A magyar térképészet nagy alakjai
Takács József
TAKÁCS József (1901-1986) magyar térképész, geográfus, dr., a műegyetemen is folytatott tanulmányokat, a KV első főmérnöke, főszerkesztője, a magyar kartográfia jelentős, meghatározó egyénisége. 1924-től a HTI-ben (ÁTI) kezdte pályáját, számos térképet és iskolai atlaszt szerkesztett. Természeti színezést javasolt. Különösen kiemelkedett a földrajzi nevek térképi használatával kapcsolatos munkássága, melyben nemzetközi elismerést aratott. Jelentős eredményei vannak az idegen nyelvű névanyag hazai átültetését illetően. Alapításától kezdve részt vett a Földrajzinév-bizottságban. 1929-ben jelentette meg „A földrajzi nevek helyes írásmódja” c. szabályzatot és névjegyzéket tartalmazó írását. Foglalkozott török, görög, orosz, etióp és kínai nevek átírásával. Az ő nevéhez fűződik az ÁTI kisatlasz névírása (1934). 1940-ben a Földrajzi Társaság elfogadja az általa kidolgozott névrajzi rendszert. A Földrajzinév-bizottság számára ország-névjegyzéket állított össze, irányításával készült hazánk legfontosabb domborzati, táj- és vízneveinek első jegyzéke. Több e témájú cikke külföldön is megjelent. Közreműködött az 1:2,5 milliós világtérkép névanyagának kialakításában is. - A háború után Bognár Gáborral iskolai falitérképeket, atlaszt és várostérképeket szerkesztett, így a Bibliotheca Világatlaszt. Értékes a század eleji magyar kartográfiára vonatkozó történeti visszapillantása (GK 1987/4) (GK 1987/1).
(Az életrajzot Karsay Ferenc írta.)