Az 18. század a magyar állami polgári műszaki szervezet, a polgári mérnöki intézmény kialakulásának időszaka. Mérnökök alkalmi, majd állandó alkalmazására elsőként a Magyar Kamara keretein belül került sor. A kincstári uradalmak gazdálkodásának fejlesztéséhez, a sóbányászat és -szállítás megszervezéséhez, a harmincadhivatalok igazgatásához mérnökökre és térképekre volt szüksége a Kamarának. A műszaki munkálatok kapcsán az ügyintézés megkövetelte, hogy - akár határvitáról, vízrendezésről, útépítésről, építkezésekről stb. volt szó - a felsőbb, a döntéshozásban résztvevő és az érintett kormányszervek, illetve érintett birtokosok, személyek megfelelő tájékoztatásban részesüljenek. Így a beruházások tervezése során készült térképeket is több példányban kellett elkészíteni. Ez a munka kezdetben többnyire a mérnökre vagy tanítványaira hárult, esetleg tehetségesebb hivatalnokok végezték a másolást. 1753-tól azonban már külön alkalmazottja volt a Kamarának, aki rézmetszőként és rajzolóként sokszorosította a formanyomtatványokat, tervrajzokat és a térképeket. Jogilag 1773-ig, gyakorlatilag pedig 1769-ig Zeller Sebestyén látta el ezt a feladatot, ezt követően 1791-ig nevelt lánya, Gundel Barbara.

Szokás szerint vendégeket is szívesen látunk.