A térképek szolgáltatják a jól szervezett államokban a leghasználhatóbb területi leltárt, mert - a "hol mi van?", "hol mennyi van?" kérdésre válaszolva - az igazgatási egységekre vonatkozó statisztikai adatfelvételek eredményeit földrajzi elrendezésben, a területi kapcsolatokat, összegfüggéseket és viszonyokat közvetlenül értékelhető formában mutatják be.
Ezért a közigazgatási célú térképek története szinte egyidős az államszervezés történetével.
Számuk igen nagy, tartalmuk egyszerű, alakjuk, méretük és alkalmazási céljuk változatos.
Ide lehet sorolni az adózás céljait szolgáló kataszteri térképeket, a város- és községtérképeket, a megyetérképeket és az országtérképeket.
Egy részük kisebb alakú kézi térkép, más részük falitérkép, megint más atlaszba szelvényezett országtérkép.
A magyar térképtörténet jeles szerzők - Hevenesi Gábor, Mikovinyi Sámuel, Görög Demeter, Lipszky János, Hátsek Ignác - nagyszerű munkáit őrzi.
Az 1867-es kiegyezés után berendezkedő magyar államigazgatás legelső térképeit Péchy Imre és Homolka József munkássága alapján az Államnyomda állította elő. Az Államnyomda 1900-ban bocsátotta közre a 12 lapból álló "A Magyar Állam közigazgatási térképe" c. 1:360 000 méretarányú művét.
Ez Magyarország legnagyobb méretű közigazgatási alaptérképe, amelyet aztán sok célra felhasználtak. Rajzoltak rá forgalmi adatokat, felhasználták vízi, közlekedési, sőt az 1900-as népszámlálás nyelvi adatainak feltüntetésére is.
Az Államnyomda nagy közigazgatási térképe mellett a Magyar Földrajzi Intézet Kogutowicz Manó tervezésében egy 1:900 000-es közigazgatási térképet adott ki, amely azután szintén éppen úgy alkalmasnak bizonyult a legkülönfélébb felülnyomásra, mint az Államnyomda nagy térképe.
Az 1910-es népszámlálás anyaga alapján, az elkészült helységnévtár feldolgozásával az Államnyomda 1914-ben 1:400 000-es közigazgatási térképet publikált, amely egyike volt a legszebb közigazgatási térképünknek. Több változatban látott napvilágot, méretaránya sokféle ábrázolásra tette használhatóvá. Az idők során példányai elhasználódtak, eltűntek, ma már nem hozzáférhetők a kutatók, érdeklődők számára.
A most kézhez vett, a Talma Kiadó gondozásában, Zentai László tervezésében és az ELTE hallgatóinak bevonásával létrejött nagyszerű munka ennek az 1914-es térképnek felhasználásával készült. Ez nem digitális fakszimile, hanem javított, több más forrás segítségével kiegészített és grafikai megjelenítésében megújított mű, a gondos elődök munkáján alapuló új térkép.
A Kárpát-medence egymással perlekedő, gyakran összeakaszkodó népeinek történetében egy korszakot lezáró állapotfelvételt kap az olvasó. Ilyen volt a XX. század elején földrajzi - ahogy ma mondjuk - infrastruktúránk.
Mindenki, akit csupán csak érdekel, vagy aki kutatja az akkori viszonyokat, jól hasznosíthatja a térképet a területi vonatkozások és azonosítások eldöntésében. Ez a mű az alkotók munkáján túl a kiadó szándékát is dicséri.
Kívánom használják eredménnyel.

Budapest, 2000. január 5.

Klinghammer István
tanszékvezető egyetemi tanár