Az információs világhálózat (WWW) lehetőségei a térképészetben

Zentai László,
az ELTE Térképtudományi Tanszék adjunktusa

(Megjelent a Geodézia és Kartográfia szakfolyóirat 1996/3. számában)


Napjaink "divatos" rövidítése a WWW - World Wide Web (magyarul talán világméretű pókhálónak lehetne fordítani). Lassan már nincs olyan újság, hetilap, tudományos kiadvány ahol ez a rövidítés ne fordulna elő. A WWW egy alig néhány éve létező lehetőség, melyet az Internet erőforrásainak integrált elérését teszi egyszerűbbé.
A WWW-t 1989-ben kezdték el fejleszteni Svájcban a CERN-nél, de csak 1991 óta ismert szélesebb körökben, majd 1994-95-ben indult meg a robbanásszerű fejlődés (Egyes felmérések szerint 1995-ben a Web használóinak száma kéthavonta megduplázódott).

Az Internet technikai háttere

Az Internet, mint a legtöbb tudományos fejlesztés, eredmény katonai eredetű. A rendszer bonyolultságára jellemző, hogy a legtöbb Internettel foglalkozó könyv azzal kezdődik, hogy a felhasználó ne is próbálja meg megérteni, hogyan működik az Internet, lényeg hogy működik.
Röviden talán úgy lehetne definiálni, hogy az Internet a számítógépes hálózatok hálózata. Ma már a világon több tízmillió számítógép képes bekapcsolódni az Internet hálózatba, számuk már Magyarországon is több tízezer. Nagyon kevés ország számít csak fehér foltnak, ennek oka sem elsősorban a technikai lehetőségek hiánya, hanem a politika félelme az információk ellenőrizhetetlen nemzetközi áramlásától.
Ahhoz hogy egy számítógép bekapcsolódhasson az Internetbe szükséges egy Internet szolgáltató. Ez a lehetőség az oktatási intézmények polgárai számára a világon mindenütt ingyenes (itt elég ha a bekapcsolandó gépbe beszerelünk egy megfelelő hálózati kártyát), de természetesen a lehetőség mások számára is elérhető.
Ma már egy otthoni számítógép bekapcsolása az Internet hálózatba csak pénzkérdés: be kell szerezni egy modemet, melynek segítségével telefonvonalon keresztül kapcsolódhatok az Internet szolgáltatóhoz (melyért természetesen külön is kell fizetni a telefonvonalon felül).
Nem véletlenül nem volt idáig arról szó, hogy milyen számítógéppel kapcsolódhatok az Internetbe. Bármilyen komolyabb számítógép a kisebbektől (Amiga, IBM PC, Apple-McIntosh) a legdrágább UNIX alapú munkaállomásokig képes az Internet részévé válni. (A UNIX operációs rendszer napjaink egyik legelterjedtebb, legfejlettebb operációs rendszere a munkaállomások területén.)

Az Internet lehetőségei

Az Internet többféle lehetőséget kínál a felhasználóknak (ezek közül csak a legismertebbeket sorolom fel):

1. Telnet: belépés egy távoli gépre. Ezt a legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, hogy egy olyan gép előtt ülünk, melynek billentyűzete és monitorja van csak előttünk, míg maga a számítógép a világon bárhol lehet. Ehhez persze szükséges az is, hogy ahhoz a géphez (ezek már általában UNIX alapú gépek, hiszen csak azok képesek egyszerre több felhasználót kiszolgálni) legyen hozzáférési jogosultságunk.

2. Ftp: állományok mozgatása gépünk és egy távoli számítógép között.

3. E-mail, elektronikus levelezés: minden Internet felhasználó rendelkezhet egy egyedi címmel, melyre bármely más felhasználótól kaphat elektronikus levelet. Nagyon egyszerű analógia, ha úgy tekintjük, hogy van egy postaládánk, amelyet bármikor (a világ bármely pontjáról) megnézhetünk. Ez az Internet leggyakrabban használt lehetősége. Egyetemünkön pl. minden hallgató kaphat e-mail címet és az egyetemisták zöme él is ezzel a lehetőséggel.

4. Newsgroup (hirdetőtábla): az azonos érdeklődési körű emberek csoportja, akik az őket érdeklődő témában a központi címre küldött e-mail üzenetekkel megbeszélik problémáikat. Ma már néhány ezer ilyen csoport létezik világszerte (számítógépes, kulturális, sport és egyéb témákban).

Ezek a leggyakoribb lehetőségek, de nagyon izgalmas (és valószínűleg hamarosan egyre ismertebb lehetőség) pl. az Internet telefon. S bár telefonszerű szolgáltatások a UNIX alapú gépek között már régóta lehetségesek (tkp. két egymástól távol lévő gép előtt ülő két felhasználó egyszerre gépelhet a másiknak szóló üzenetet, s egyszerre mindkettejük gépelése látszik a képernyőn), az Internet segítségével a valódihoz igencsak hasonlatos telefonbeszélgetések is lebonyolíthatók (megspórolva ezzel a távhívások díját), ekkor természetesen mindkét géphez szükséges mikrofon és hangkártya.

A WWW, a lehetőségek integrálása

A kezdő Internet felhasználó igen nehezen igazodik el a sokféle, nem mindig igazán felhasználóbarát lehetőség között. A WWW a korábban felsorolt lehetőségek mindegyikét képes egy könnyen kezelhető - a felhasználók nagy része előtt már ismert - menüvezérelt kezelői felülettel helyettesíteni. Az eddig megszokott szöveges információkon kívül ezentúl széleskörben lehetővé teszi más jellegű információk platformfüggetlen cseréjét is (kép, hang, video).
A WWW rohamos elterjedését üzleti szempontok is segítik: a reklámozók óriási lehetőségeket látnak az újfajta "médiában", hatalmas erőfeszítéseket tesznek a biztonságos "Internet pénz" kifejlesztésére (vásárlás hálózaton keresztül olyan bizalmas információk megadásával, mint pl. a hitelkártya száma).

A WWW két oldala

A WWW - mint minden más média - két részre osztja a felhasználókat. Az egyik oldalon a WWW-szerver, az információszolgáltató található, míg a másik oldalon vannak az ún. browserek, a "fogyasztók", akik számára az információkat összegyűjtik és folyamatosan közvetítik. Ebben az esetben azonban nincs olyan nagy különbség a két oldal között, viszonylag könnyen válhat bárki információszolgáltatóvá.
Természetesen WWW-szerver csak olyan számítógép lehet, amely képes egyszerre több felhasználót kiszolgálni és folyamatosan elérhető a nap 24 órájában. Az ilyen számítógépek operációs rendszere általában valamilyen UNIX, de egyéb operációs rendszerek is képesek ilyen folyamatos kiszolgálásra (Windows NT, Windows 95, OS/2 Warp, MacOS). A legnagyobb WWW-szerverek természetesen UNIX alatt futnak és akár napi többmillió kérés kiszolgálására is képesek.
Az egészet a legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy a WWW-szerverek az újságok, a browserek pedig az újságolvasók. Ezek az újságok azonban folyamatosan változtathatók és az "újságolvasók" mindig a legfrissebb kiadást olvashatják.
Az igazi nagy előnye az információszolgáltatók szempontjából más médiákhoz képest az, hogy az olvasók számára az újság - az Internet hozzáférés díján kívül - az esetek nagyrészében ingyenes és ezt az újságot az olvassa akit ténylegesen érdekel az adott információ. Ehhez képest egy televíziós hirdetés, vagy egy reklámújság sokkal kevésbé hatékony.

Természetesen a WWW kifejlesztőit valószínűleg nem ilyen célok vezérelték, hanem elsősorban a tudományos információk minél egyszerűbb megosztásának lehetősége, de a fentebb tárgyalt üzleti lehetőségek tették igazán népszerűvé.
Az információk általában hipertext jellegűek, azaz a szöveg egyes kiemelt részeire kattintva további információkhoz juthatunk. Itt az igazán nagy eltérés az, hogy a hivatkozott információ a világ bármely (természetesen az Interneten keresztül folyamatosan elérhető) számítógépének egy állománya lehet. Egy jól megírt WWW állomány esetében a felhasználó legfeljebb a lassúbb hálózati információtovábbításból érzékeli, hogy a kért információ valahonnan a világ másik végéből érkezik. Ma még a hálózati vonalak kis áteresztőképessége miatt pl. a Magyarország és az Egyesült Államok között az átviteli sebesség időnként 1 kByte/s alá is csökkenhet, ami a WWW használatát óriási mértékben lelassítja (1994-ben - az átviteli lehetőségek bővítése előtt - ez volt az átlagos átviteli sebesség).

A browser oldal

A browser egy program, mely lehetővé teszi a hálózaton át érkező információk megtekintését, a közöttük történő választást. Mivel a hálózaton keresztül érkező információ minden platform esetében ugyanaz, így a browser programok biztosítják, hogy a szemlélő bármilyen platform esetében ugyanolyan, vagy legalább nagyon hasonló képet kapjon.
A WWW szövegek, dokumentumok általában ún. HTML (Hypertext Markup Language) formátumban íródnak, ami nem sokban különbözik egy egyszerű ASCII szövegállománytól: tartalmaz néhány formázó kódot, de igazából az egész formátum igen egyszerű, könnyen előállítható bármilyen szövegszerkesztővel.
Ennek ellenére a kifinomultabb funkciók (pl. táblázatok, matematikai formulák) előállításához jobb ha egy erre a célra írt HTML szerkesztőt használunk, bár manapság minden szöveg- és kiadványszerkesztő program legújabb verziója képes HTML formátumú állományok előállítására is.

Az első ilyen browser program a Mosaic volt 1991-ben. Napjainkban a Netscape nevű program a legismertebb, de pl. a Windows 95 Plus nevű kiegészítése is tartalmaz egy új browser programot. A programok majd mindegyike ingyenesen hozzáférhető, fejlesztésüket a potenciális WWW hirdetők támogatják.

A szerver oldal

A szerver oldalon (információszolgáltató) már szükség van egy állandóan működő komoly számítógépre. Ha az általunk szolgáltatott információ várhatóan sok érdeklődőt vonz, akkor a sok érdeklődő miatt előbb-utóbb WWW-szerverünk lelassul, esetleg más munkákra nem is lehet használni. Főleg akkor van ez így ha a szerver csak egy PC szintű számítógép.
A komolyabb WWW-szerverek valamilyen UNIX alapú munkaállomások, ezek esetében már a szerverprogram installálása is igen bonyolult feladat, már viszonylag komoly UNIX-os ismereteket igényel, hiszen például biztosítani kell, hogy az információkat csak a rendszergazda által engedélyezett felhasználók (pl. az ún. webmasterek) változtathassák meg. Kiegészítőprogramokkal az is folyamatosan figyelhető, hogy az egyes www-s információkat mikor, a világ melyik részéről kérték le, azaz figyelhető, hogy "újságunk" mely rovatai a legnépszerűbbek.
Arra is van lehetőség, hogy www oldalainkon különféle kérdőíveket, sőt akár megrendelőket helyezzünk el, melyeket kitöltésük után az "olvasó" egy mozdulattal postázhat nekünk elektronikus levélként.

A képernyő korlátozott megjelenítési képességei

A WWW-t mint új lehetőséget eleinte természetesen a számítástechnikában jártasak használták ki és csak a későbbiekben kezdte el felkelteni ez az újfajta média mások figyelmét is. Nem kivétel ez alól a kartográfia sem. A térképészettel kapcsolatos Web helyek száma egyelőre nem túl sok, de számuk folyamatosan nő.
Maguknak a térképeknek az ábrázolása már felvet egy komoly problémát, amelynek kutatása, vizsgálata még el sem kezdődött. Hasonló problémákat vetnek fel más, szintén csak a számítógépek monitorján megjelenő térképek, pl. a különböző CD-atlaszok térképei.

Ahhoz, hogy egy karakter jól megkülönböztethető legyen az összes többitől, legalább 12-16 képpont magasságúnak kell lennie. Ha figyelembevesszük a már felsorolt különféle felbontásokat könnyen észrevehető, hogy egy képernyőkép nem képes akkora mennyiségű információt továbbítani, mint pl. egy hagyományos atlaszlap.
A grafikus kártyák megjelenítő képességének egyik fontos jellemzője a színmélység, azaz, hogy egy képponthoz hányféle szín rendelhető. A térképek, ill. a WWW-re kerülő fényképek ábrázolására a ma már minimumnak tekinthető 256 féle szín is bőségesen elegendő, nem is beszélve arról az esetről, ha grafikus kártyánk képes 16.7 millió különféle szín megjelenítésére.
Elsődleges szerepe azonban a felbontásnak van, hiszen ez szabja meg a képernyőre "kiférő" grafikus információ mennyiségét. Az ilyen - csak képernyőn létező - térképek igazi problémája a számítógép monitor korlátozott információközlő képessége. A PC-s grafikus kártyák, illetve monitorok utolsó teljesen szabványos felbontása a VGA 640x480 képpontot képes kezelni, bár manapság már a legolcsóbb grafikus kártyák is képesek a 800x600, ill. az 1024x768-as ún. szuper VGA felbontásra. A professzionális grafikus kártyák és monitorok is csak legfeljebb 1600x1200-as felbontásra képesek, de ez már csak 19-21"-os monitorokkal használható. Hasonlóak a szabvány felbontások a munkaállomások esetén is, hiszen a képernyőn történő megjelenítést nem elsősorban a számítógép, a processzor teljesítménye határozza meg, hanem a grafikus kártya képességei.
Esetünkben lényegtelen, hogy a képernyőre kerülő térképi információt a számítógép raszteres vagy vektoros adatok alapján állítja-e elő, hiszen a megjelenítés fizikai elve a grafikus kártya, illetve a monitor működése raszteres elvű, azaz az egyes képpontok külön-külön vezérelhetők. A WWW-n hosszú ideig csak eredetileg is raszteres jellegű grafikus állományok átvitele volt lehetséges (GIF, ill. JPG formátumban lévén ezek többféle platformon is használatosak), 1995. decemberében jelent meg az első olyan ún. plug-in program a Netscape-hez, amelynek segítségével az első vektoros formátum (Corel CMX) használata lehetségessé vált, bár egyelőre csak PC-s platformon.
Mint láttuk elsőrendű problémát a grafikus kártya, illetve a képernyő korlátozott információ-befogadóképessége okoz. A WWW esetében a megjelenítendő térképet még a file méret szempontjából is célszerű optimalizálni. Ez leginkább úgy lehetséges, hogy a raszteres állományban a színek számát csökkentjük, hiszen egy térkép esetében még a 256 féle színnek, illetve -árnyalatnak is csak a töredékét használjuk egyszerre.

Hazai térképészeti információk a WWW-n

Az ELTE Térképtudományi Tanszékének WWW szervere (a hardver egy viszonylag kis teljesítményű Sun munkaállomás) 1995. októbere óta működik nyilvánosan. Természetesen ezt a nyilvános színrelépést többhónapos előkészítés, információgyűjtés előzte meg, hogy oldalainkon minél több olvasnivalóval láthassuk el az érdeklődőket. Az információk nagy része a magyaron kívül angol nyelven is olvasható, ill. az új információk fordítását is folyamatosan végezzük.
Az azóta is folyamatosan bővülő információk egy része a Térképtudományi Tanszéket, az itt folyó térképészképzést, ill. a tanszék oktatóit és hallgatóit mutatja be (pl. listánkban szerepel minden a tanszékünkön végzett hallgató).
Az információk másik része a magyar térképészetben érdekelt cégek, intézmények, szervezetek tevékenységét, termékeit ismerteti (elsősorban a térképkészítőkre koncentrálva).
Folyamatosan készül egy olyan adatbázis is, amelyből megyénkénti, illetve településenkénti bontásban látható lesz, hogy egy adott terület településeiről milyen térképek jelentek meg a különféle kiadóktól. Külön nyilvántartás készül a megye-, ország-, turista és vízisporttérképekről, továbbá a kereskedelmi forgalomba került digitális adatbázisokból.

A kezdőoldal (home page) www címe:

http://lazarus.elte.hu/hun/index.html

Magyar nyelven hasonló jellegű (elsősorban a geodéziával, illetve térinformatikával kapcsolatos) szakmai információk olvashatók még az Erdészeti és Faipari Egyetem székesfehérvári Földmérési és Földrendező Főiskolai Karáról, melynek címe:

http://geo.cslm.hu/indexhu.html

Térképészeti információk a világban

1995-ben a WWW-szolgáltatók száma naponta kb. 3000-rel nőtt. Ebben az információözönben a különféle Web keresőprogramok segítségével lehet valamennyire naprakésznek lenni.
Természetesen ebből a növekedésből a térképészeti információkat is tartalmazó helyek sem maradtak ki. Ma már nem szerencsés beírni egy ilyen WWW keresőprogramba kulcsszóként csak azt, hogy "cartography", mert a találatok száma többtízezer lehet.
Bár sok hely specializálódott digitális térképek, térképgyűjtemények bemutatására (pl. Perry-Castañeda Library Map Collection, The Ryhiner Map Collection) térképészeti szempontból mégis talán mint információforrás fontos a WWW. Van jónéhány olyan keresőrendszer, amely országonkénti bontásban tartalmaz összegyűjtött WWW-helyeket beleértve a legkisebb országokat is. Végezetül néhány ilyen információgyűjtemény címét adjuk meg:

Virtuális Turista II.
www.xmission.com/~kinesava/vt/

CIA World Fact Book:
www.odci.gov/cia/publications/95fact

CityNet
www.city.net/countries/

VIBE's WorldMap:
pathfinder.com/@@R91BaZHOsAEAQI14/vibe/vibeworld/worldmap.html