1965-ben jelent meg „A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályai”, amelyet azóta is használnak nemcsak a térképészek, hanem mindazok, akik a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási előírásait követik.
Az elmúlt évtizedek jelentős helynévgyűjtései, a „Magyarország földrajzinév-tára” című sorozat munkálatai, továbbá új atlaszok, iskolai térképek, várostérképek, autótérképek, turistatérképek kiadásai nagy mennyiségű új névanyagot hoztak a felszínre. Ezeknek a neveknek túlnyomóan nagy részét be lehetett illeszteni a már meglévő rendszer szabálypontjaiba, de eddig még rendezetlen írású névtípusok is felbukkantak. Számos régi szabálypont megfogalmazásán is javítani lehetett, illetve kellett, ezért célszerűnek látszott az 1965-ös szabályzat bővítése és – átcsoportosítások és összevonások révén – egy olyan jól áttekinthető kiadvány létrehozása, amely érzékelteti földrajzinév-írásunk szabályainak korszerűsödését és a mai élő névanyaghoz való alkalmazkodását is. Az idén elkészült kéziratot, mint „A magyar helyesírás szabályai” (legutóbbi) 1984. évi 11. kiadásának földrajzi névi fejezetében lefektetett előírásokat, elveket és útmutatásokat követő szabályzatot, az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága már elfogadta.
A földrajzi neveknek tehát nincs új helyesírása, mindössze – remélhetően rövidesen – megjelenik a földrajzi nevek helyesírási szabályainak olyan újabb összeállítása, amely tudatosan, az immár több évtizedes akadémiai és térképírási hagyományok megtartására épült.