultságát a valódi értéknél nagyobbnak kapta [25]. Ebből azonban az adódott, hogy a földrajzi szélességek ellipszoid-javítása során minden helység kissé eltolódott a tényleges helyzetéhez viszonyítva, déli irányba. Ezzel a javítással tehát Lipszky - akaratán kívül - kissé rontott Bogdanich mérési eredményein!
Egészében azonban a Lipszky-térkép földrajzi koordináta adatai messze felülmúlják a korábbi kartográfiai alkotásokét.
Mivel Bogdanich korai halálával a tervezett alappont mérés félbe szakadt, Lipszky részben a korábbi adatok felhasználására, részben a térképi interpolálásra kényszerült. Néhány hely koordinátáját maga mérte meg. Sajnos, nem tudjuk, mely pontokon végzett tényleges méréseket.
Összesen 54 csillagászati alappontot használt fel, ezekből 4 hely a nagy csillagvizsgálóké, 13 pedig Bogdanich mérése. Ezekből kiindulva 499 további hely másodrendű alappontként térképi mérésből került a térképre. Így vált Lipszky térképe a 19. sz. elejének legpontosabb magyarországi kartográfiai alkotásában. Ebben a munkában pedig része volt Bogdanich Imre Dánielnek.

Függelék

A Bogdanich által meghatározott elsőrendű pontok
Röviditések: l = fölrdajzi hosszúság, a zárójelben - (...) - között érték interpolált adat. Dl = A Bogdanich által mért hosszúság eltérése a mai értéktől. j = földrajzi szélesség. Dj = A mért földrajzi szélesség eltérése a mai adattól.

	lambda Greenwich	Dlambda	fi	Dfi
Fiume - Tersato	14° 21´ 46"	-303"	45° 20´ 10"	+4"
Carlopago	(15° 14´ 32")	-309"	44° 33´ 32"	-11"
Dubica	16° 50´ 32"	+126"	45° 11´ 30"	+4"
Zimony	20° 50´ 40"	-144"	44° 50´ 06"	+34"
Ó-Orsova	(22° 25´ 10")	-200"	44° 41´ 59"	+4"
Déda	22° 26´ 06"	-311"	47° 19´ 10"	+28"
Szatmár(németi)	22° 53´ 03"	-234"	47° 47´ 47"	+14"
Máramarossziget	23° 52´ 32"	-370"	47° 56´ 10"	-20"
Tokaj	21° 23´ 37"	-63"	48° 07´ 12"	+25"
Kassa	21° 16´ 20"	-35"	48° 43´ 21"	+1
Csáca	(18°47´ 06")	20"	49° 26´ 46"	+44"
Szakolca	17° 11´ 29"	-120"	48° 50´ 56"	+37"
Szeged, Alsóváros	20° 10´ 35"	+234"	46° 14´ 57"	+56"

Megjegyzés: A Bogdanich által mért pólusmagasságokat Lipszky átszámította ellipszoidra, itt ezeket az adatokat közöljük. Mai nevek: Fiume-Tersatto = Rijeka Trsat. Carlopago = Karlobag. Zimony = Zemun. Szatmárnémeti Satu Mare. Máramarossziget = Sighetu Marmatieji. Kassa = Košice. Csáca = Cadca. Szakolca = Skalica.

Forrásmunkák

1. Schedius, L.: Allgemeine Geographische Ephemeriden (Gotha), 2. Bd. Stück 4, April 1799. p. 410 ff.
2. Doromby Karola: Schedius Lajos mint német-magyar kulturközvetitő. "Német Philologiai Dolgozatok", LVI. Bp. 1933.
3. Bartha L.: Bogdanich Dániel (cimszó). In Magyar Tudóslexikon A-Zs-ig. p. 191-193. Bp. 1997. (További forrásmegnevezésekkel.)
4. Bartha L.: Újabb adatok Lipszky János életéhez. - Hadtört. Közl. 30. évf. 4. sz. 1983.
5. Wurzbach, C. v.: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich... Bd. 1. Wien, 1857.
   Szinnyei J.: Magyar irók élete és munkái, I. köt. Bp. 1891.
6. Bendefi L: Emlékezés Bogdanich Imre Dánielre - Geodézia és Kartográfia, 27. 5. 1975. (A közölt arckép koholmány!)
7. Glaser L.: Lipszky térképe - Búvár 4. 3. 1938.
8. Deák A. A.: A Hvngaria Nova megrajzolója: Mikoviny Sámuel. Bp. 1987. (M. S. latin nyelvű értekezéseinek magyar szövege!)
9. Lipszky J. v.: Geographische Längen und Breiten-Bestimmungen einige Oerter in Ungarn - Zeitschrift von und für En gern, 2 p. Bd. p. 47-53. 1802.
10. Bartha L.: Hell Miksa és a földrajzi helymeghatározások pontossága a XVIII. században - Technikatörténeti Szemle, 9. köt. p. 89-100. 1977. Bp. 1978.
11. Liesganig, J.: Dimensio gradum meridianum Viennensis et Ungaria. Viennae, 1770.
12. Bod E.: Magyar vonatkozású kezdeti munkák (a geodéziában). In: A magyar földmérés és térképészet története. Szerk. Joó I. és Raum F. 1-2. fejezet, I. köt. B. p. 144-147. Bp. 1992.
13. Horányi, A.: Nova memoria Hungarorum et Provinciarium scriptis editis notorum... Pars I. Pestini 1795. p. 506-509.
14. Zach, F. X. lábjegyzete az AGE 3.. Bd. Stück 1. July 1799. p. 108 alján
15. Taucher F. jelentése az Ephemerides Astronomicae ad meridianum Viennensem 1802-re szóló kötetében, Appendix p. 270-280. Viennae, 1801.
16. (Kultsár I.): Magyar Hirmondó (Bétsben) 28. szakasz, Nr. 1. Boldog asszony hava (Január) l. 1802. p. 8.
17. Magyar Hirmondó, 21. szak. Böjtelő Hava (február) Nr. 12. 1802. p. 195-196.
18. AGE 3. Bd. St. 1. Jänner 1799. p. 107-113.
19. Zach´s Monatliche Correspondenz (ZCM), 3. Bd. März. 1801. p. 308.
20. AGE Bc. 3. St. 4. April 1799. p. 411.412.
21. a. AGE Bd. 4. St. 3. July 1799. p. 276 - b. U. o. p. 280.
22. AGE Bd. 4. St. 6. Dezember 1799. p. 532-535.
    ZMC Bd. 3. Maerz 1800. p. 292-294.
23. Bartha, L.: The determination of early Longitudes and Base Meridians in Hungary - Vistas in Astronomy, Vol. 28. pp. 41-48. 1985. U.a. kivonatosan: Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1. sz. 1985. p. 27-30. (Magyar Földr. Múz. kiad. Érd.)
24. Bartha L.: Hozzászólás Winkler Gy.: A Lipszky-térkép méretaránya c. cikkéhez - Geodézia és Kartográfia, 38. 3. p. 195-198. 1986.
25. Lipszky, J. V.: Nachricht von einer General-Karte des Königreichs Ungarns ... -ZMC, Bd. 10. Jänner 1804. p. 157-ff.