ELNÖKI KÖSZÖNTŐ
Kedves Barátaim!
Különleges öröm és megtiszteltetés számomra,
hogy Önöket ebben a csodálatosan szép városban
köszönthetem. Sopron nekünk a hűség jelképe,
mivel a trianoni békeszerződést követő népszavazáson,
1921 december 4-én, a város polgárai szinte kivétel
nélkül Magyarországot választották hazájuknak.
A "hűség városa" mindig Kelet és Nyugat határán
helyezkedett el, hiszen Scarbantia a "borostyánút" egyik
jelentős állomása volt, a 11. században pedig az íjászok,
azaz a "lövérek" védték a határgyepűt.
A város német neve Ödenburg is erre utal, ugyanis lakóinak
többször kellett újjáépíteniük az "elhagyott
várat". Bizonyára az egyedülálló természeti
táj, annak flórája és a faunája, a harmonikusan
illeszkedő, építészeti és történelmi
emlékekben gazdag város együttesen teszi Sopront "az ország
kapujává". Ez a kapu keletre és nyugatra egyaránt
nyitott, egymással találkozó és egymásra épülő
kultúrák találkozóhelye.
Nos, mi is itt találkozunk. A hazánkban és a világ
számos országának diaszpóráiban élő
magyar földtudományi szakemberek immár hatodszor adnak randevút
egymásnak, most éppen azon az egyetemen, amelynek a történelmi
gyökerei is összekötnek bennünket. A soproni Nyugat-Magyarországi
Egyetem, amelynek elődje, a Selmecbányáról ide költöztetett
Bányászati és Erdészeti Akadémia 1922 óta
a magyar felsőoktatás és kutatás fellegvára.
A város kiemelkedő személyiségei között
több olyan "geosz" szakember található, akik itt
születtek vagy életük jelentős részét illetve
egészét itt töltötték. Kevéssé ismert,
hogy Kitaibel Pál a város bencés gimnáziumának
diákja volt, mint ahogy az sem köztudott, hogy itt született
Fényi Gyula a híres csillagász és itt dolgozott Bella
Lajos, a kiváló régész is. Napjainkhoz közeledve
már jól ismert és tisztelt tudósok, egyetemi tanárok
és akadémikusok sorát említem, akik közül
Thirring Gusztáv geográfus, Hillebrand Jenő archeológus,
Faller Jenő bányamérnök, a Központi Bányászati
Múzeum alapítója, Vendel Miklós geológus, Tárczy-Hornoch
Antal geodéta és Verő József vegyész iskolateremtő
oktatói és kutatói tevékenysége példaértékű
és határokon átívelő. Tágabb szakterületünk
a földtudomány és a Földre vonatkozó ismeretek
bővítése, átadása. Bár hazához,
helyhez kötötten élünk, szakmánkról vallott
felfogásunk és gondolkodásunk lehet határok nélküli.
Éppen ez az, ami bennünket vezérel, hogy a történelmi
kelet és nyugat határán keressük azokat a szálakat,
amelyek bennünket magyarként, kutatóként és oktatóként
egyaránt összekötnek. A GEO 2002 találkozónknak
is ez a célja és ehhez kívánok Önöknek sok
sikert.
Budapest, 2002. július 1.
Jó szerencsét!
Korpás László