I. A témaválasztás indoka, az értekezés célja
A számítógépes kartográfia alkalmazásával
egyre inkább lehetőség nyílik különleges,
egyedi, mégis sokak érdeklődését felkeltő
témák térképi ábrázolására.
A diplomamunkám kiválasztásakor is ilyen megfontolásból
került sor a Közép-Tisza-vidék horgászati témájú
feldolgozására (Kovács 1995, Pődör 1995).
Jelen értekezés elsődleges célja, e munka folytatásaként,
olyan jelkulcsrendszer létrehozása, mely hazánk vizeire adaptálva
horgászati témájú térképsorozat alapjául
szolgálhat, így alkalmas arra, hogy Magyarország horgászvizeit
megfelelő részletességgel ábrázolhassuk. A
tematikus kartográfia ezen kis szeletét teljesen felölelő
dolgozatomban áttekintést nyújtok az adatgyűjtés
elsődleges forrásaitól kezdve a téma aprólékos
kivitelezésén át a kialakított jelkulcsrendszer vizsgálatáig.
II. Kutatási módszerek
A kutatás két eltérő területre terjedt ki,
ebből adódóan két különböző
módszer alkalmazására került sor.
A horgásztérképek vizsgálatánál, ezek
fajtáinak osztályozásánál, a tematikus térképészeten
belül elfoglalt helyük meghatározásánál,
továbbá a jelkulcs létrehozásánál a
kutatás a szakirodalom tanulmányozását, megjelent
térképek vizsgálatát, illetve az Internet böngészését
jelentette. Az így megszerzett ismereteket fejlesztettem tovább,
illetve alkalmaztam ezen speciális területen.
A kutatás további szakaszát az ily módon létrehozott
jelkulcs elemzése jelentette. Statisztikai, illetve pszichológiai
vizsgálati eredményekre alapozva összeállítottam
két alapvetően eltérő tesztet, melyekkel a kialakított
jelkulcsrendszer haljelekre vonatkozó elemeit vizsgáltam, az így
kapott vizsgálati eredményeket statisztikai feldolgozási
módszerek segítségével elemeztem, és következtetéseket
vontam le ezek felhasználásával.
III. Az értekezés tudományos eredményei
1. A tematikus térképekre vonatkozó különböző
osztályozási faktoroknak megfelelően meghatároztam
a horgásztérképek hovatartozását ezeken a rendszereken
belül.
2. A korábban, mások által megalkotott metódus szerint
rendszereztem és osztályoztam a horgásztérképek
különböző fajtáit.
3. A fellelhető és számomra hozzáférhető
térképészeti kiadványok vizsgálatát
elvégezve bebizonyítottam, hogy az értekezésben tárgyalt
és a Mellékletben látható térképi jelkulcsot
eddig még nem alkalmazták.
4. Ugyancsak a már megjelent térképészeti kiadványokra
hivatkozva alátámasztottam azon feltevést, mely szerint szükséges
és lehetséges a különböző halfajokat, különböző
jelkulcsi jelekkel ábrázolni.
5. Jelkulcsrendszert hoztam létre képszerű jelekből
a horgásztematika térképi megjelenítésére.
6. Vizsgálatokat végeztem a megalkotott térképjelek
információ-közvetítési képességének
és mértékének meghatározására.
Az utóbbi két pontot, mivel az értekezés magját
alkotják kicsit részletesebben is kifejtem az alábbiakban:
Az értekezés elsődleges gondolata és célja
egy olyan jelkulcsrendszer létrehozása volt, mely alkalmas arra,
hogy nagyobb méretarányú térképeken a horgászati
lehetőségekről a lehető legtöbb térképi
információt nyújtson mégpedig úgy, hogy a halak
legvalószínűbb tartózkodási helyét és
az adott helyhez rendelt faját magáról a térképről
le lehessen olvasni. Épp ezért nagyon pontosan ki kellett dolgozni
azokat az elveket, melyek segítségével az egyes halfajok
úgy ábrázolhatók, hogy bizonyos határokon belül
a megalkotott jel sematikus, ám őrzi az ábrázolt halfaj
egyedi jegyeit is. A speciális biológiai szakkönyvek, fajhatározók
bármely állatfaj esetén segítséget nyújthatnak
a fajok egyedi jegyeinek meghatározásában, amelyek egyértelműen
és kizárólagosan azonosíthatóvá teszik
az adott állatfajt. Ezen tervezési fázisban nyújtott
segítséget Pénzes Bethen és Tölg István
"Halbiológia horgászoknak" című könyve.
E mű felhasználásával meghatározhatók
azok a lépések, melyek segítségével megalkotható
egy egyszerűsített, mégis az egyedi, csak egy meghatározott
fajra utaló jellemzőket megőrző jelkulcsi jel. A megalkotott
jelek általában jól karikírozzák a bemutatott
halfajokat. Fontos, hogy az olyan egyedi jegyek, mint a törzs formája,
az úszók elhelyezkedése és formája, a fej alakja,
a bajuszok, esetlegesen a tok alakúakra jellemző fogas vértsor
stb., megfelelően hangsúlyosak legyenek. A szakirodalomra támaszkodva
eldönthető, hogy a jel megrajzolása során, mely anatómiai
részek, formák, vonalak legyenek hangsúlyosak, melyek kapjanak
színkitöltést, és melyek azok a jellemzők, amelyek
elhagyhatóak. Ezen halbiológiai forrás, illetve a már
megalkotott jelsorozat esetén alkalmazott módszereket követve,
bármely Magyarországon honos halfaj ábrázolása
megoldható. Az alaktanilag hasonló halfajok elkülönítésére
jól felhasználható a képszerű jel és
a halfaj nevét jelölő kezdőbetű kombinációja.
Madártani megfigyelésekre alapozva, hasonló elveket követve
madárfajok jelkulcsi jelét is megalkottam, így bizonyítva
ezen elvek általános érvényűségét.
Az előzetes elképzelések szerint (Kovács-Pődör
1998) az értekezés mellékletét képező
térképek az egész ország területét bemutató
horgászati témájú térképsorozat részét
képeznék. Épp ezért szükségesnek látszott
olyan jelkulcs kidolgozása, mely széleskörűen és
hatékonyan képes bemutatni az eltérő természeti
adottságú horgászati vizeket. Ahhoz, hogy kifejezetten a
tematikus téma ábrázolására speciálisan
létrehozott jelkulcs hatékonyságát, olvashatóságát
meg lehessen állapítani, továbbá bizonyítható
legyen, hogy ezek a jelek jól elkülöníthetők egymástól,
célszerűnek látszott vizsgálatokat végezni.
Számos más, a térképészeti irodalomban előforduló
eset igazolja azt, hogy érdemes effajta vizsgálatokat végezni
annak megállapítására, hogy a térkép
mennyire képes közvetíteni a kívánt információkat
a térképolvasó felé, illetve, hogy az milyen módon
interpretálja a térképi információkat.
Ilyen jellegű vizsgálatokat főként statisztikai értékek
térképen történő ábrázolásának
kapcsán végeztek.
Ezen vizsgálatok két fő irányban folynak. Vizsgálják
egyrészt a jelek méretének, illetve a jel által képviselt
értéknek az összefüggéseit, másrészt
színsorozatok és az egyes színekhez kapcsolt értékeknek
a térképhasználóra gyakorolt hatásait (Mersey
1990, MacEachren 1985, Lloyd-Steinke 1985, Slocum-Robeson-Egbert 1990).
A tematikus térképek ezen területén a horgásztérképek
esetében nem végeztek még ilyen kísérletet.
A számítógépek elterjedése azonban felgyorsítja
a térképkészítés folyamatát, továbbá
lehetővé teszi speciális témák egyedi feldolgozását.
Ilyen egyedi témák esetén, ahol a térképkészítő
fantáziájára van bízva a tematikus jelkulcs megalkotása,
azért célszerű vizsgálatokat végezni, hogy megállapíthassuk,
hogy az egyedi jelkulcs valóban a kívánt hatást váltja-e
ki a térképhasználóból, hiszen a nem megfelelő
jelkulcs a számítógép segítségével
könnyen javítható és átalakítható.
Az általam végzett vizsgálatok célja az volt, hogy
bebizonyítsam, hogy az értekezésben tárgyalt tematikus
jelkulcs valóban megfelel a kitűzött céloknak. Térképészeti
és pszichológiai vizsgálatok eredményeire alapozva,
összeállítottam két eltérő tesztfeladatot,
melynek segítségével az előbb említett módszerekkel
formába öntött tematikus jelek hatékonyságát
vizsgáltam, térképi környezetben és azon kívül.
Ezen vizsgálatoknak két főbb eredménye:
a) Sikerült objektív módszerekkel (tesztekkel, és azok
eredményeinek a feldolgozásával) bizonyítani a jelek
hatékonyságát.
b) Olyan módszer elveinek alapjait raktam le, melynek segítségével
más tematikus térképek, egyes jelkulcsi elemeinek hatékonyságát
is vizsgálni lehet.
Hogyan épültek fel a tesztek?
Mindkét tesztfeladatban három jelsor hatékonyságát
hasonlítottam össze. Az egyik az előzőekben leírt
képszerű haljelek, a másik geometriai jelek (kör, négyzet,
háromszög) és betűk kombinációja, a harmadik
pedig színes körök sora.
A vizsgálat első része arra irányult, hogy térképi
környezetben összehasonlítva a három jelsort felfedezhető-e
szignifikáns különbség a képszerű jelek hátrányára.
A Velencei-tó horgásztérképét felhasználva
készítettem egy térképkivágatot, melyen az
eredeti térképhez képest kevesebb tematikus jel szerepelt.
A kilenc fajta jel valamelyikéből csak egy másikából
akár kilenc darab is szerepelt a térkép részleten.
Összesen 38 db jel fajtáját és helyét kellett
megjegyezni a vizsgálati alanyoknak tíz perc alatt. Ezt követően
ki kellett tölteniük egy vaktérképet, ahol a megfelelő
jel fajtáját kellett feltüntetniük az adott helyen. Ez
a folyamat jól modellezi a térképhasználatot. Egyrészt
tanulmányozni kell a jelmagyarázatot, másrészt az
egyes objektumok térképi helyét is rögzíteni
kell a memóriában. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy az objektivitás
kedvéért átlagemberek voltak a kísérleti alanyok.
Ez az első kísérlet egyértelműen azt mutatta,
hogy a képszerű jelek laikusok számára is megjegyezhetők.
A második kísérletben a vizsgálat kizárólag
a három jelsorra korlátozódott. A vizsgálati alanyoknak
a három oszlopba rendezett jelsort számokhoz kötötten
kellett memorizálniuk. Majd a vizsgálati lapon oszloponként
összekevert jelsorok mellé a helyes számot kellett beírniuk.
A vizsgálat segítségével le lehet mérni, hogy
az egyes személyek mennyire képesek az eltérő jellegű
jeleket (képszerű, geometriai, színes körös jelek)
memorizálni és elkülöníteni egymástól.
Az eredmények azt mutatták, hogy a laikusok közel azonos hatékonysággal
boldogultak mindhárom jelsor tekintetében.
Ezen vizsgálat második részeként kb. 1 óra
elteltével újra kitöltettem a vizsgálati lapot ugyanezekkel
a személyekkel, azt vizsgálván mennyire rögzültek
a memóriában ezek a jelek, mennyire megjegyezhetőek. Az eredmények
összegzése azt mutatta, hogy a képszerű jelek a laikusok
számára is jól elkülönülnek egymástól
és megjegyezhetők.
Az első és a második vizsgálat - amely két
részből állt - egyaránt alátámasztja
azt a feltevést, hogy a jelek a nem szakemberek számára is
hatékonyan közvetítik a térképi információkat,
tehát alkalmasak arra, hogy a gyakorlatban sikeresen használjuk
fel ezeket.
Más hasonlóan speciális téma feldolgozása esetén,
az így megtervezett vizsgálatok segítségével
ugyancsak bizonyítható az újonnan kitalált jelkulcs
létjogosultsága.
FELHASZNÁLT IRODALOM:
KOVÁCS V.: A Közép-Tisza-vidék főbb horgászhelyei.
Diplomamunka. Budapest, 1995.
KOVÁCS V.-PŐDÖR A.: Magyarország horgászvizeinek
térképi ábrázolása. Geodézia és
Kartográfia 1998/9. pp. 31-34.
LLOYD, R. - STEINKE,T.: Comparison of Quantitative Point Symbols: The Cognitive
Process. Cartographica 1985/22/1.
MERSEY, J. E.: Colour and Thematic Map Design. The role of Colour Scheme and Map
Complexity in Choropleth Map Communication. Monograph 41. Cartographica 1990/27/3.
pp. 5-33.
MACEACHREN A.: Accuracy of Thematic Maps: Implications of Choropleth Symbolisation.
Cartographica 1985/22/1.
PŐDÖR A.: A Közép-Tisza-vidék főbb horgászhelyei.
Diplomamunka. Budapest, 1995.
SLOCUM, T.A. - ROBESON, S.H. - EGBERT, S.L.: Traditional Versus Sequenced Choropleth
Maps: An Experimental Investigation. Cartographica 1990/27/1.