(1. ábra)
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Természettudományi Kar
Térképtudományi Tanszék
Budapest
Történeti áttekintés
Magyarországon hosszú története van a sajtótérképek különböző formái készítésének. Had mutassak be néhány főbb pontot ahol a magyar sajtótérképek jelentős mértékben hozzájárultak a fejlődéshez. Legtöbb ilyen esemény Radó Sándor professzor úr nevéhez fűződik.
Az első szervezett rendszert, mely adatok és információk gyűjtésével és azok tematikus térképeken történő bemutatásával foglalkozott, egy emigráns magyar térképész kartográfus hozta létre - de Magyarországon kívül. Ezt az ügynökséget, melyet "Rosztának" hívtak sajtóügynökségként Bécsben Ausztriában 1920-ban alapították és 1922-ig működött. A térképek, melyet az ügynökség létrehozott elsősorban az államhatárok változásaira és ezeknek békeegyezményekre vonatkozó hatásaikra koncentrálódtak. A termékek nagy példányszámban kerültek szétosztásra más kiadók számára.
Ezt a sajtóügynökséget - mely részben a napi sajtót is ellátta a katonai, politikai és földrajzi hírek illusztrálására is szolgáló térképekkel - az elkövetkezendő években újra szervezték, ill. újból megalapították. Alapvetően az ügynökséget a Szovjetunió támogatta és több név alatt működött: először "Pressegeo" (vagy "Pressegeographie"), majd "Inpress" és végül 1936-ban "Geopress" működött Berlinben, Párizsban végül Genfben egészen a II. világháború végéig.
Jelentős lépés történt a sajtótérképek fejlődésében Magyarországon az 1960-as évek közepén. Két kiadványt is alapítottak Budapesten ez idő tájt.
Az elsőt, melynek neve "Cartactual" volt 1965-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy friss térkép-információval támogassa a nemzetközi térképügynökségeket. Kezdetben négy alkalommal jelent meg, főszerkesztője Radó professzor volt. A későbbiekben egy kéthavonta megjelenő periodikává vált és fokozatosan növekedett méretben és fejlődött megjelenésében (színek száma, megjelenési nyelvek, bibliográfiai információs kiegészítők). A "Cartactual" információkat gyűjtött az új térképi elemekről (autópályák, víztározók, vasutak, stb.) valamint a földrajzi változásokról (új nevek, új adminisztratív egységek, stb.) a világ minden tájáról. Ezeket a térképek előfizetéses alapon kerültek szétosztásra tér képkiadókhoz, könyvtárakhoz, egyetemi tanszékekhez, valamint érdeklődő emberekhez a világ minden táján egészen az 1990-es évek elejéig. A "Cartactual" utolsó éveiben (főszerkesztője Csáti Ernő volt) a Nemzetközi Kartográfiai Társulás (International Cartographic Association, ICA) támogatásával készült. A "Cartactual" egy különleges professzionális kiadvány volt a maga 25 éves megjelenése során. (Jelen előadás szerzőinek egyike a "Cartactual" szerkesztője volt tizenhárom éven át.)
A második, mely egy térképészeti ügynökség volt és "Terra" nevet viselte 1966-ban alapították azzal a céllal, hogy rövid határidővel földrajzi és politikai térképeket készítsen egy címben a magyarországi napi sajtó számára, ill. több színű "insert" térképekkel lássa el a fejlődő TV műsorokat. Suara Róbert és stábja térképek százait készítette el évente, melyek segítettek a változó világ megértésében.
A 80-as évek végi, 90-es évek politikai és gazdasági változásai a sajtókartográfia területén is jelentős változásokat, átalakulásokat okoztak. Finanszírozási okok miatt megszűnt a "Terra" és a "Cartactual", az addigi állami tulajdonú sajtótermékeket privatizálták. Továbbra is jelentek meg térképek a napi sajtóban azonban a színvonal jelentős mértékben visszaesett.
A sajtókartográfia Magyarországon hosszú ideig nem volt tudományos kutatás tárgya. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Térképtudományi Tanszéke - jelentős mértékben Scharfe professzor úr (Freie Universität Berlin) és az általa vezetett kutatócsoport munkái által inspirálva - az utóbbi időben vállalta fel ismét a téma tudományos igényű gondozását.
Sajtótérképek Magyarországon
A sajtókartográfia jelenének bemutatásához át kell tekintenünk a sajtó helyzetét, vizsgálnunk kell a megjelenő térképeket mennyiségi és minőségi szempontból és figyelmet kell fordítanunk arra a piaci környezetre, melyben jelenleg ezek a térképek készülnek.
A mai magyar sajtó volumenét tekintve - figyelembe véve a megjelenő napi-, heti- és havi lapok mennyiségét és példányszámát - nem hasonlítható össze egy fejlett nyugat-európai ország sajtójához, de még a néhány évvel ezelőtti önmagához sem. Jellemző a napilapokat tekintve a példányszám vonatkozásában az országos lapok túlsúlya és a laponkénti relatíve alacsony példányszám. A médiapiac napjainkban Magyarországon erősen fejlődő tendenciát mutat. Ma Magyarországon 12 országos megjelenésű és 19 helyi (un. megyei lap) jelenik meg naponta összesen csaknem két milliós példányszámban.
Kutatásaink során a rendelkezésre álló idő és egyéb lehetőségek figye lembevételével megkíséreltük felmérni, hogy a napisajtóban körülbelül mennyi térkép jelenik meg. Pontos számot nagyon nehéz meghatározni. Ez a szám évente kb. 500-600 térképet jelent, melynek döntő hányada az országos terjesztésű napilapokban jelenik meg (kb. 450, míg 150 a megyei lapokban). A felmérés során figyelmen kívül hagytuk a hirdetésekben megjelenő térképeket és az időjárási térképeket.
A térképek ábrázolási módjának vizsgálatakor jelentős különbségeket találtunk a megjelent térképek között.
Alapvetően három típust lehetett elkülöníteni: vektoros, raszteres, fénykép és fénykép alapú kiegészített.
Ez utóbbira mutatunk példát a következő ábrán.
A bemutatott térkép - mely Magyarország legnagyobb példányszámban megjelenő napilapjának címlapján jelent meg - egy másik igen érdekes és sajátságos problémát vet fel, ez pedig a szerzői jogok kérdése. A térképen látható, hogy egy autóatlasz megfelelő részlete szolgált alaptérképként, melyet a Népszabadság-Grafika megnevezésű térképkészítő egészített ki a hozzárendelt cikkben szereplő információkkal. A bemutatott térképen semmi nem utal a felhasznált alaptérkép eredetére. Ez sajnos nagyon gyakran előfordul a vizsgált térképeken.
A vizsgált térképek minőségére is a heterogenitás a jellemző. Általános a számítógép használata, de időnként megjelentek olyan térképek is, melyeket nyilvánvalóan kézzel készítettek el.
A térképek jelentős részében (kb. 30-40%) találtunk ábrázolástechnikai, névrajzi és földrajzi hiányosságokat, többnyire elnagyolásokat. Erre példa a következő ábra:
Ez azért is sajnálatos, hiszen ahogyan a németországi kutatások is bizonyították a sajtótérképek a társadalom egésze számára a legnagyobb tömegben hozzáférhető térképészeti termékek, sőt a társadalom egy jelentős része számára az egyedüli térképek melyek oktatási, nevelési szereppel bírnak.
Tanszékünk internetes Web Site-ján dr. Zentai László kollégánk külön oldalt nyitott a legkirívóbb példák bemutatásának. Ennek egy jellemző részletét láthatják a következő ábrán.
Célunk ennek közkincsé tételével kizárólag az építő kritika volt.
A térképeket a készítésükre rendelkezésre álló idő szempontjából három kategóriára osztottuk:
Igen érdekes megvizsgálni azt, hogy kik a térképek készítői. A "Terra" térképészeti ügynökség működésének idején szinte kizárólagosan tőle jelentek meg térképek a sajtóban. A "Terra" ügynökségnél térképészek dolgoztak, ami egyben garanciát is jelentett a térképek minőségére. A "Terra" megszűnése egyben óriási piaci űrt hagyott maga után ahová kezdetben kisebb, részint egyszemélyes vállalkozások próbáltak betörni. Ezek szinte mindegyike egy adott napilaphoz kapcsolódott. Ezt a helyzetet egészítették ki a szerkesztőségek grafikusai, akik térképkészítéssel próbálkoztak. Ebben az időszakban nagyon sok térkép jelent meg a készítő feltüntetése nélkül (un. "névtelen térképek"). Általánosan megállapítható, hogy a hazai sajtóban megjelenő hazai készítésű térképeket nem térképészek készítik. Az utóbbi időben egyre több térkép jelenik meg külföldi forrásból (pl. Reuters), természetesen ez esetben a forrás feltüntetésével.
A jelenlegi magyar piaci helyzetről elmondható, hogy a klasszikus értelemben vett olyan térképészeti sajtóügynökség nem működik, mely a nyomtatott sajtó egészének kínálati alapon további szerkesztőségi feldolgozásra alkalmas alaptérképeket illetve referencia térképeket tudna rövid határidővel szállítani. Ezt természetesen befolyásolhatja a kereslet tőkeereje is, mivel a magyar napilapok jelentős része a fennmaradásáért küzd. Erre nézve csak a trendek becslésére vállalkozhatunk, hiszen az ezirányú információkat a lapok szigorúan üzleti információkként kezelik.
Az Internet hatása a sajtókartográfiára
Az Internet erőteljes terjedése - csaknem általánossá válása - hatással van, illetve lehet - sok egyéb mellett - a sajtókartográfiára is. Az Internet véleményünk szerint ma már a tömegtájékoztatás egyik eszközének tekinthető és mint ilyen az un. "Mass Media" része. Az Interneten megjelenő sajtótermékek két típusa létezik. Általános tendencia a világban, így Magyarországon is, hogy a vezető lapok saját Web Site-al rendelkeznek, ahol az adott lap egyes példányainak legfontosabb híranyaga - kilúgozva - az olvasók (Internet használók) számára hozzáférhetők. Sajnálatos tény, hogy a megfigyelési időszakunk során (1997 január-június) a vezető magyar lapok Web oldalainak egyikén sem tűntek fel az ezen időszak alatt az adott lapban megjelent térképek. Ez számunkra azért is furcsa volt, mert olyan cikkek is felkerültek a Web Site-ra, melyek nyomtatott eredetijéhez a lapban térkép kapcsolódott.
A sajtótermékek Interneten való megjelenésének másik módja a kizárólag digitális formában létező "újságok". Magyarországon szép számmal hozzáférhetők ilyen termékek az Interneten keresztül. Ezekben sajátosságaik folytán - többnyire un. "réteglapok" - szintén nem találtunk térképeket.
Az Interneten megjelenő térképeket elméletileg két kategóriára lehet osztani. Az elsőbe azok tartozhatnak, melyek változtatás nélkül az eredetileg nyomtatásban megjelenő változatok szkennelt formái. Ezek ugyanazokkal a sajátságokkal bírnak, mint a nyomtatott sajtó esetében (nagyon rövid készítési idő, sematizált ábrázolási mód, egyszerűsített névrajz). A másik kategóriába azok a térképek tartozhatnak, melyek csak digitális formában léteznek. Ezen térképekre elméletileg már más szabályok érvényesek mind a térképkészítési oldalon, mind az információfogyasztás szempontjából.
A térképkészítés vonatkozásában a készítési idő nő (nincs szigorú lapzárta, nincs nyomási idő, stb.). Az információfogyasztás szempontjából ugyanakkor már nem beszélhetünk "rövid idejű" térképekről, hiszen a fogyasztó a térképet nem csak egy rövid ideig szemlélheti. Ez természetesen visszahat a készítői oldallal szembeni elvárásokra, vagyis igény merül fel a részletgazdagabb, információdúsabb térképi ábrázolásra. Az egész pro blémakör még élesebben veti fel a szerzői jogok kérdését, hiszen ezeket a térképeket mint minden digitális formában megjelenő információt könnyű másolni, vagyis az eredeti meghagyásával illetve annak károsítása nélkül el lehet lopni.
Amikor kutatásaink során erre a pontra érkeztünk sok ilyen és ehhez hasonló kérdés merült fel bennünk, amelyre nem tudtunk eredeti és azonnali választ adni. A fentiekben ezek közül csak néhányat említettünk, de további kutatásainkat egyértelműen ki kívánjuk ezirányban terjeszteni.
Összefoglalás
Magyarország jelen volt a sajtókartográfia megszületésénél, színvonalas tr adíciókkal rendelkezik ezen a területen. A 80-as évek végi, 90-es évek politikai és gazdasági változásai a sajtókartográfia területén is jelentős változásokat, átalakulásokat okoztak, a színvonal jelentős mértékben visszaesett.
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Térképtudományi Tanszéke az utóbbi időben vállalta fel ismét a sajtókartográfia tudományos igényű kutatását.
A magyar médiapiac európai mércével mérve nem nagy de gyorsan fejlődő tendenciát mutat.
A mai magyar sajtóban megjelenő térképek jelentős része külföldi sajtótermékekből illetve hírügynökségektől átvett anyag. A hazai készítésű sajtótérképeket szinte kizárólagosan nem térképészek készítik.
A megjelenő térképek mind ábrázolási, mind tartalmi szempontból vegyes minőségűek.
Ma a magyar médiapiacon nincs olyan térképészeti sajtóügynökség, mely a nyomtatott sajtó egészének kínálati alapon további szerkesztőségi feldolgozásra alkalmas alaptérképeket illetve referencia térképeket tudna rövid határidővel szállítani.
Az Internet hatása a sajtókartográfiára nem kellően feldolgozott, az ebben rejlő lehetőségek nincsenek megfelelő módon kihasználva.