A Kartográfiai Szakosztály ötven esztendeje*

Dr. Márton Mátyás
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

A kezdetek

A  Kartográfiai  Szakosztály – az  MFTTT-n  belül – különösen  a  magyar térképszerkesztők,
-technológusok, -feldolgozók, -használók, -gyűjtők, -forgalmazók, földgömb- és dombortér-kép-készítők, térképtárosok, névrajzzal foglalkozó nyelvészek, térképész tudományos munka-társak, tanárok és geoinformatikusok szakmai polgári szerveződése a szakismeretek és infor-mációk terjesztése, népszerűsítése céljából, továbbá az érdekelt más szakterületek művelőivel és az állami irányítással való kapcsolattartás érdekében. A Szakosztály tevékenysége végig hí-ven tükrözte a szakterületen végbemenő társadalmi, gazdasági és technológiai változásokat. A maga területén mindig azon munkálkodott, hogy az ottani eredményeket minél szélesebb kör-ben terjessze és használatossá tegye. Különösen sokat tett a számítógépes térképészet, a digi-tális technológia vonatkozásában és a jövőben is a legkorszerűbb eljárások bevezetése érde-kében szervezett szakmai-társadalmi összefogással kívánja folytatni tevékenységét.
Szakosztályunk 1956 áprilisában alakult meg. Ha végigtekintjük az elmúlt ötven esz-tendő tisztségviselőit, megállapíthatjuk, hogy ők a szakterület felsőoktatási, felügyelő minisz-tériumi munkatársain túl, a két legjelentősebb térképkiadással foglalkozó cég – a Magyar Honvédség Térképészeti Intézete (neve többször változott) és a Kartográfiai Vállalat (illetve jogutóda a Cartographia Kft) alkalmazottaiként – vállalták ezt a feladatot (1. táblázat). Sajnos többen már nincsenek közöttünk.

1. táblázat: A Kartográfiai Szakosztály tisztségviselői

Itt érdemes megemlíteni, hogy 1956-ban már működött az ELTE-n a Térképtudományi Tan-szék (1953-tól), és megalakították (1954-ben) a Kartográfiai Vállalatot, a polgári térképellátás – ide értve természetesen az oktatást szolgáló térképeket is – biztosítására.
A Kartográfiai Szakosztály 1959. október 7–10. között rendezte első országos, térkép-kiállítással egybekötött konferenciáját, amelyen 12 országból több mint 50 külföldi szakember is részt vett. (A szocialista országok mellett az NSZK-ból és az USA-ból voltak résztvevők és előadók is.) A programban szerepelt a Kartográfiai Vállalat, az „Offset-nyomda” (ahol a Kar-tográfiai Vállalat térképeit ekkor nyomtatták), valamint a Budapesti Történeti Múzeum fővá-rost ábrázoló térképeinek kiállítása. 238 oldalas kötetben tették közzé a konferencia anyagát (Kartográfiai Konferencia 1959. október 7–10. GKE, Budapest, 1961). A záróülésen határo-zatok is születtek. Ezek egyike a magyar kartográfia nemzetközi térképészeti kapcsolatainak kiépítésére szólított fel. (1959-ben alakult meg a Nemzetközi Térképészeti Társulás!) A meg-valósítás Radó Sándorra várt.
Radó Sándor közvetlen vezetői feladatot szakosztályunkban nem töltött be, de az egész magyar polgári kartográfia mögött ott állt nagy – és nemzetközileg is elismert – szakte-kintélyével. 1962–1978 között évente rendezett nemzetközi tanácskozással egybekötött tér-képkiállításokat (2. táblázat). Ez különösen azért volt óriási jelentőségű, mert ebben az idő-szakban a magyar szakemberek külföldi konferenciákon való részvételének lehetősége még igen-igen korlátozott volt.

A Szakosztály működése a kartográfia technológiái fejlődésének tükrében

Természetes, hogy nem lehet a magyar térképészet elmúlt 50 éves történetét a Kartográfiai Szakosztály, bővebben a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület, a mai Magyar Földmérési, Tér-képészeti és Távérzékelési Társaság története nélkül vizsgálni. Az állítás megfordítása is igaz persze, hiszen az MFTTT, szűkebben a szakosztály tagjai aktív tagjai a magyar kartográfus társadalomnak. Ha a szűk terjedelmi lehetőségek mellett viszonylag hű képet sikerül adnunk a magyar térképészet (geokartográfia) elmúlt 50 évéről, eleget teszünk azon feladatunknak is, hogy a szakosztály történetét áttekintsük.

2. táblázat: A Radó szervezte nemzetközi tanácskozások és térképkiállítások (1962–1978)

S ha már a térképkiállításokról esett szó, meg kell említeni, hogy rendszeresen megje-lent a magyar térképészet – nagyobb részt hazai közönség előtt is – az Országos Mezőgazda-sági Kiállítás és Vásáron (1976, 1980…, részben Radó Sándor szervezésében), a CAMP 1972. évi és következő tanácskozásain, a GIS Openen, valamint a GIS/LIS Nemzetközi Térin-formatikai Tanácskozásokon (1993-tól). Esetleg ide sorolható a Mezőgazdasági Múzeum Földmérési és térképészeti kiállítása (1977), a Hidrográfiai térképkiállítás (Bendefy rendezé-sében), a Hadtörténeti térképbemutató (1990), a FÖMI Szakmatörténeti kiállítása (2002), a székesfehérvári Tematikus térképészet kiállítás (1999), az 1989-es ICA-konferencia során megnyílt négy kiállítás: a Nemzetközi térképkiállítás (Rátóti Benő vezetésével), a Földabro-szok Magyarországról (OSZK munkatársai), a Három évszázad föld- , ég- és csillagászati gömbjei (Coronelli Társaság, ELTE Térképtudományi Tanszék) és a Magyar katonai térképek (Hadtörténeti Intézet – később 2005-ben is).
Állandó múzeumi kiállítások is létesültek a FÖMI (Bosnyák tér) és a Katonai térképé-szet (Szilágyi Erzsébet fasor) épületében.
A magyar kartográfia területén az elmúlt 50 esztendő két alapvető technológiaváltást hozott. Az 1960-as években a mérettartó műanyagfólián (többnyire asztralonon) történő tervi és tisztázati rajzi munkarészek előállítását, az erre (is) épülő karc- és fototechnológiát, majd pedig az 1990-es években – a COCOM-lista megszűnte nyomán a személyi számítógépek széles körű elterjedése következtében – a számítógépes térképkészítés nem vártan gyors áttö-rését. Ez a gyors áttörés kétségtelenül a szükséges hardverkörnyezet, valamint a térképkészí-tésre (is) alkalmazható szoftverek viszonylagos olcsóságának (széles körű legális és – valljuk be – illegális) elérhetőségének, illetve a magyar felsőoktatás magas színvonalának, az akkori Térképtudományi Tanszéken az ELTE-n folyó munkának volt köszönhető. Ez tette lehetővé azt is, hogy a polgári kartográfiában – a rendszerváltozást követően – nagy számú kis- (rész-ben kényszer-) vállalkozás jött, jöhetett létre.
Utalnom kell azonban arra is itt, hogy az Intergraph-alapú nagygépes térképező rend-szerek is megjelentek hazánkban (MH Térképészeti Közhasznú Társaság, Magyar Állami Földtani Intézet, a MTA Földrajzi Kutató Intézete stb.), és az 1990-es évek elején még vezető polgári cég, a Kartográfiai Vállalat is kísérletezett ezzel. (Fel kellett adnia, mert az így előállí-tott térképek árát a bevételből hosszabb távon sem lehetett finanszírozni! Ezt csak állami pén-zek felhasználásával tehette volna, amire nem volt mód.) Így tehát kimondható, hogy a ma-gyar polgári kartográfia ma gyakorlatilag a PC- és a MacIntosh-gépeken futó elsősorban gra-fikus (pl. CorelDraw, Freehand stb.), illetve tervezőmérnöki (CAD) programok segítségével állítja elő a piacra kerülő térképek döntő hányadát.
A számítógép megjelenése a térképek tömeges előállításában azonban csak az egyik szegmense a változásnak. Ha a paradigmaváltást úgy tekintjük, hogy a hagyományos papírtér-képek előállításának hagyományos eszközparkja (tus, fóliák, forgatások, filmek stb.) számító-gép-alapú eszközparkra cserélődött, amely gyakorlatilag a teljes technológiai folyamatot ural-ja, de interaktív módon a folyamatok mögött lépésről lépésre ott áll a szakember, akkor az alapvető változást akár lezártnak is tekinthetjük. Gyakran ez csupán egy rajzeszköznek (csuk-lós kihúzó, rajztoll) a számítógépes egérre cserélődését jelenti. A szakembert azért érdemes különösen hangsúlyozni, mert sokan, egy-két számítógépes szoftver több-kevesebb ismereté-nek birtokában már rögtön kartográfus-szakembernek (is) képzelik magukat.
Számomra ma már úgy tűnik, hogy a paradigmaváltás – tágabb értelemben – csak most kezdődik igazán, mert a számítógép betörése a kartográfiába korábban meg sem álmo-dott térkép- és atlasztípusok sorának kialakulását hozta és hozza majd magával (elektronikus világatlaszok, multimédiás város-, országtérképek, internettérképek stb.). És igaz ugyan, hogy ezeknek a térképeknek az elkészítéséhez a korábbi térképkészítési ismeretekre maradéktala-nul szükség van, sőt ezeken túl szükséges legalább egy grafikus szoftver professzionális isme-rete, de ez sem elegendő önmagában. A korszerű információhordozó és -megjelenítő eszkö-zök számára készülő térképek kidolgozásához új szemléletre, ezen eszközök képességeinek maradéktalan ismeretére is szüksége van annak az új térképész-generációnak, amely ezen esz-közök segítségével kívánja majd kiszolgálni a térképfelhasználót. Megindult egy olyan folya-mat is, amely a térinformatika és a kartográfia együttműködését hozta bizonyos – szélesebb felhasználói körök számára kialakított – térinformatikai rendszerek esetében, amelyeknél a megjelenítés is igen igényes, jó színvonalú. Vagy megemlíthetjük a GPS kartográfiai-informa-tikai-közlekedéstechnikai alkalmazását, amely előbb-utóbb széles körű igénnyé fejlődik a gépkocsihasználók körében, és amelynek térkép-megjelenítési kérdései új feladatok elé állít-hatják a kartográfusokat is, tekintettel arra, hogy a felhasználók szívesebben látják a megszo-kott papírtérképhez hasonló ábrázolást a képernyőkön, mint színes vonalak kuszának tűnő sokaságát. Sorolhatnánk még tovább az új alkalmazásokat és kihívásokat...
A paradigmaváltás tehát folyik és ez jelentős feladatokat ró a szakoktatásra is.

A kartográfusképzés

Hazánkban napjainkban említésre méltó új térkép hagyományos technológiával már nem ké-szül. A kartográfia területén világszerte folyamatossá váló változás és fejlődés hazai sikeres követése, azaz a munkába lépő kartográfus szakemberek tudásszintjének folyamatos karban-tartása alapvetően függ az oktatás színvonalától.
Hazánkban az egyetlen tanszék – amely felsőfokú végzettségű szakemberek képzésé-vel ezen a területen foglalkozik, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi Tan-széke – alig idősebb szakosztályunknál. Az együttműködés szoros. Az első és a mai szakosz-tályelnököt is a tanszék adta. E műhely oktatási stratégiája röviden talán úgy jellemezhető, hogy a mindenkori ismereteknek megfelelő nemzetközi szinten próbálja tartani az oktatási anyagot az új és egyre költségesebb technika pénzügyi finanszírozási nehézségei ellenére is, és ezt sikerrel teszi. A lényegesen csökkenő óraszámban oktatott, de a korábban elmondottak szerint el nem hanyagolható hagyományos térképkészítési eljárások alapjai ma is szerepelnek a tananyagban. A felszabaduló óraszámban azonban az új ismeretek átadására nyílik mód. Ezt a rugalmasságot a nagyfokú oktatói szabadság, az oktatók folyamatos önképzése, valamint az teszi lehetővé, hogy szinte minden kartográfus szaktanár aktívan is műveli a szakmát, azaz maga is készít térképeket. Ezen felül pedig természetesen részt vesz a hazai és nemzetközi ku-tatásokban, egyrészt a Nemzetközi Térképészeti Társulás keretén belül, részben pedig kihasz-nálva a rendszerváltoztatást követően egyre szélesebbé váló nemzetközi közös kutatási pro-jektek lehetőségeit. Hasonlóan az oktatásban: ösztönzi a kartográfus hallgatókat egy-két kül-földön eltöltött szemeszter elvégzésére, ami jó alapot nyújthat hosszabb távon a nemzetközi együttműködés biztosítására és egyénenként tudományos előmenetelükre is.
Természetesen a Szakosztályon belül gondoskodunk arról, hogy a Tanszék munkatár-sai a Társaság keretei között is mindezen tevékenységükről beszámohassanak: az előadásokon a legkorszerűbb eljárásokról a résztvevők számára információt nyújtsanak és tudományos eredményeiket ismertessék.
Az utóbbi néhány évben további nyitás is jellemezte a szükségesnek ítélt változásokat a magyar felsőoktatásban, amelyre az új név – Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék – is utal. A nemzetközi szinten is helyes irányok és arányok, illetve a képzési és a kutatási te-rületen végzett munka egyértelműen pozitív visszaigazolása az a tény, hogy a Nemzetközi Térképészeti Társulás 1999-es minősítése szerint a tanszék szakmai színvonalát tekintve (ok-tatás, kutatás-fejlesztés) az első három európai katedra között említtetik.
Az elmúlt 50 év során munkába álló térképészek döntő hányada itt kapott szakképzést. Az 1957-ben végzett első évfolyammal együtt 401-en (2005) szereztek itt diplomát. Ehhez vi-szonyítva nem meghatározó, de nem is elhanyagolható a volt Szovjetunióban oklevelet szer-zettek száma a magyar kartográfusok között (49 fő), különösen a képzés ottani „aktív idősza-kát” figyelembe véve (1961–1990 között).
A középfokú szakemberképzés a vizsgált időszak első felében megoldatlan volt. A Kartográfiai Vállalatnál az érettségi vizsgával rendelkezők számára szervezett kétéves szak-képzés állami elismertetése nagy nehézségekbe ütközött, és mindössze csupán két ilyen „bel-ső” tanfolyam indult (egy Budapesten, egy pedig Debrecenben). Ezért szorgalmazta a szakma a középfokú képzés hivatalos megvalósítását, megindítását: térképészeti szakközépiskola léte-sítését. 1983-ban végzett az első osztály az Asztalos János (utóbb Varga Márton) Szakközép-iskola térképész szakán. A képzésben azóta (2005-ig) 465 fő a nappali, kb. 80 fő pedig a leve-lező szakon végzett. A legkiválóbbak az ELTE-n folytatták, illetve folytatják tanulmányaikat.
Térképészeti oktatási rendszerünk ma teljes mértékben teljesíteni tudja az ország ilyen irányú szakemberigényét, és hozzájárul a tudományos munkatársak magas fokú képzéséhez. Társaságunk jó fórum fiatal szakembereink munkássága elindításához is, és ők élnek is vele.

A szakosztálytagok, megnyilvánulási lehetőségek, korszakos munkák

Az MFTTT tagjainak Szakosztályunkhoz tartozásáról nincs külön nyilvántartás, hiszen mind-egyikük bármely szakosztály előadásait látogathatja. A sok éves tapasztalat azt mutatja, hogy mintegy 40–50-en tartozhatnak szakosztályunkhoz. Számos tagtársunk más előadásokra is el-jár, s vitatni lehet, hogy ki melyik szakosztályhoz tartozik. Engedtessék meg nekem egy sze-mélyes példát felhozni, hogy e kérdésre rávilágítsak: Tremmel Ágoston, aki egykor szakosz-tálytitkárunk volt, ma már kevésbé látogatja üléseinket, hiszen inkább vesz részt a Szakmatör-téneti Szakosztály által szervezett előadásokon vagy a Szeniorok Tóth Ágoston Klubjában. Mégis örömmel és tisztelettel tartjuk a Kartográfiai Szakosztályhoz tartozónak, s reméljük, nem tagadná meg ezt a hovatartozást ma sem. És hasonlóan: több hozzánk sorolt kollégára le-het méltán büszke a volt Geodéziai és Kartográfiai Egyesület, illetve a mai MFTTT két vagy akár több szakosztálya is!
A tavaszi-nyári és az őszi-téli időszakban külön-külön rendszerint 2–5 előadást szer-vezünk. Ma 6–8 főre tehető azok száma, akik minden előadáson rendszeresen megjelennek, a látogatottság pedig 12–20 fő közötti. A helyszín korábban a Kartográfiai Vállalat vagy a FÖMI tanácsterme volt, újabban az ELTE valamelyik előadóterme ad otthont az előadások-nak. Így gyakran nyílt és nyílik mód számos térkép, atlasz és más kiadvány helyszíni, illetve munka közbeni bemutatására is. Ugyanakkor ilyen módon gyakorlatilag terembérleti díj nél-kül sikerült működnünk napjainkig, s ez a jövőben is biztosítottnak látszik. Természetesen gondoskodunk az előadásokhoz szükséges technikai eszközökről is.
Az előadott témák sokszínűek. A nagy technológiaváltások időszakában a legtöbb elő-adás ezekkel kapcsolatos témákhoz kötődött. Az alább felsorolt, nemzetközi összehasonlítás-ban is számottevő munkák mindegyikéhez a készülés során és a megjelenést követő időben is több előadás kapcsolódott. Egyaránt fordul elő beszámoló a Nemzetközi Térképészeti Társu-lás konferenciáiról vagy egy-egy szakkérdés vizsgálatáról. Téma lehet tudományos kutatással (is) megalapozott korszerű, új termék bemutatása, illetve hagyományos, de új technológiával készített térképészeti termék ismertetése stb. Fiatal szakemberek számára rendszeresen nyílik lehetőség kutatási tevékenységük bemutatására – hogy csak a legtipikusabb példákat említsük. Esetenként az MFTTT Szakmatörténeti, illetve a Magyar Földrajzi Társaság Térképészeti Szakosztályával vagy a Magyar Térképbarátok Társulatával közösen szervezünk előadásokat.
A legérdekesebb témák többnyire helyet kapnak szakfolyóiratunk hasábjain is. A Geo-dézia és Kartográfia szakcikkein kívül számos szakkönyv, jegyzet, tudományos atlasz és tér-kép látott napvilágot tagtársaink munkájának eredményeképpen, valamint több tucat térképpel illusztrált könyv is kikerült a különböző műhelyekből. Ezek megmérettetésének immár rend-szeres fóruma lett az évenként megrendezett „Szép magyar térkép” kiállítás, illetve korábban néhány éven át a „MATE Szakmai díj” odaítélése kínált további értékelési lehetőségeket.
Ötven év munkájának felsorolása lehetetlen. Születtek azonban olyan munkák, ame-lyek nemzetközi összehasonlításban is említést érdemelnek. Ezek részben kartográfiai – jogi tag – intézményeink, vállalataink, cégeink és az ott dolgozó tagjaink, részben a kutatással és az oktatással foglalkozó kollégáink szakszerű munkáját dicsérik. A válogatás ugyan erősen szubjektív, mégis engedtessék meg a szerzőnek egy ilyen – néhány tételt tartalmazó – áttekin-tés a teljesség igénye nélkül, a szűken vett polgári geokartográfia területéről:
– Világatlasz.
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1959
– Cartactual (Cartinform melléklettel) [főszerk.: Radó Sándor/Csáti Ernő (1981-től)]
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1965–1993 (1–158. szám)
– Fábián Pál–Földi Ervin–Hőnyi Ede: A földrajzi nevek és megjelölések írásának szabályai
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965;
Fábián Pál–Földi Ervin–Hőnyi Ede: A földrajzi nevek helyesírása
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1998;
– Magyarország nemzeti atlasza
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1967
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1989
– Irmédi-Molnár László: Térképalkotás
Tankönyvkiadó, Budapest, 1970
– Magyarország regionálisatlasz-sorozata (I–VI. kötet)
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1974
– Kartográfiai értelmező szótár [ford., szerk.: Földi Ervin]
Földmérési Intézet, Budapest, 1974
– Többnyelvű kartográfiai automatizálási értelmező szótár (I–II. rész) [szerk.: Csáti Ernő]
MÉM OFTH Földmérési Intézet, Budapest, 1976
– Magyarország földrajzinév-tára
I. Fontosabb domborzati, táj- és víznevek
MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal, Budapest, 1971
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1984
II. Megyei kötetek (19 kötet)
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1978–1981
– Klinghammer István–Papp-Váry Árpád: Földünk tükre a térkép
Gondolat Kiadó, Budapest, 1983
– Magyar kartográfiai irodalom
Kartográfiai bibliográfia 1498–1975 [szerk.: Karsay Ferenc dr.]
Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1983
– Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978 (1 kötetes)
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988 (2 kötetes, bővített kiadás)
– Nagy világatlasz
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1985
– Történelmi világatlasz
Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1991
– Közép-Európa atlasz
Szent István Társulat–Püski Kiadó, Budapest, 1993
– Magyarország atlasza
Cartographia Kft, Budapest, 1999
– Zentai László: Számítógépes térképészet
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2000
– Magyar geodéziai és kartográfiai irodalom
Bibliográfia 1976–1995 [szerk.: Karsay Ferenc]
MFTTT, Budapest, 2003
S ha a geokartográfia rangos kiadványairól ejtünk szó, mindenképpen említeni kell a Radó Sándor által 1964-ben a londoni XX. Nemzetközi Földrajzi Kongresszuson bemutatott két és fél milliós méretarányú világtérkép London című mintaszelvényét. Meg kell emlékezni arról, hogy ezt követően kartográfusaink igen jelentősen hozzájárultak e térképmű elkészülté-hez: a 224 szelvényből 43, a 38 átfedő szelvényből 7 (mind észak-amerikaiak), valamint ezek névmutatója készült hazánkban, a tudományos előkészítő munkán belül pedig a földrajzi ne-vek írásmódjára vonatkozó és a névmutató elveinek készítését tisztázó feladatokat láttuk el.
Ha a tisztelt olvasó elgondolkodik, talán magyarázni sem kell, hogy miért ezek a mű-vek kerültek fel a „toplistára”.
Szakosztályunk tagjai jelentősen hozzájárultak régebbi és újabb térképek atlaszok ha-sonmás kiadásához. Említhetjük a Lázár-térképek kiadását, a Cartograpbica Hungarica I. cí-mű kiadványt (OSZK), Szathmáry Tibor: Descriptioját, a Térképtudományi Tanszék Honte-rus, Reguly stb. térképeit, az Országos Levéltár (Reisz T. Csaba) kiadványait, melyek részben elvezetnek a Szakmatörténeti Szakosztály működési területére, részben pedig más együttmű-ködő partnereink tevékenységéhez. Emellett ráirányítják a figyelmet a térképnyomdászok és
-nyomdák (Kartográfiai Vállalat, katonai nyomdászok, korábban pedig a Magyar Földrajzi In-tézet és az Ofszet Nyomda) munkatársainak nem eléggé elismert munkásságára is.
Szakosztályunkban az utóbb említett témákról is előadások sora született.

Nemzetközi szakmai-tudományos tevékenység
Kapcsolatok a nemzetközi és hazai társszervezetekkel

Rangos nemzetközi szervezetünk, a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) csak 1959-ben alakult meg, azaz csaknem egyidős szakosztályunkkal. Hazánk 1964-től vesz részt munkájá-ban. Ha szakosztályunk tagjainak az elmúlt 42 (közös) évben kifejtett tevékenységét összevet-jük más szakosztályainkkal, nem kell szégyenkeznünk!
ICA-konferencia Magyarországon:
1989. augusztus 17–24. Budapest, Vigadó.
ICA-bizottsági ülések Magyarországon:
1973. augusztus 22–26. Térképautomatizálási bizottság (Budapest),
1983. szeptember11–16. ICA Végrehajtó bizottság, Oktatási és képzési bizottság, Térkép-készitési technológiák bizottság együttes ülései (Visegrád, ELTE-vendégház),
1989. augusztus 17–24. Az ICA Budapesti konferenciáján számos bizottság ülésezett,
1993. április 27–29. Oktatási és képzési bizottság, Térképek és térbeli adatok használata bizottság, valamint a Nemzeti és regionális atlaszok bizottsága „Elektronikus atlaszok” címmel szervezett együttes ülése (Visegrád, ELTE-vendégház),
2000. február 4–6. Az ICA Oktatási és képzési bizottságának ülése (Budapest, ELTE),
2000. szeptember 8. Az ICA Térképészet és gyermekek bizottságának ülése (Budapest, ELTE),
2003. május 2–4. Az ICA Végrehajtó bizottságának ülése (a bizottságok vezetőinek rész-vételével) (Budapest, ELTE).

A Nemzetközi Térképészeti Társulásban elismert tevékenységet folytattak:
Radó Sándor a Tematikus térképészeti bizottság tagja (1964), elnöke (1972–76),
Csáti Ernő a Térképautomatizálási bizottság tagja (1964),
Földi Ervin a Terminológiai bizottság tagja (1964),
Klinghammer István a Térképészképzési bizottság tagja (1972),
Papp-Váry Árpád a Technológiai bizottság tagja (1972),
Stegena Lajos a Térképtörténeti bizottság tagja (1974),
Boholy Ágnes a Várostérképezési bizottság levelező tagja (1984), tagja (1986),
Ajtay Ágnes a Nők a térképészetben bizottság egyik alapító tagja (1986),
Bíró József a Vakok és csökkentlátók térképei bizottság tagja (1989),
Márton Mátyás a Tengertérképezési bizottság levelező tagja (1989), tagja (1993),
Török Zsolt A térképészet elméleti kérdései bizottság tagja (1991),
Bassa Gizi a Nők a térképészetben bizottság tagja (1995),
Zentai László a Vizualizációs bizottság tagja (1995).
Reyes Nuñez, Jesús A térképészet és a gyermekek bizottság tagja (1995), alelnöke (2003),
Zentai László a Térkép és internet bizottság levelező tagja (1999),
Zentai László az Oktatási és képzési bizottság tagja (1999), elnöke (2003),
Dutkó András a Tengertérképezési bizottság levelező tagja (2004).
A Magyar Nemzeti Bizottság
elnökei: Radó Sándor és Papp-Váry Árpád,
titkárai: Csáti Ernő és Pokoly Béla.

Nemzetközi munkaértekezletek, konferenciák Magyarországon:
1989. augusztus 24–27. Coronelli-szimpózium (Budapest, ELTE),
1999. január 16–19. International Workshop on Mass Media Maps (Budapest, ELTE),
2000. szeptember 5–8. Conference on Teaching Maps for Children: Theories, Experiences
and Perspectives beginning the 3rd Millennium (Budapest, ELTE),
2003. december 4–5. European Education in Geodetic Engineering, Cartography and
Surveying (EEGECS) Socrates Thematic Network Undergraduate Education Working
Group Meeting (Budapest, ELTE),
2005. július 17–22. International Conference on the History of Cartography – Changing Borders (Budapest, ELTE),
2006. május 23–25. Leopoldina Meeting: Thematic Mapping in Geosciences - Applications using New Technologies and Media (Budapest, ELTE).

Nemzetközi társszervezeteinkben való érdemi közreműködés (ma):
Zentai László a Nemzetközi Tájfutó Szövetség Térképbizottság tagja (1996), titkára (2002),
Reyes Nuñez, Jesús a European Education in Geodetic Engineering, Cartography and Surveying (EEGECS) Socrates tematikus hálózat tagja (2002), 2002–2004 között az Undergraduate Education munkacsoport vezetője;
Török Zsolt az Imago Mundi Ltd. igazgatótanácsának tagja (2006).

Az ENSZ keretében folyó névegységesítésben való érdemi közreműködés:
Földi Ervin, Pokoly Béla, Mikesy Gábor, Dutkó András tagtársaink munkáját dicséri. E tevé-kenységnek nagy szerepe volt a hazai földrajzi nevek írásának rendezésében, valamint földraj-zinév-tárak elkészítésében.
Hazai társszervezeteinkben való érdemi közreműködés (napjainkban):
Tárcaközi Földrajzinév-bizottság
Földi Ervin, Dutkó András bizottsági elnök,
Pokoly Béla titkár,
Gercsák Gábor, Hőnyi Ede, Kiss Lajos, Márton Mátyás, Mikesy Gábor tag.
Magyar Földrajzi Társaság
Papp-Váry Árpád a Magyar Földrajzi Társaság elnöke,
Klinghammer István aTérképészeti szakosztály elnöke,
Török Zsolt a Térképészeti szakosztály titkára.
Tiszteleti tagok: Domokos György, Dudar Tibor, Papp-Váry Árpád.
Magyar Térképbarátok Társulata
Papp-Váry Árpád a Magyar Térképbarátok Társulata elnöke (2002-ig).
Magyar Térképészek Egyesülete
Hutyán Róbert a Magyar Térképészek Egyesülete elnöke.
Bódis Gábor a Magyar Térképészek Egyesülete titkára.

A Szakosztály kitüntetettjei – Szakmai elismertség

Nehéz lenne felsorolni is azokat, akik az elmúlt ötven esztendőben tudományos fokozato(ka)t szereztek (pl. külföldi akadémiai tagság) vagy állami kitüntetésben (pl. Kossuth-, Széchenyi-vagy Állami Díj, Munka Érdemrend vagy a Magyar Köztársaság Érdemkereszt különböző fokozatai stb.) részesültek, még sokkal többen kaptak munkájuk elismeréseképpen vállalati kitüntetéseket. Név szerint kell említeni azonban azokat, akik szakosztályunk tagjaként a leg-magasabb nemzetközi és hazai szakmai kitüntetéseket elnyerték.
A Nemzetközi Térképészeti Társulás kitüntetettjei (tiszteleti tagok):
Radó Sándor (1974), Papp-Váry Árpád (1995) és Klinghammer István (2003).
Lázár Deák Emlékéremmel kitüntetettek:
Takács József (1958), Radó Sándor (1960), Irmédi-Molnár László (1964), Érdi-Krausz György (1968), Hrenkó Pál (1978), Földi Ervin (1982), Karsay Ferenc (1984), Ajtay Ágnes (1986), Domokos György (1988), Papp-Váry Árpád (1988), Klinghammer István (1990), Bakonyi Kálmán (1992), Mélykúti Mihály (1994), Boholy Ágnes (1988), Tremmel Ágoston (1988) és Csáti Ernő (2005).
Fasching Antal Emlékéremmel kitüntetettek:
Hőnyi Ede (1992), Righofer János (2002) és Földi Ervin (2004).
Az MFTTT örökös tagságát elnyertek:
Domokos György, Karsay Ferenc, Mélykúti Mihály, Földi Ervin, Hőnyi Ede és Tremmel Ágoston.

A közeljövőről

A geokartográfiai paradigmaváltás az első nagy lépést – a nagy példányszámban előállított, főként papírhordozójú térképek előállításának technológiaváltását követően is folyik, amint arra a korábbiakban már utaltam. Néhány kulcsszó – szubjektív – említése azonban talán jól körvonalazhatja a jövő irányait: digitális kartográfia, CD-, DVD-atlaszok; on line térképhasz-nálat; GPS helyszínelés – naprakészen tartáshoz; elektronikus eszközök széles körű alkalma-zása; kézi TV-s mobil telefon; turista- és tájfutó sporttérképek.
Végül: szakmai (ágazati) múzeumi térkép- és adattár létesítése, az összefogás és együttműködés erősítése az egyre szaporodó térképész cégekkel, kisvállalkozásokkal.

Köszönetnyilvánítás

A következő tagtársaimnak tartozom köszönettel az áttekintés elkészítéséhez nyújtott segítsé-gükért: Bassa Gizella, Boholy Ágnes, Buga László, Földi Ervin, Hidas Gábor, Karsay Ferenc, Hőnyi Ede, Papp-Váry Árpád, Pokoly Béla, Zentai László és Zsámboki Sándor.