A Lázár deák Térképészeti Alapítvány célja a hazai térképkultúra
színvonalának növelése, a térképhasználók körének szélesítése. Szívós
ismeretterjesztéssel elérni, hogy egyre több ember igényelje a
térképet, végezze munkáját térképpel vagy térképen.
A térképek és az egyéb térképészeti ábrázolási formák (földgömbök,
domborzati modellek, perspektivikus tömbszelvények) nagy hűséggel
képezik le a térbeli szerkezeteket és kapcsolatokat, ezért fontos
szerepet töltenek be mind a gyakorlati tevékenységben, mind a
tudományos megismerési folyamatokban.
Szükség van rájuk a műszaki létesítmények tervezésénél és
megvalósításánál, a mező- és erdőgazdaságban, a természeti
erőforrások feltárásánál, a környezetvédelemben, a honvédelemnél, a
turizmusnál és sportnál, és még hosszan sorolhatnánk az egyéb
felhasználási területeket.
Mindezeken felül a térképészeti modellezés számos tudományágban
nélkülözhetetlen kutatási módszer is.
Tehát van feladata napjaink térképészének!
De van hagyománya, iskolája is!
Ortelius atlaszának összes kiadása - az 1570. évi megjelenéstől kezdve - tartalmazta a bécsi Wolfgang Lazius Magyarország és a nagyszombati születésű Zsámboky János Erdély térképét, amely brassói szász Johann Honter munkájának kiegészített, javított térképe. Az 1579- es kiadástól kezdve Lazius műve mellett megjelenik Zsámboky Magyarország térképe is az atlaszban. Ettől kezdve két térkép is ábrázolja hazánkat az egyes kiadásokban.
Diderot és d'Alambert szerkesztésében készült francia Enciklopédia - első kötete 1751-ben, az utolsó 1772-ben jelent meg - a földrajz története címszó alatt a neves térképészek között a felvidéki Mikovinyt is említi. A pozsonyi városi mérnök 1732-ben megjelent "Epistolajá"-val, amely a topográfiai térképészet korszerű módszereinek latin nyelvű gyűjteménye, vívta ki az európai rangot.
A Partium-i származású Tóth Ágoston 1869-ben kiadott "A helyszínrajz és földképkészítés történelme, elmélete és jelen állása" c. műve a korabeli térképészet integrációs szemléletének manifesztuma.
A Morvaországból származó Kogutowicz Manó 1890-ben megalapította a Magyar Földrajzi Intézetet, amely az oktatás, a közigazgatás és a nagyközönség térképigényét olyan színvonalon elégítette ki, hogy az 1900. évi párizsi világkiállításon aranyérmet nyert.
A z erdélyi családból származó Teleki Pál munkásságát nemcsak Japán kartográfiájának feldolgozása, hanem a világviszonylatban is egyik első mű, a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázoló 1919-es ún. vörös térképe is a térképészeti irodalom értékei közé emelte.
Radó Sándor az 1964-es londoni XX. Nemzetközi Földrajzi Kongresszuson vezette fel a hét ország együttműködésével készülő 1:2,5 milliós világtérképmű terveit. Radó tevékenysége a nemzetközi együttműködés élvonalába vitte a magyar térképészetet.
1974 óta ICA (a Nemzetközi Térképészeti Társulás) minden bizottságában van magyar képviselet, és az 1980-90-es években nyolc éven keresztül Papp-Váry Árpád kuratóriumi tag személyében magyar alelnöke volt a világszervezetnek.
Tisztában vagyok azzal, hogy a Kárpát medence országainak soknyelvű, egymással összefonódó, gyakran összeakaszkodó történelmű területein gyakran politikai indulatokat váltanak ki a térképek. Pedig, mint a néhány tudós ember példája is mutatja: a szakemberek, a térképészek békében megférnek egymással. Munkájukban, - legyen a térkép bármilyen téma hordozója, terület bemutatója vagy névrajzi - névhasználati szokás tükrözője - a szakmai színvonal, a tudományos igényesség az egyetlen minősítő elv.
A térképészet története azt bizonyítja, hogy az ismeretek nemzetközi áramlása mellett a kutatások nemzeti céljainak alapvető jelentősége van abban, hogy a tudomány, a kultúra és a társadalom hatóerejévé válhasson.
A magyar térképészet mércéje a nemzetközi színvonal. Ez így volt a kezdetektől és hál' isten így van - mint a kiállított térképek zöme bizonyítja - ma is.
A pályázaton indult tizenöt térképész-műhely és térképkiadó közel száz munkája állításomat könnyedén igazolhatja, elég végigsétálni a kiállításon és megtekinteni az 1995-ben publikált munkákat. Ami viszont közvetlenül nem látszik, az a hatalmas változás, - mondhatom paradigmaváltás -, ami az elmúlt évek során végbement a térképészetben. A klasszikus kartográfiai munkát felváltotta a számítógéppel támogatott térképszerkesztés. A digitális térképészet áttörését látjuk. A pályázati anyag mögött álló, azokat készítő fiatal, átlag harmincas éveiben járó szakember gárda hatalmas szellemi ráfordítással öt-hat év alatt felzárkózott az európai kiadók komputer-technikájához és lépést tart a nemzetközi technikai- technológiai fejlődéssel.
A felkért szakmai zsűri:
és a zsűri segítői
| az alábbi döntést hozta |
A Lázár deák Alapítvány nevében tisztelettel gratulálok a díjazottaknak és köszönöm az összes pályázó szép művét. Köszönöm minden kedves közreműködő, a pályázat sikeres szervezésében és a kiállítás megrendezésében résztvevő barátunk, kollégánk munkáját.
A pályázatra beküldött művek 1996. április 30-ig megtekinthetők az
Országos Széchenyi Könyvtár Térképtárában, az első helyezést elért
térképek az Utazás '96 Kiállításon tekintetők meg.
Kérem kedves vendégeinket és kedves pályázóinkat, tekintsük meg együtt
a "Szép magyar térkép 1995" pályázati anyagából rendezett kiállítást!
Szép magyar térkép kiállítás és verseny 1995. Vissza a magyar térképészet kezdőoldalára!
