Tisztelt Kollégák!

Mint sokan tudják, én térképtörténettel (is) foglalkozom, és elsősorban a XIX-XX. század közép-európai térképhistóriája érdekel.
Jelenleg az 1945-65 évek magyarországi térképtörténelméről írom doktori (Phd.) dolgozatomat.
Kérem mindazokat, akik ebben adatokkal, élményekkel, térképekkel tudnak segíteni, keressenek meg!

Megkezdődtek a "Magyar digitális térképjegyzék" munkálatai, elsőként - a szerzővel együttműködve - Szántai Lajos ATLAS HUNGARICUS című monumentális munkáját szerkesztjük táblázatos formába.
Várom azoknak a személyeknek és cégeknek a jelentkezését akik bármilyen formában támogatni kívánják ezt a tevékenységet.

Hegedüs Ábel
303-1426, 06-20/91-14-014
1089 Budapest, Visi Imre u. 14.
abelterkep@chello.hu

Március 21-én immár nyolcadszor gyűlünk össze a Várpalotában, ki az esélytelenek nyugalmával, ki magabiztosan, ki pedig izgatottan, hogy megtudjuk, ki milyen helyezést ért el a Szép magyar térkép pályázaton. Amíg megtudjuk az eredményeket, böngésszünk az előző évek listáiban!
Az információkat az ELTE TTK Térképtudományi Tanszék honlapjáról töltöttem le. A fontosabb adatokat táblázatba foglaltam, így ha részleteiben nem is teljesen hű, de együttesen jellemző képet kapunk a hazai "térképtermésről".
A teljes táblázatok a fent említett honlapon tanulmányozhatók, helyhiány miatt itt csak az élmezőny legfontosabb adatai láthatók. Mindenütt a nevezési listán feltüntetett adatokat használtam, még akkor is, ha az eredménylistában máshogy szerepelt. Különösen a közös nevezések okoztak problémákat, a táblázatban csillag jelzi, ahol feltűnő eltérést találtam.
A cégeknek a legutóbbi nevezéskor használt nevét tüntettem fel, némi rövidítéssel. Évszámként a pályázati kiírásban szereplő év szerepel, nem az eredményhirdetés időpontja.
A közönségszavazások közül csak háromnak van fenn az erdménye a honlapon.
Eddig összesen hetvenen neveztek legalább egyszer, kis és nagy cégek, magánszemélyek vegyesen, ebből negyvenen díjat is nyertek. Mindössze három cég próbálkozott minden alkalommal, további négyen hatszor, hárman pedig ötször. A legtöbb egyéni nevezést a Cartographia adta be (109), a közös pályázatokkal együtt pedig a Szarvas Térképészeti Ügynökség (115) áll az élen. Az egy alkalommal legtöbb alkotást nevezettek közül a Topográf 51 művel (1998) vezet, a Térképház 39 és a Szarvas Térképészeti Ügynökség 37-es "csomagja" előtt.
Talán a legfontosabb mutató az elnyert díjak száma. Ezt a Cartographia 18 különféle címmel vezeti, a Topográf pedig eddig összesen 15 díjat vehetett át. Ugyancsak e két cég vezet az első helyek számában (6 illetve 4), és a legsokoldalúbbak is ők, mivel 5 különböző kategóriában is szereztek már elismerést. Szorosan a nyomukban a Paulus (11) és a Stiefel (10) következik. Az előbbi az ún. harcsa-jelenségnek köszönheti sikereit: a grafikákkal és fényképekkel díszített térképek mind a nagyközönség, mind a zsűri körében nagy népszerűségnek örvendenek. Az utóbbi elsősorban iskolai falitérképei készítőinek kiválasztásában jeleskedik, de elcsípett néhány helyezést az idegenforgalmi és a sorozatok kategóriában is. (Vajon mitől "szép" egy sorozat, ha a darabjai egyesével nem azok?) Az élmezőnyhöz tartozik még a GiziMap 5, a DiMap és az Ábel Kft. 4-4 sikerrel, amit főként az idegenforgalmi térképek között szereztek. A katonai térképészet változatos neveken és témákban gyűjtötte be 5 elismerését.
Érdekesség, hogy a két díjnál többet szerzettek között csak a Szarvas és a DiMap "vallotta be", hogy munkájuk közös alkotás (67 és 50%-a az elismeréseiknek), a többiek mindig egyedül pályáztak. A legnagyobb relatív sikerrel a Természetbúvár Alapítvány Kiadó pályázott, egyetlen 1996-os pályázattal két díjat is nyert. Sokan vannak a megfontoltak: 1-2 nevezéssel ugyanannyi sikert 15 nevező aratott. A kettőnél többször diadalmaskodók eredményessége: Paulus 58% (19 nevezésből 11 nyert), GiziMap 56% (9-ből 5), katonai térképészet 33% (15-ből 5), Stiefel 32% (31-ből 10) és Ábel Kft. 25% (16-ból 4).
A díjhalmozók is az eddigiek közül kerülnek ki: egy alkalommal öt elismerést kapott a Cartographia és a Topográf '98-ban, négyet rajtuk kívül még a Paulus és a Stiefel is szerzett egy-egy évben.
Érdekes listát mutat a versenytől távolmaradók tábora. Több nagyobb cég visszavonult a versenytől (Magyar Térképház, Nyír-Karta Bt.) és olyan is akad, aki soha nem is próbálkozott (Freytag&Berndt Budapest). Örvendetes, hogy a határon túli komolyabb térképkiadók teljes létszámban a pályázók között vannak.
Végezetül az adatok tükrében néhány megjegyzés.
Sok esetben nehéz megállapítani, ki szerző és ki kiadó. Némelyik díjnyertes térképről máig nem tudni, hogy ki készítette!
Érdekes lenne egy olyan jellegű verseny, mint a Forma-1, azaz alapvetően az alkotók versenyeznének, az eredményeket pedig "istállónként", azaz kiadónként is összegeznék.
A pályázat alapelvei szerint a zsűriben nincsenek olyanok, akik főfoglalkozásban térképeket készítenek. A díjazások indoklásából és a tavalyi kiadvány írásaiból kitűnik, hogy a zsűritagok is úgy gondolják, hogy a "szépséghez" térképek esetén a "jóság" is hozzá tartozik. Ezért talán érdemes lenne a bíráló bizottság összeülése előtt egy "előzsűrizés", amely térképkészítőkből (is) állna, kiválogatnák a szakmailag megfelelő színvonalú darabokat, amelyek díjazásra és kiállításra kerülnének. (A munkát segítené, ha minden pályázó egy-egy adatlapot is csatolna a térképekhez.) Így a kiállítás sem lenne olyan zsúfolt és elférnének a feliratok is a térképek mellett. Mindamellett nem fordulhatna elő, hogy egy atlasz, amelynek még a címét sem sikerült magyarul megfogalmazni, és belül is gazdag tárháza a hibáknak, első díjat nyerjen.
Elgondolkodtató, hogy miért kell két példányt beküldeni, ha csak nagyon ritkán kerül a kiállításon hátoldali anyag a térkép mellé? A térképtár feltöltése is roppant fontos, ennek elősegítésére azonban jobb lenne bekérni a pályázattal együtt a pályázó előző évi térképeinek listáját, esetleg 2-2 térképpel, hogy ha a nyomda vagy a kiadó elmulasztotta leadni a köteles példányokat, legalább a térképtárban legyen belőle!

Hegedüs Ábel