A magyar térképészet nagy alakjai
Lipszky János
LIPSZKY János (Szedlicsnai) (1766-1826) magyar térképész, katonatiszt. Losoncon, Trencsénben és Pozsonyban járt iskolába. Gyakorlati földméréstant is tanult. Az első katonai felmérés idején katonai rajzolóként is dolgozott, majd Budán gazdasági térképezéssel foglalkozott. Dolgozott a kataszteri felmérésben segédkező térképészek mellett. 1809-ig aktív katonai szolgálatot teljesített, rangja ezredesig emelkedett. 1797 és 1805 között megkezdte Magyarország térképének készítését, melyhez a katonai felmérések anyagát nem, de Görög Demeter és a megyei földmérők, térképészek munkáit kiegészítésként hatékonyan fel tudta használni. Egységes földrajzi koordináta-hálózatba helyezte azokat, a vetület nevét is feltüntette. Térképén, melynek címe: „Tabula generalis regni Hungariae” ( Pest, 1806) 500 magyarországi hely koordinátáját tette közzé. Hozzá helységnévtárat is csatolt (20 000 településnévvel). Műve új
korszakot nyitott a magyar térképészet történetében, mert az első polgári célú, minden részletében mért alapokon rajzolt, teljes egészében magyarok által készített munka. Első alkalommal határozták meg Magyarország határainak fontosabb pontjait csillagászati mérésekkel. Az új eredményeket hozó észleléseket Bogdanich Imre, a budai csillagvizsgáló adjunktusa végezte. A névanyag összeállításában az egyes megyék geometrái mellett jelentős érdemei vannak Schedius Lajosnak, a pesti egyetem esztétikatanárának. – Lipszky térképein a budavári meridiánt használta. 18l0-ben Ofen-Pesth címmel várostérképe jelent meg (IML 123, R, KPV 97).
(Az életrajzot Karsay Ferenc írta.)