A Nemzetközi Térképészeti Társaságban (ICA) Magyarország a nyolcvanas évek elejétől jelentős szerepet játszott. Az első nagyobb rendezvény egy 1983-as egyesített bizottsági ülés volt Visegrádon. Az 1989-as budapesti ICA kongresszus után 1993-ban Visegrádon három bizottság ülésezett. Egy évvel ezelőtt a tanszékünk újra felajánlotta Ferjan Ormelingnek, az ICA főtitkárának (aki részt vett a fentebb említett hazai rendezvényeken), hogy szívesen otthont adnánk egy újabb ICA rendezvénynek 2003-ban, így folytatva a 10 évenkénti magyarországi ülések hagyományát.
A 2003-as rendezvény magját a Végrehajtó Bizottság (Executive Committee) ülése képezte. Az ICA-t irányító testület az elnökből (Bengt Rystedt), a főtitkárból (Ferjan Ormeling), az előző elnökből (Michael Wood) és az alelnökökből áll. A tisztségviselőket 4 évre választják az ICA-ban és a Végrehajtó Bizottság mostani ülésének elsődleges célja az volt, hogy előkészítsék az idei augusztusi tisztújító kongresszust (Durban, Dél-Afrikai Köztársaság). Mivel a bizottságoknak is lejár a mandátumuk, így logikus döntés volt, hogy az egyes bizottságok vezetői is meghívást kaptak a Végrehajtó Bizottság ülésére, hogy beszámoljanak az elmúlt ciklusban végzett munkáról. Az 1999-2003-as ciklusban az ICA-nak 17 bizottsága és egy munkacsoportja volt.
A világban zajló események (a terrorizmustól való félelem, az iraki háború, az SARS betegség) nem könnyítették meg a szervezést számunkra. Az alelnökök közül végül csak a kínai hiányzott, aki úgy döntött, hogy az SARS miatt helyesebb, ha végül mégsem jön el Budapestre. Az amerikai kormányhivatalban dolgozó egyik bizottságvezetőnek csak a legutolsó pillanatban engedélyezték felettesei a budapesti utazást. Végül 16 bizottság vezetői, illetve képviselői vettek részt a tanácskozáson a Végrehajtó Bizottság 9 tagján kívül. Az Oktatási és Képzési Bizottságot célszerűségből én képviseltem az orosz bizottságvezető helyett, aki a következő ciklusban már alelnökségre pályázik, míg én az említett bizottság vezetésére, így ez a tanácskozás sok szempontból is tanulságos volt a számomra.
A tanácskozásnak az ELTE Egyetemi Tanácsterme adott otthont a négynapos májusi eleji ünnepnapok alatt. 2-án a bizottságvezetők beszámolójával kezdődött a rendezvény. A bizottságvezetőknek a nyári ICA közgyűlésre kell elkészíteniük a végleges beszámolójukat, illetve egy poszteren is ismertetniük kell a bizottság elmúlt négyévi tevékenységét. A beszámolók után a közgyűlés elé kerülő kérdésekkel foglalkoztunk. Elsőként az új ciklus lehetséges bizottságait vettük sorra. A közgyűlésnek van joga új bizottságokat létre hozni, illetve a meglévőket megszüntetni. Úgy tűnik, hogy a térinformatikával kapcsolatos bizottság létrehozására lenne a leginkább szükség, hiszen a térinformatika tudományos igényű vizsgálatát a rokon szervezetek bizottságai egyelőre nem vállalták fel, így az ilyen bizottságoknak lehetne létjogosultsága.
Kora délután kis csoportokban vitattuk meg a bizottságok együttműködésének lehetőségeit, melynek végén az egyes csoportok megpróbáltak közös véleményre jutni kis előadásban bemutatva azt a többi csoportnak. Ebben az időben zajlott az Egyetem téren a Térképtudományi Tanszék 50 éves megalakulásának ünnepsége, ahol az ICA képviseletében Ferjan Ormeling főtitkár is megjelent. Délután ötkor busszal mentünk át az Országos Széchényi Könyvtárba. Az ünnepnap miatt az egyébként zárva tartó könyvtárat kinyitották nekünk, így a résztvevők megnézhették a 475 éves Lázár térkép kiállítást, illetve a Szép magyar térkép kiállítást. A nap végén Klinghammer István, az ELTE rektora vacsorára hívta meg a részvevőket.
A második napon Michael Wood, a korábbi elnök ismertette az ICA stratégiai tervét, amelyben az elkövetkező 15-20 év lehetséges irányvonalát dolgozta ki. Az ICA-nak is reagálnia kell az új kihívásokra, amely első sorban a térinformatika képében jelenik meg. A két szakterület viszonyát egy új stratégiai tervben kell tisztázni. Ezt a tervet is hasonló módszerekkel, kis munkacsoportokban vizsgáltuk meg és terjesztettük elő a javaslatainkat.
Délután még két további témával foglalkoztunk: az ICA kapcsolatai a hasonló nemzetközi szervezetekkel, az ICA publikációs tervei. A publikációs lehetőségeket a web megjelenése nagy mértékben megváltoztatta és egy viszonylag szűk körben művelt tudomány, mint a kartográfia nehezen találja meg a megfelelő színvonalú publikációs lehetőségeket.
Úgy érzem a magyar kartográfiai nemzetközi megbecsülését ez a tanácskozás tovább öregbítette. Sok pozitív visszajelzést kaptunk a résztvevőktől, s reméljük, ha később nem is, akkor 10 év múlva újra találkozhatunk egy magyarországi ICA rendezvényen.