Plihál Katalin:
Magyarországot és az Erdélyi Fejedelemséget ábrázoló térképek forrásai
(1528 és 1709 között)
(tézisek)
Magyarországról az első részletes és nyomtatásban is közreadott térkép, amely Lázár alkotása 1528-ban látta meg a napvilágot, majd azt követően jelent meg Erdély szászok lakta vidékének önálló mappája, amelyet Johann Honter szerkesztett 1532-ben Baselben. Később ugyan ő adta közre Erdély új részletes térképét valamikor 1546 és 1548 között. Ez utóbbi kiadásból napjainkra csak töredék maradt fenn, de közkézen kellett forognia, mert azt használta utóbb Sebastian Münster és Zsámboky János is!
Mind a Magyar Királyságban, mind az Erdélyi Fejedelemségben a politikai és hadi állapotok nem kedveztek az egész országra kiterjedő helyszíni térképezésnek, illetve térképhelyesbítéseknek sem. Annak ellenére - ha nagy időközökben is -, készültek részletes, egyes területeken részben helyszíni bejárások nyomán térképek hazánkról, amelyeknek alkotói Wolfgang Lazius (1552-1556), Nicolaus Angielius (1566), Martin Stier (1664), és Giovanni Morando Visconti(1699) voltak.
Vajon ez azt jelenti szükségképpen, hogy Magyarországról és Erdélyről készített mappák tartalmukban csak akkor változtak, ha új részletes térképek látták meg a napvilágot?
Léteztek-e más források, ami alapján a különböző nemzetbéli kiadók mappáikat elkészíthették e területekről?
Hogyan és milyen csatornákon terjedtek - ha terjedtek -, az új ismeretek a XVI.-XVII. századokban Európának e térségéről Hollandiában, Németországban, Franciaországban stb.?
A közel két évszázad térképeinek helynévanyagát feldolgozva a következő tapasztalatokra jutottam.
- A térképszerkesztők adatgyűjtéseik során felhasználták elődeik műveit is. Nem sikerült olyan, csak egyetlen forrásra támaszkodó munkát találnom. (Ld. Ortelius atlaszaiban előbb 1570-től, majd 1573-tól 1612-ig ugyanazon a címen közreadott "Transilvania" című térképek sem teljesen azonos tartalmúak!)
- A vízrajz látszólagos hasonlósága nem biztosítéka a helynevek azonosságának.
- A névanyag sokoldalú elemzése eltűnt, lappangó térképek nyomára vezetett el idáig is, illetve a későbbiekben vezethet még el.
- Új helynevek részben a hadi- és politikai eseményekhez köthetők, de e kutatások irányították rá a figyelmet a peregrináció és magyarországi térképek eddig látókörön kívül maradt kapcsolatára is.
- A korabeli térképkészítés és -szerkesztés gyakorlata nem volt olyan egyszerű és sematikus, mint ahogy arra a különböző szerzők származási táblázatai alapján következtetni lehet.
- Vizsgálataim eredményei alapján minden látszólag azonos kiadás valójában egyedinek tekinthető, mert egyetlen új név beillesztése a korábbi kiadás nyomólemezére már azzá teszi azt.
Vissza a magyar térképészet kezdőoldalára!